A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-23 / 39. szám
THÄLIA A TERMÉSZETBEN Közös dolgaink A 16. század második felében magyarországi falvak tucatjai néptelenedlek el a tőrök háborúk viszontagságokkal telített légkörében. Az egykori följegyzések igen sok helységről csak mint „pusztaság”-ról beszélnek jó egy évszázadon keresztül. Ezekre a területekre a hétköznapi élet csak a 18. század elején költözött vissza, miután a török megszállók kiszorultak a magyarlakta vidékről. Az újonnan érkező telepeseket zömmel az északi megyékből érkező szlovákok alkották, akik vagy önként (a jobb körülmények vonzásában), vagy földesúri kényszer alatt cseréltek otthont. Ennek a negyed évezreddel ezelőtti népmozgásnak fő útvonalai jól nyomon követhetők a mai magyarországi szlovák települések lérképrevetítésével (az 1970-es népszámlálás adatai szerint Magyarországon 21 176 szlovák él). Az utóbbi években fellendült a magyarországi nemzetiségek népi kultúrájának a kutatása. Az ott élő szlovákok néprajzi ismeretéhez a különböző fórumokon szétszórtan megjelenő tanulmányokon kívül két önálló kötet is hozzájárul (Národopis Slovákov v Maďarsku, Budapest 1975; Manga János: Z minulosti Veňarcu, Budapest 1978). Ez alkalommal Manga János posztumusz kötetéről szólnék néhány szót, amely a budapesti Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg 1978-ban szlovák nyelven (őszintén szólva kissé csodálkoztam is, hogy magyarul csupán egy rövid fülszöveg értesít a könyv tartalmáról, holott — véleményem szerint — a tanulmány megérdemelt volna egy rövid magyar — de legalább valamelyik világnyelven íródott — kivonatot, hogy a magyarországi szakemberek is használhassák!). Egy falumonográfiáról van szó tulajdonképpen, ha nem is öleli fel a vizsgált dél-nógrád szlovák település, Vanyarc teljes népi kultúráját. Az elmúlt évben elhunyt neves néprajztudós (aki mellesleg a két világháború között Délnyugat-Szlovákiában pedagógusként működött és Nyitra környékén, valamint az Ipoly mentén néprajzi kutatásokat is végzett) 1955-ben kezdte meg a néprajzi gyűjtőmunkát a szóbanforgó községben. Igyekezett az élet hétköznapjainak és ünnepeinek legarchaikusabb elemeit fölkutatni és megőrizni, hogy lehetővé váljék a falu életében bekövetkezett változások lemérése. ,,E könyvecske sorai a múltról szólnak, hogy akik olvassák, világosabban lássák a jelen eredményeit.” — olvashatjuk a kötet fülszövegében. Továbbá az is élénken érdekelte a szerzőt, hogy az ország különböző területeiről származó, más-más kulturális, gazdasági hagyományokkal rendelkező családokat hogy kovácsolta egy nagyobb egységgé az idő és a szükség. A könyv első fejezete a község újratelepülésének körülményeit és a lefolyását boncolgatja egykorú, egyházi és világi följegyzések alapján. Vanyarc 1540-ben néptelenedett el teljesen, és csak jó százötven év múlva indult meg benne ismét az élet a már említett észak-déli népmozgás hatásaként. A gazdasági élet legkülönbözőbb területeit érintő számadatok tükrében az olvasó képet kaphat az újjáéledés folyamatáról. A következőkben a lakóházról és annak berendezéséről olvashatunk egy érdekes tanulmányt, amelyben a szerző az öregek elbeszélése, írásos följegyzések, valamint a közelmúltig fellelhető tárgyi anyag alapján kísérelte meg rekonstruálni a vanyarciak lakóházának fejlődését. Az állattenyésztésről írt fejezetből megtudhatjuk, hogy kezdetben (a 18. század elején) a lakosság főleg sertéstenyésztésből élt, ami nyilván a falut akkor övező hatalmas tölgyerdőknek is köszönhető. A század második felére aztán fokozatosan a juh és szarvasmarha-tenyésztés került előtérbe, ami gyökeres életmódbeli változásokkal is járhatott. A népviseletről írt fejezetet is régi (a 18. század elejéről származó) írott és rajzolt források, valamint elbeszélések és a ma is föllelhető viseleti darabok alapján állította össze a szerző. Külön fejezetet alkotnak Ján Tuskán (szül. 1875), vanyarci parasztember visszaemlékezései, akinek elbeszéléséből plasztikus képet kaphatunk a századforduló falusi életének sok mozzanatáról. A kötetet hetvenhat, Vanyarcon gyűjtött szlovák népdal zárja, megjegyzésekkel külön-külön az éneklési alkalmakra vonatkozóan is. Liszka József Amikor az autóbusz megátl az dsólánci (Nižný Lanec) keresztútnál, dörög az ég és nagy cseppekben hull az eső. — Merre van itt a színészek táborhelye? — kérdezem egy kerékpáron siető idősebb embertől. Egy pillanatra megáll mellettem és széles mozdulatokkal a távolba mutat: — A szövetkezet istállói fölött, ott a dombon, látja azokat a fákat? — Látom — szólok bizonytalanul — No, ott vannak. Egy féllóra alatt odaérhet, ha jó az idő, De most inkább húzódjon be o szövetkezet mázsaházába, mert megózik. . . — Megköszönöm a tanácsot és bekocogok a mázsaházba. Az eső mintha csak ezt várta volna, ráteszi alaposan. Traktor jön, pótkocsiján lucerna. Nagyot villámok és már csattan is. Valahol a közeibe vágott le a villám. A traktoros kicsit szürke arccal jön be a mázsaházba. — Megijedtél? — kérdik tőle mosolyogva. — Nem volt időm — mondja most már kicsit feloldódva. Mire a többiekbői kitör a nevetés. Nézem az esőt a má.zsaház ablakán és czon töpregnek, hogy juthatok fel a dombtetőre, ahol a MATESZ Thália színpadának SZISZ alapszervezete tizen-' két napra tábort vert. A felhők lassan elhúzódtak. Az úton egy barnaponyvás teherautó döcögött. — Ez biztosan oda megy — szól a mázsaház vezetője — mert egy órával ezelőtt onnan jött lefelé. Kiszaladok eléje. Az alkalmi sofőrben felismerem László Gézát, a Thália színészét. Felkapaszkodom mellé. — Nehéz lesz feljutni — mondja, níg a szövetkezet telepén kacsaringózunk keresztül. Igaza volt, mert csak a domb aljáig jutunk el. Csúsznak a kerekek. Nincs mit tenni. A sütésre szánt szalonnát hóna alá kapja és feltűrt nedrágszárral az újra megeredő esőben ballagunk a csúszós úton és nedves füvön felfelé. A tábor tarka sátraival napsütésben szép látványt nyújthat, de szürke, esős időben elhagyatottnak látszik. A társalgónak kinevezett autóbuszban azonban élénk vitába csöppentem. Tőzsér Árpád, Gál Sándor, Koncsöl László már megérkeztek az író-olvasó találkozóra s a magyarországi vendégekkel beszélgettek. E napon a műsor szerint író-olvasó találkozóra került sor. Koncsol László: Új törekvések a csehszlovákiai magyar lilában címmel tartott előadást. A hideg, nedves idő nem zavarta meg az élénk eszmecserét, melyet a tábor lelkes lakói a megjelent írókkal váltottak. Persze egy szép, meleg nyári estében, tábortűz mellett még forróbb és bensőségesebb lett volna a hangulat. Hoiváth Lajos, a Thália SZISZ-alapszervezetének elnöke búcsúzás közben elmondta, hogy e táborozáson, mely az év jelentős évfordulói jegyében zajlott le, körülbelül 60—70-en vettek részt, diákok, színészek, főiskolások és magyarországi vendégek. Értékes és érdekes előadások hangzottak el rendszeresen és a táborozok a szövetkezeti munkákban is segítettek. Reméljük, hogy a mostani tapasztalatokat jövőre még jobban felhasználják és újra találkozunk a lelkes társaságod a szépséges természetben. OZSVALD ÁRPÁD 1. Fjodor M. Dosztojevszkij, nagy orosz regényíró. Megdöbbentő, drámai erővel tárja fel a szenvedőkés megalázottak lelki életének mélységeit, vergődéseit és a társadalmi ellentmondásokat. Hatása rendkívül nagy volt. Műveit milliós példányszámban adják ki ma is és színpadra, filmre is alkalmazzák. Nevezzen meg művei közül egyet! A 11. számú képes verseny nyertese: Majerčák Milan, Colnica, 048 01 Rožňava. A versenyre 116 helyes megfejtés érkezett be. Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkívül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. 2. A Mexikói Egyesült Államok fővárosa. Vasútvonalak és országutak csomópontja. Itt összpontosul az ország kereskedelmi és pénzügyi élete. Sok épület őrzi a spanyol gyarmati idők emlékét. A város idegenforgalmán sokat lendített az 1968-ban itt rendezett olimpia. Mi a város neve? 16 KICSODA? VERSENYMICSODA? SZELVÉNY 15
