A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-23 / 39. szám
AEQROTIS SALUTEN... Az egykori Medekes-fürdö — a mai Korytnica — felfedezéséről a nép száján több monda maradt fenn az idők során. Az egyik arról szól, hogy a rengeteg erdők, hegyek között juha it legeltető pásztor arra lett figyelmes, hogy valami baja esett juhainak. Nem volt kedvük legelni, mozdulni is alig akartak, s bizony estére tizenkettő közülük ki is múlt. A szerencsétlen pászlor tehetetlen volt, s másnap reggel, amikor kihajtotta legelni juhait, bizony azok megint csak álldogáltak, s betegen lógatták a fejüket. Hanem aztán egyszer csak elindultak az egyik forrás felé, s ahány volt, mind ivott e forrás vizéből. Délutánra mintha kicserélték volna az egész juhnyájat: vidáman legeltek, táncoltak, kergetőztek a réten. A juhász nagyon megörült juhai gyógyulásának, s jól megjegyezte magának a csodálatos forrást. Teltek múltak az évek, s egyszer csak a juhász is megbetegedett. Fájt a gyomra, nem tudott enni, se inni, s bizony a kínok még nyugodni sem hagyták. Ekkor eszébe jutott a forrás, amely juhait meggyógyította. Nosza fogta magát, elment a forráshoz, ivott belőle, s mindjárt jobban érezte magát. Néhány napig csak a forrás vizét fogyasztotta, s bizony, mintha soha se lett volna beteg, úgy érezte magát. A forrás környékét a pásztor kitisztította, a forrás fölé pedig tetőt épített, hogy falevelek, gallyak, belé ne hulljanak így ment híre aztán a forrás gyógyító erejének, s azóta is oda járnak a gyógyulást kereső betegek . . . A másik legenda, amely e gyógyforrások felfedezését mondja el, arról szól, hogy egyszer régen a Tátra vidékéről egy pásztor juhaival együtt elbujdosott, mert a tiszttartó el akarta venni tőle a nyáját. Ezt a pásztort Györgynek hívták. Terelgette György pásztor a juhait a rengeteg erdőkbe, egyre távolabb, amikor egyszer csak találkozott egy öreg emberrel, aki egy házikóban lakott a rengeteg mélyén. Ö is bujdosó volt; Zólyom várából menekült el, ahol rabmunkára akarták fogni. De Jakab mesternek, mert így hívták, s bognár volt, nem tetszett a rabság, inkább a rengeteg mélyére bujdosott. Jakab bognár és György pásztor a találkozás után egyetértésben éltek és dolgoztak, de egyszer György nagyon megbetegedett. Egy falat étel nem sok, de még annyit sem tudott lenyelni, s éjjel-nappal fájt a gyomra. Jakab bognár egy ideig nézte társa szenvedését, aztán tarisznyájába élelmet rakott, a kulacsát a vállára akasztotta, s azt mondta Györgynek: „Gyere velem, megkeressük a gyógyító forrást.” De tél volt, s György azt mondta: „Ilyen kemény léiben kár elindulni, hiszen ha megtaláljuk is, be lesz fagyva.” „Az a forrás, bár hideg a vize, soha sem fagy be" mondta Jakab, s elindultak. A forrást megtalálták, György ivott belőle, s menten jobban lett. A kulacsot is megtöltötték forrásvízzel, s György három napon át csak ebből a vízből ivott. Harmadnapra teljesen meggyógyult. Híre ment György pásztor csodálatos gyógyulásának mindenfelé. A beteg, gyógyulnivágyó emberek utat vágtak a rengetegbe a forráshoz, s a vizét messze földre elvitték a betegeket gyógyítani. ÍROTT történelem A mondák, legendák után mit mond az írott történelem Korytnicáról, az egykori Csevice-völgyről? Az első adatot II. Endre királyunk egyik adománylevele őrizte meg 1233-ból. A nevén kívül azonban ez az említett adománylevél a Csevice-völgyről semmi mást nem árul el. Tulajdonképpen a fürdő az elmúlt század közepén kezd kiépülni, s hírnévre szert tenni. Koch Vilmos, Liptó vármegye pénzügyigazgatója vetette meg a fürdő alapját, mégpedig azzal, hogy a források vizét a Földtani Intézetben megvizsgáltatta. Az elemzés során megállapították, hogy a források vize alkalmas emésztőszervi bajok gyógyítására. A fürdő építéséi 1850-ben kezdték meg. Abban az időben különösen az Albrecht-forrás vize volt híres, azt palackozták. (Manapság is ezt palackozzák, csak most a forrás neve Klement, s a palackozott víz Korytnica néven kerül forgalomba.) Korytnica virágkora akkor kezdődött tulajdonképpen, amikor dr. Ormay József orvos birtokába került. Ormay József a legnevesebb bécsi és budapesti orvosokat szerződtette fürdőjébe, s két év elmúl- Dr. Trvalec Vladimír főorvos A Béla forrás A gyógyfürdő egészségügyi dolgozói Az egykori partizánkórház épülete GÁL SÁNDOR tóval egyszerre 1400 vendéget tudott fogadni a fürdő. Persze, nem csupán betegek keresték fel abban az időben Korytnicát, hanem a szórakozni vágyó főrangú urak és hölgyek is. De nagy számmal járlak ide a főurak vadászni is, hiszen a környező ősrengetegekben őz, szarvas, hiúz, vaddisznó és medve is volt — ma is van — bőven. 1911- ben a fürdő nagy része leégett. Újjáépítették, de a szerencse elpártolt tőle, mert tíz évre rá, 1921-ben ismét a lángok martalékává váltak az épületek. Ormay doktor halála után — akit kívánságára ide temettek el — örökösei eladták a fürdőt. 1949-ben államosították, s a korszerűsítését 1957-ben kezdték meg. A második világháború alatt, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején a rózsahegyi katonai kórházat telepítik a fürdőbe; a felette magasodó Prašivá környékére pedig több, mint négyszáz ejtőernyőst dobtak le a felkelők megsegítésére. A Hiadel-nyereg felé vezető úton emlékművel emeltek az ejtőernyősök tiszteletére. Megjegyzendő még az is, hogy itt volt a Jegorov vezette második partizánbrigád törzskara, s hogy később ide települt át Aszmolov tábornak törzse is. Korytnica irodalmi vonatkozásban is emlékezetes hely, bár, erről alig esik szó. Sokat járt itt Štúr, Hodža és Húrban, amikor a szlovák irodalmi nyelv megteremtésén fáradoztak. De volt itt Janko Kráľ és Hviezdoslav is. Számunkra különösen értékes és érdekes, hogy 1880-ban Jókai Mór kereken három hónapot töltött e fürdőben. A likavai várról írandó töcténelmi regényéhez, a Páter Pérethez gyűjtvén az anyagot, úgy megtetszett neki Korytnica, hogy azon melegében meg is írta itt a regényt. MA ÉS HOLNAP Kerek három hetet töltöttem Korytnicán, volt hát időm alaposan körülnézni a tájon. S természetesen azt sem mulasztottam el, hogy a gyógyfürdő igazgató-főorvosával, dr. Trvalec Vladimírral szót váltsak Korytnica jelenéről és jövőjéről. Elsősorban persze az érdekelt, hogy honnan került ide, röviden, hogy hogyan válik az orvosból „gyógyfürdői" orvos, és hogy ebben a munkában mi a legizgalmasabb. — Kassán tanultam — mondta a főorvos — majd pedig Bártfán dolgoztam; Bárlfáról kerültem ide. Ami pedig itt izgalmas számomra, az a gyógyászat komplexitása. Ez alatt nemcsak az orvosi kezelést értem, hanem a környezet, s a víz, a levegő, a csend stb. közvetlen gyógyító hatását is. — A többi gyógyfürdőkhöz mérten hogyan ítéli meg Korytnica lehetőségeit? — Ami Korytnicát illeti, az egyik legmagasabban fekvő gyógyfürdőnk, s állítom, környezete egyedülálló. Ez azonban csak az egyik része a válasznak, amit a kérdésére mondhatok. A másik, s ezt tapasztalhatta, hogy a többi gyógyfürdőhöz mérten egy kicsit megfeledkeztek róla az utóbbi időben. — Évente hány beteget tudnak fogadni? — Jelenleg egyszerre 230 beteget tudunk elszállásolni. Ez azt jelenti, hogy évente 3600 pacienst fogadunk az ország minden részéből. — Külföldről érkeznek-e vendégek? — Előfordul. Azonban a jelenlegi állapotok a külföldiek fogadását nem teszik lehetővé. — Korytnica holnapjáról mit tudna mondani? — Korytnica fejlesztésének az alapja az az elképzelés, hogy a férőhelyeket hatszázra emeljük. Ez körülbelül megfelel a források gazdaságos kihasználásának. Gyakorlatilag kevés a hely építkezésre, s szeretnénk megőrizni a környezet érintetlenségét is. A tervek szerint 1980-ban hozzálátunk egy új étterem és kulturális központ építéséhez, s ugyanekkor megkezdjük az új fürdőház építését is. Ezek a beruházások húsz milliós költséggel épülnek fel. — Egykor Korytnica jelmondata így hangzott: „Aegrotis salutem — santis letitiam?” azaz „A betegek gyógyulására — az egészségesek vidulására!" A jelmondat első felének lényegét magam is tapasztalom. A második felét azonban hiába keresem. Korytnicán ma gyógyulni lehet, de vidulni alig. Ad-e jövőben Korytnica az egészségeseknek „vidulási” lehetőséget? — Nem! — mondja határozottan Trvalec doktor. — A jelszó második felével a jövőben nem számolunJ«. (A szerző felvételei) A
