A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-16 / 38. szám
A Mátyusföld népi építészete V. GAZDASÁGI ÉPÜLETEK Mátyusföldön az előző századokban már elterjedt a kétbeltelkes gazdálkodási mód. Tehát a gazdasági építmények is megoszlottak a két telken. Ez a gazdálkodási forma a múlt század vége felé azonban fokozatosan megszűnt, úgyhogy ma csak az írásos emlékek bizonyitják létét. A kétbeltelkes gazdálkodás megszűnése után a gazdasági épületek a lakóház mellé az udvarra vagy portára tömörültek. Az istálló legtöbbször egybe épült a házzal, mintha annak folytatása lett volna. Falai évtizedeken keresztül ugyanabból az anyagból és ugyanazzal a technikával készültek mint a házé. Régebben tehát „szobrokkal" megerősítve, sárból, majd mórból és téglából. A falakat rendszeresen tapasztották, de meszelésükre csak ritkán került sor. Talaját legtöbbször csak ledöngölték, majd később fatönkökkel rakták ki. Ajtaját nyáron „saraglával" cserélték fel. Az istálló után a ház végében kapott helyet a kocsiszín, mely gyakran egybeépült a „polvás bódéval". Kocsiszín alatt tartották a kocsit (rácsos oldalú) vagy a szekeret (deszka oldalú) és a hozzájuk való eszközöket. Falai általában vesszőből vagy nádból készültek, akárcsak a sövénykerítés vagy a sellenckerítés (állítás). Sokszor be sem tapasztották. Tetőszerkezete régebben ágasfás — szelemenes, újabban szarufás. Félnyeregteteje a ház hátsó falának támaszkodott. A „polvás bódé“ a pelyva, esetleg a széna raktározására szolgált. Fala szintén sövény vagy seltene. Ágasfás — szelemenes tetőszerkezetére vízszintesen néhány fát tettek, és vastagon befedték szalmával vagy „kukoricaízzel" (kukoricaszárral). Az udvarban körülbelül az istállóval szemben kapott helyet a „góré" (kukoricaszáritó). A góré keskeny magas építmény volt, és szabályos téglatest vázra szegeit lécekből készült. Tetejét náddal vagy zsúppal fedték be. Általában magas lábakon vagy nagy köveken állt, de több esetben alája mórból „tyúkházat", „tyúkólat" építettek. A gazdasági udvar közepén volt felállítva a „galambdúc". Minden udvar fontos építményei közé tartoztak az ólak, különösen a juhoknak épített „baranól", és a disznóól. Az ólakat vázas szerkezettel építették. Az oldaldeszkákat zsilipszerűen csúsztatták a váz mélyedésébe, vagy újabban egyszerűen rászegelték a vázra. Tetőformájuk általában nyeregtető vagy félnyeregtető. Tetőfedő anyaguk a nád és a szalma. Sokszor az ól padlásán kaptak helyet a tyúkok. A padlót pallókból készítették. A legtöbb ólhoz kifutó is tartozott. Az egész ólat nagy kövekre helyezték, mert alatta és környékén nagy pocsolya volt. Ezértis hívják ezeket az ólakat „hidas ólnak". A kert végében építették fel a porta legnagyobb épületét, a „pajtát". Kezdetben építési technikája nem tért el sokban a polvás bódéjáétól. Később azonban egyre nagyobb jelentősége lett, és így hamar áttértek a mórból való építésére. Terjedelme gyakran felülmúlta a lakóházét is. Mivel benne raktározták el a takarmány nagy részét, és itt végezték a cséplést is, ezért a pajtát hatalmas kétszárnyú kapuval látták el, hogy a megrakott szekerekkel is alá tudjanak hajtani. A telek kerti részében készítették el a földbe mélyített és földdel befedett zöldséges vermeket is. BUDAY ENDRE
