A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-09-16 / 38. szám

Ikarosz, az ógörög mondavilág szerint Daidalosz fia volt. Mindketten krétai fogságban raboskodtak, ahonnan viasszal összeragasztott szárnyakon menekültek meg. Ikarosz — atyja intő figyelmeztetése ellenére — olyan magasra tört, hogy a Nap megolvasztotta szárnyain a viaszt és a tengerbe zuhant. ..

Napjainkban, a sugárhajtású repülőgépek s az űrhajók korában szinte mosolyra készteti az embert a derék Ikarosz sorsa, akinek álma a valóságban csak a mi századunkban teljesült először: az amerikai Dayton 1903 decemberében gépkocsi motorra l ellátott repülőgépén egy percre a levegőbe emelkedett! Persze, ma már legföljebb csak az idősebbek emelik magasba kissé kiváncsi—riadtan pillantásukat, ha egy-egy gépmadár húz el a fejük fölött; a fiatalabbak számára már teljesen természetes, hétköznapi dologgá vált o légi közlekedés. Valóban nagyszerű érzés gomolygó felhők fehér párájának takarója fölött, tündöklő napsütésben utazva akár a legnagyobb távolságokat is alig néhány órányira rövidíteni.

A Bratislava-lvánka-i repülőtér fokozatosan a nyárvégi alkonyat szürkületébe burkolódzik. A földi „közelkörzeti" irónyítóközpont radarkezelői egy L-200 Moravo típusú légitaxit várnak; a „távolkörzeti" központ már jelezte, hogy a gép a leszállás előtti utolsó jelentéspont fölött jár. A közelkörzeti radar kis képernyőjén egyszerre egy fehér pont jelenik meg és ezzel egyidőben a rövidhullámú adóvevőben is fölhangzik a pilóta hangja: „Elhagytam Trstínt. A látásviszonyok kielégítőek, minden rendben. Az időjárási adatokat nyugtázom, megközelítési utasításokat kérek." Csaknem megszakítás nélküli párbeszéd indul a földi irányítóközpont és a gép között. A szűkszavú mondatok minden egyes szava adatot közöl: utasítások, egyeztetések, helyzetjelentések váltják egymást, a gépek az irányító utasításai szerint változtatnak magasságot, irányt vagy sebességet.

A látókörzetbe ért gépet a repülőtéri torony ügyeletes irányítója „veszi át" és a kétmotoros Morava pil— Mert a felszálláshoz elsősorban gyorsaságra van szükség, a biztonságos repülés főképpen figyelem és pontosság kérdése; de orra, hogy a gépnek milyen szögben kell földet fognia, még nem találtak ki műszert, ezt a pi-° látónak kell éreznie. .. Ha pedig betegeket, esetleg súlyosan sérült, életveszélyes állapotban lévő pácienseket szállítok a gép fedélzetén, akkor különösen simán kell talajt érnem — teszi házzá egy gondolattal később, mintegy önmagát kiegészítve.

Jozef Ziman a Slov-air Légiforgalmi Társaság legtapasztaltabb pilótái közé tartozik. Több mint huszonöt éve közlekedik már hazánk légi országútjain. Téved azonban, aki most esetleg egy hagyományos pilóta nyilatkozatot vár, miszerint már apró gyerekkorában is csupán a repülés gondolata foglalkoztatta. . . Ellenkezőleg ! Eleinte hivatalnokként lépett alkalmazásba és csak a tényleges katonai szolgálat során került közelebbi kapcsolatba a repüléssel.

Persze, aki egyszer belekóstol a repülés bizsergetően izgalmas élményeibe, az már nehezen tud szabadulni új szenvedélyétől.

így volt ez az ő esetében is, és Jozef Zimám 1952-től egészen 1975-ig — a legutóbb már őrnagyi rangban — a hadsereg kötelékében szolgált. Huszonhárom esztendő nagy idő, ezalatt mérföldes léptekkel fejlődött a repüléstechnika is, ezért számos géptípust nyílt alkalma „megülni“. A legszívesebben azonban a Mig tizenötösökre gondol vissza, ezeken a gépeken különösen biztonságosan érezte magát.

— A „migek" szinte nyílegyenesen, másodpercenként 25—30 méteres szintkülönbséget elérve kapaszkodhatnak fölfelé! — mondja még most, évek múltán is földerülő arccal.

Természetesen más érzés, más követelmény egy pilóta számára az L—200-as kisgépen repülni. A Slov-oirhez kerülve mégis régi ismerősként ült ennek a gépnek a kormánya mögé, hiszen a hosszú katonaévek során a kétmotoros Moravákon is röpült.

— Lehet, hogy a Mig-15-ös izgalmasabb volt, de most, a légitaxi pilótá-Jozef Ziman indulásra készen

Karbantartás a hangárban

A mentőautón érkezett beteg pillanatok ala

Ionotokon belül o kifutópálya betonján ér talajt.

A kis légitaxiból két utas és a pilóte Jozef Ziman száll ki. Amint leveti sapkáját, dús, sötét haja kissé csapzottao omlik homlokába és a tekintete is fáradtnak tűnik.

— Reggel óta úton vagyok. Délelőtt Kassán voltam, egy súlyosan sérült fiatalembert hoztam onnan a k romáréi kórházba; most pedig Prágában és Hradec Královéban jártam. Az imént már ötödször hoztam le ma a gépet! — mondja. — Fárasztó volt, ez a repülés legnehezebb mozzanata.

— Miért?

A gyakorlott, sokat tapasztalt pilóták nyugalmával válaszol:

jaként bizonyosan változatosabb az élete. ..

Bólint.

— Változatosabb, de felelősségteljesebb is... Az utasszállítás mindig felelősségteljesebb — válaszol halkan, aztán odavezet a hangár előtt álló L—200-ashoz és a pilótaszék előtti számtalan műszerre mutat. — Minden utat indulás előtt pontosan megtervezünk, a levegőben, az egyre zsúfoltabb légifolyosók labirintusában pedig ezek a finom, érzékeny műszerek mérik s mutatják az utat. Rendkívül szigorú szabályok kötnek bennünket és állandó kapcsolatban állunk o földi irányító központok dolgozóival. A repülőgép biztonságára nagyon sokan vigyáznak.

— Néha mégis előfordul, hogy egyegy gép komoly helyzetbe kerül.

Zárt arcvonásai nyugalmat tükröznek, ilyen a tárgyilagos válasz is.

— A földi irányító berendezések teljes biztonsággal képesek ellátni feladatukat és a repülőgépek felszerelése sem ad ökot orra, hogy mondjuk csak veszélyeztetettség is előálljon — mondja. — Ha néha-néha mégis előállnak komoly helyzetek, azok többnyire az időjárás szeszélyeinek következményei.

Nem titkolja: ő is volt már ilyen veszélyeztetett helyzetben.

Kassáról (Košice) röpült hazafelé a késő esti órákban. Úgy tűnt, aznap csöndes, szélmentes februári éjszaka

lesz. Felszállás után gyorsan érte el a kijelölt repülési szintet: 2450 méter magasan haladt. A röptéri meteorológusok is nyugodt repülést ígértek, mindössze arro figyelmeztették, hogy „vizes vattában", azaz felhőkben száll majd. Az ilyesmi hallatán azonban ma már meg sem rebben a pilóták szeme. Jozef Ziman is gondosan figyelte a műszertábla különböző mutatóit és a saját „folyosójába" érve jó éjszakát kivont a kassai irányítóközpont ügyeleteseinek.

Hirtelen arra lett figyelmes, hogy fokozatosan csökken, majd csaknem a szokásos gyorsaság felére lassult a repülőgép sebessége. A mérő 140 km/ óra sebességet mutatott. Egy gyakor-12