A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-08 / 28. szám
Az utóbbi időben a CSKP KB és az SZLKP KB határozataiból kiindulva egyre töbször írjuk le vagy mondjuk el, hogy munkánkat igényességgel kell végezni és kritikusan értékelni. Ez a követelmény nem újszerű, de ma, a tudományos-technikai forradalom időszakában. különös hangsúlyt kap, mert olyan korban élünk, amely fokozott igényeket támaszt a szakképzettség és a termékek minősége, valamint a termelés szervezése és tökéletesítése iránt. Ennek ellenére azonban jócskán vannak, akik ezt az elvet úgy kezelik, mint valami jelszót, amelyet csak alkalom adtán, főként beszámolók készítésekor kell alkalmazni, gondosan beleépítve a szövegbe anélkül, hogy a beszámoló tartalmában valóban meglátszana a kritikai igényesség. Előfordul viszont az is, hogy a valóban kritikai igényességgel kidolgozott beszámolót a gyakorlati életben nem követi olyan intézkedés, amely megfelelne a kritikai igényesség elvének. Például a járási, kerületi építőipari vállalat, a bútorgyár vagy a mezőgazdasági gépekhez alkatrészeket gyártó üzem kritikai igényességgel értékeli a saját munkáját, de nem tejlesítik tervfeladataikat. Minden bizonnyal erről a kritikai igényességről beszél a tévékészülékeket gyártó vállalat igazgatója is. holott sokszor ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalja a fogyasztó a saját bőrén, ha kiderül, hogy hibás készüléket vásárolt. Miért van ez így? Nyilván azért, mert ezek a vállalatok és üzemek egyszerűen jelszóvá degradálták a kritikai igényesség elvét. Éppen ezért hangsúlyozni kell. hogy a kritikai igényesség elve nem egyszerű jelszó, hanem munkamódszer, amelynek érvényesülnie kell a vezetők s az egyszerű munkások és alkalmazottak mindennapi tevékenységében. A kritikai igényesség elve nem azt jelenti, hogy a havi, a negyedéves vagy féléves munkatervet utólag ennek szellemében értékeljük, hanem azt. hogy mindennapi munkánkban önmagunkkal és másokkal szemben fokozott mértékben érvényesítjük. A kritikai igényesség elvének át kell hatnia a munkaértekezleteket, az igazgatói utasításokat, a művezetők irányító munkáját, csak akkor alakul ki olyan légkör mindenütt, hogy a dolgozói kollektívák nap mint nap szembeszállnak a selejtes termékek előállításával, a pazarlással, a munkaidő rossz kihasználásával és a szervezetlenséggel, hogy fogyatékosságok ne fordulhassanak elő, hanem minden munkahelyen a termékek kiváló minőségére, takarékosságra, a munkaidő maradéktalan kihasználására és nagyfokú szervezettségre törekedjenek. Persze ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy mindezek nem valósulhatnak meg ösztönösen csak a műszaki és gazdasági vezetés tudatos irányító munkájával. Az üzemek vezetőinek kötelessége, hogy felelősségükkel, hatáskörükkel és szakmai képzettségükkel élve a mindennapi munkában, a gyakorlatban érvényesítsék a kritikai igényesség módszerét s erre ösztönözzék az üzem valamennyi dolgozói kollektíváját. Ez viszont megköveteli, hogy felszámoljuk a termelési és munkafegyelem megsértésével szembeni elnéző magatartást. Ehelyett a szigorú bírálatnak és a személyi felelősség fokozásának módszerét kell alkalmazni minden területen. Csakis így válhat a kritikai igényesség módszere mindennapi életünk tartalmává, hogy minél sikeresebb és zökkenőmentesebb legyen a fejlett szocialista társadalom építése. 3 panaszos szavakat. Nem volt ezekben a halk szavakban sem harag, sem sértődöttség, csak valami nagyon mély szomorúság. Nekem azonban igen káromkodásra változott amúgy sem derűs kedvem. Különben akkor, amikor megtudtam, hogy ez az emberpár, amelyik most sem tudja mire jut a fölszántatlan kertjével, alapitó tagja volt egykor a szövetkezetnek. Bevitte földjét, adta teheneit, igavonó állatait, szekerét, boronáját, s dolgozott a szövetkezetben lél emberöltőn át.. . Akkor is, amikor havonta négy-ötszáz korona volt a fizetség ... S most, öregségükre annyi áldozat s munka után, segítség helyett az embertelen elutasítás, a - nem! Mondom, káromkodássá romlott a kedvem, s szerettem volna, ha az öregasszony halk, panaszos hangját a szövetkezet elnöke is hallhatta volna. De nem hallotta. Mert vannak emberek - vezetők is - akik nem mindig figyelnek oda az emberek hangjára. Tudom, hogyne tudnám, hogy tavasz jöttén minden gépre szükségük van a közös gazdaságoknak. Szántani, vetni kell. Föladatokat, terveket kell időre teljesíteni. Ez természetes. De annak is természetesnek kellene lenni, hogy az egykori szövetkezeti tagok - az alapítók — gondját is meghallják. S ne csak meghallják, de segítsenek is rajtuk. Elképzelhetőnek tartanám például, hogy egy régebbi traktort - minden szövetkezetben akad ilyen - kijavítanak azzal a céllal, hogy a szövetkezeti tagok, főleg a nyugdíjasok földjét, kertjét fölszántsák. Kétlem, hogy az ilyen áldozat ma egy szövetkezet számára különös terhet jelentene. Ellenben emberség s tisztesség dolgában közelebb juthatnánk ahhoz, amit szocialista humanizmus néven oly gyakorta emlegetünk. A magam részéről nagyon fontosnak tartom, hogy mindenütt felismerjék a lölszántatlan kertek emberi vonatkozását. Sok mindent meg kell még tanulnunk a mai - Duba Gyulával szólva - „vajúdó parasztvilágból". Többek között azt, hogy ne legyen mindegy, ha egy kert - bárhol is - lölszántatlan marad. S azt is, hogy ne legyen mindegy, ki szántja föl azt a kertet. GÁL SÁNDOR Nagy volt a tolongás az árusítással egybekötött kiállításon bemutatott új bútortípusok előtt deklödő „ostromolta meg" az áruval zsúfolt pavilonokat! Igaz, az ilyen tömeghez illő tolongás volt a pultoknál és egy-egy illatos lacipecsenyére, üdítő sörre vagy fagylaltra sorakozni kellett; ám a szokásos zsémbelődés helyett derűs jókedv uralkodott mindenütt. És élénk vita: ki-ki hol látott kedvére való bútort; az A, a D vagy az R pavilonban kiszemelt szekrénysor, ülőgarnitúra vagy gyermekszoba-berendezés lesz-e a legalkalmasabb? . . , S bőven volt miről töprengeni, hiszen a közszükségleti cikkek brünni kiállításán a gombostűtől az előre gyártott épületelemekből összeszerelhető OKAL-típusú családi házakig szinte minden kapható volt.- Ez idén különös figyelmet szenteltünk a BRNO '78 alapos előkészítésének — tájékoztatott Václav Busta, a helyi gazdálkodási üzemek kiállítási csoportjának igazgatója. - A CSKP XV. kongresszusának határozatai feladatul szabták, hogy ne csak a szolgáltatások színvonalát emeljük, de bővítsük a lakosság számára gyártott ipari cikkek gyártmányskáláját is mintegy húszhuszonkét százalékkal. Fő céljaink egyike, hogy elvégezzük, sőt, túlszárnyaljuk ezt a fontos nemzetgazdasági feladatot. Célunk az is, hogy kisebb szériákban, rugalmasan alkalmazkodjunk a vásárlók folyamatosan növekvő igényeihez. Újságírói kötelesség, hogy ilyen szavak hallatán a riporter megkérdezze az útjába kerülő első embert: vajon elégedett-e mindazzal, ami az idei vásáron látható?- Az utóbbi négy esztendőben minden alkalommal eljöttünk a brünni vásárra - mondja Fekete János, --£)unaszerdahelyen élő, Bratislavában dolgozó villanyszerelő, — Tulajdonképpen nem nagybevásárlásra járunk ide, hanem Hivatalos vendégek a megnyitón azért, hogy különböző újdonságokkal ismerkedjünk. Az év folyamán aztán eszerint osztjuk be a családi költségvetést. Persze, üres kézzel azért sohasem térünk haza ... A feleségem kézitáskát, én cipőt vettem és az előszobába új futószőnyeget vásároltunk. És kinéztük az előszobabútort is, de arra majd csak a tél folyamán kerül sor. • Talán sehol sem szalad úgy az idő, mint éppen a közszükségleti cikkek árusítással egybekötött brnói kiállításán. Csak a kiállítási csarnokokban kígyózó sorok ritkulása, az eladók egyre fáradtabbnak tűnő arca jelzi: közeledik a záróra, esteledik. A látogatók tízezrei helyett, újabb áruszállító tehergépkocsik jelennek meg a pavilonok előtt, hogy a másnap érkezőket is bő választék várja. Tizenegy napig állt a vásár! Peter Leginský (2) és archiv felv.
