A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-09 / 37. szám
TUDOMÁNYTECHNIKA TITKÁRNŐK ÖRÖME Az „ég ajándéka" ez az izgalmas elnevezésű és formájú nyugatnémet irodai ülőbútor, ötágú lábát, ülőkéjét és háttámláját üvegszálerősítésű műanyagból készítették - fröccsöntéssel. Ütésálló, könnyű, mégis stabil, nem borulhat fel és igy nem okozhat balesetet. Az ülőfelületre műanyaghab és kárpit is került, amely rugalmasan követi a test vonalát. CIKCAKK CSÜZDA A veszélyes 20 centimétert meghaladó akár több méteres magasságból is ütődés nélkül jut a burgonya a tárolóba az újfajta csúzdán. A 63 kilogramm súlyú angol találmányt a rakódónyilásra rögzítik, és bekapcsolják villanymotorját. A „vászonlépcső" harmónikaszerűen aláereszkedik a kívánt hosszúságban, majd a rakodás előrehaladtával rekeszenként „visszakapaszkodik". Félórás tapintatos és folyamatos „utaztatással“ 60 tonna burgonyát lehet a célba juttatni - ép állapotban. A HÉLIUM ÉS A TESTHŐMÉRSÉKLET A belélegzett levegő 79 százaléka nitrogén, ez azonban az élő szervezet szöveteivel nem lép kapcsolatba (inert — azaz közömbös - gázként viselkedik). Szovjet kutatók azt vizsgálták, hogy milyen hatással van az élőlényekre a belélegzett gázkeverék, ha a nitrogént más inert gázzal helyettesítik. A kísérleteket házinyulakkal végezték; a nyulakat olyan kamrákba tették, amelyeket 21 százalék oxigént és 79 százalék héliumot tartalmazó gázkeverékkel töltöttek meg. Az állatok testhőmérséklete egy óra múlva csökkenni kezdett. A jelenség okát még nem tisztázták. A szakemberek úgy vélik, hogy a levegő nitrogénjének jelenléte fontos az állat szervezetének hőszabályozásában. A kísérleteket folytatják, s remélik, hogy a belélegzett gázkeverék közömbös összetevőjének változtatása révén új lázcsillapító gyógymóddal gazdagodik az orvostudomány. ASZFALTGYÁR A TERMÉSZETBEN A közelmúltban 7 a Kaszpi-tenger partján, a Mangislak-félszigeten (Kazahsztán) szovjet geológusok több millió éves természetes asz/a/ílelőhelyet fedeztek föl. Az útfelületek burkolására használt aszfalt mesterséges termék: kavicsnak, homoknak és bitumennek a keveréke. Gyártása meglehetősen sokba kerül. A természetben azokon a helyeken keletkezik aszfalt, ahol a földkéreg tektonikus hasadékai mentén a kőolaj a felszínre szivárog, s ott tavakban gyülemlik össze. E tavakból a napsütés hatására a kőolaj könnyen illő, alacsony forráspontú alkotórészei elpárolognak, de a magasabb forráspontúak visszamaradnak, oxidálódnak, s bitumenné alakulnak át. Az idők folyamán a szél homokot és más ásványi anyagokat hord a bitumenbe, s így abból sok száz év alatt a mesterséges termékhez hasonló aszfalt lesz. Az aszfaltképződés természetes folyamata nagyon lassan, de helyenként óriási méretekben ment végbe. A szovjet geológusok becslése szerint például Kazahsztánban több mint 20 millió köbméter természetes aszfalt keletkezett, s ebből mintegy 2,5 millió köbméter a Mangislak-félszigeten van. A természetes aszfalt a felszín közvetlen közelében húzódik, ezért kitermelése kevesebbe kerül, mint a mesterséges aszfalt gyártása. Igaz ugyan, hogy a természetes aszfaltban a bitumen és az ásványi adalékok aránya nem mindig felel meg a szabványoknak, s ezért a legtöbb esetben kavicsot és kőzúzalékot kell még hozzákeverni, mégis meglehetősen sok kavics mór eleve benne van. A természetes aszfalt legnagyobb értéke azonban a bitumentartalma. Az olajlepárlás melléktermékeként kapott bitumen egyre nagyobb kincs lesz: ahogyan tökéletesedik a kőolaj feldolgozásának technológiája, olyan mértékben csökken az aszfaltnak (a végterméknek) a mennyisége. Az olajlepárló üzemek ugyanis egyre több és több értékes alkotórészt vonnak ki a nyers kőolajból. Nemrégiben elkészült Mangislakon a Szovjetunió első - 15 kilométer hosszú — természetes aszfalttal burkolt útja. A kísérleti szakasz vizsgálatai során megállapították, hogy a burkolat sok tekintetben felülmúlja a mesterséges aszfaltburkolatot: kevésbé lágyul a napon, s jobban tapad a gumiabroncsokhoz, ezért biztonságosabb rajta a közlekedés. A szakértők számítása szerint a természetes aszfaltot — mert kitermelése olcsó — nagy távolságra is gazdaságos elszállítani. FAGYÁSGÁTLÓ FEHÉRJE HALAKBAN Számos mélytengeri hal olyan vizekben él, amelyeknek a hőmérséklete ugyan mínusz 1—2 Celsius fok, de amelyek nagy (25—30 ezrelékes) sótartalmuk miatt mégsem fagynak be. Ezeknek a halaknak a vérében egy sajátos fehérje rejlik, amely megakadályozza azt, hogy testfolyadékuk megfagyjon. Ezt a fehérjét több állatfaj szervezetében is sikerült már kimutatni. Amikoir megnézték, hogy a Déli-sark körüli tengerekben élő Trematomus borchgrevinki nevű halfaj vérplazmájából kivont fagyásgátló fehérje aminosavaimak milyen a sorrendjük, kiderült: többször ismétlődik benne az alanin-alanin-treonin aminosavhármas. Arra gondoltak, hogy ebben rejlik a fehérje fogyásgátló hatása. Az Észak-Amerika atlanti partvidékén honos Pseudopleuronectus americanus nevű halfajban azonban egy más típusú fagyásgátló fehérjét találtak: abban nincsen ilyen aminosavhármas. Sőt azt mindössze nyolc aminosav építi fel! Hogy e fehérjék hogyan s miért gátolják a fogyást, azt még nem tisztázták. E tulajdonságukért valószínűleg az aminosav-tartalmuk 60 százalékát alkotó alanin a felelős. Indiai kutatók tehát megkísérelték, hogy fagyásgátló tulajdonságú mesterséges fehérjét hozzanak létre. Aminosav-tartalmának 65 százaléka alanin, a többi aszparaginsav. A mintegy 10 ezres molekulasúlyú fehérje valóban gátolta a fogyást. A kísérletek eredményeit a jövőben a gyógyászatban igyekeznek hasznosítani. Számos műtétet ugyanis ma is úgy végeznek, hogy a műtendő testrészt lehűtik. Ezek a fagyásgátló fehérjék valószínűleg alkalmasak lesznek rá, hogy a lehűtött testrészt megóvják az elfagyás káros következményeitől. A SZÁMÍTÓGÉPHEZ ŐSZINTÉBBEK VAGYUNK? A glasgow-i közkórház orvosai és pszichológusai úgy vélik: némely beteg őszintébb a számítógéphez, mint az orvoshoz vagy a pszichiáterhez. Alkoholistáktól előbb két pszichiáter kérdezte meg, hogy átlagosan mennyi alkoholt fogyasztanak. Heti „átalányként" három liter — nagyjában 1,5 liter tiszta szesznek megfelelő - pálinkát vallottak be. Ellenben az elektronikus számítógépnek ugyanők négy liter (két liter tiszta szesznek megfelelő) pálinkában határozták meg az átlagos „heti adagjukat“. Utólag megkérdezték tőlük, hogy miért válaszoltak másképpen a pszichiáternek, mint a komputernak. A válaszuk ez volt: féltek megmondani az igazat. A számítógéppel „négyszemközt" ez a gátlásuk megszűnt, „mert csak egy gép tette föl a kérdést". A NIKKEL ÉS A CINK SEGÍTETTE A ÉLŐ ANYAG KIALAKULÁSÁT? Francia kutatók mesterséges „ősóceán“-t készítettek, s benne utánozták — modellezték - azokat a vegyi folyamatokat, amelyek mai tudásunk szerint végül elvezettek az élő sejt anyagainak kialakulásához. A földi élet kialakulásának kutatói ugyanis ma elsősorban arra törekszenek, hogy laboratóriumi körülmények között ismételjék meg az élet létrejöttének hajdani folyamatait. Sikeres kísérletek igazolják, hogy az ősóceán és az őslégkör anyagai - a víz, a metán, az ammónia, a széndioxid - a nagy forróságnak, a villamos kisüléseknek és az ibolyántúli sugaraknak együttes hatására bonyolultabb szerves vegyületekké alakulnak át, egyebek között az élő szervezet alapösszetevőivé, aminosavakká, nukleinsavakká és cukrokká. Újabban azt vizsgálják, hogy miként kapcsolódhattak össze ezek az „ősmolekulák" egyre bonyolultabb szerkezetté, s hogyan alakult ki végül belőlük az önmagát megismételni, megsokszorozni — reprodukálni képes szerkezet, az élő sejt. A ma ismert mintegy százféle aminosav közül mindössze húsznak van szerepe az élő szervezetben. Ezért az élet keletkezése szempontjából azok a folyamatok a legfontosabbak, amelyeknek eredményeképpen létrejön ez a 20—22 aminosav. A francia kutatók készítette laboratóriumi „ősóceón"-ban, amelynek „partját" fémtartalmú agyagból alakították ki, jobbára akkor keletkeztek az élő szervezet működésében részt vevő aminosavak, ha a „partot" nikkeltartalmú agyagból készítették. A „partok“ további kezelésének - ismételt kiszárításának, hevítésének, újabb benedvesítésének stb. - hatására már nyolc aminosavból összetevődő peptidláncok és egyszerű fehérjék is kialakultak I Cinktartalmú agyagból készített „partokon" belül pedig megjelentek a DNS-t (a dezoxiribonukleinsovat) alkotó nukleotidok is. E kísérletek és vizsgálatok szerint az ősóceán partját alkotó fémtartalmú agyagrétegeknek mint katalizátoroknak fontos, esetleg meghatározó szerepük volt az élet kialakulásában. 18
