A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-09 / 37. szám
íasi /"-•i' '▼* 4 t| ^ B Az Antillák egyik kis szigetén készült ez ailnALj II ° ,l|mfelvetel a Firepower amu omerikai ťyjfflŕ/lH i II film főszereplőiről, Sofia Lorenrol es James Coburnről. Sofia Loren elhagyta % Jj 1 JS(aS3B3E32E} régi dereinek színhelyét, Olaszorszá-S/ |j| 1 got, j Franciaországban telepedett le-/- ....... , J ---------------------------------- férjével, Carlo Ponti filmproducerrel és A Fülöp-szigeteki fagylaltoskocsik rend- gyermekeivel, kívül változatosak: mindegyiknek más és más a diszitése, amely többékevésbé elárulja a művész vagy a tulajdonos jellemét és származását. Esőkabát, kalap, bőrből készült combvédő, pisztoly, ló és nyereg: ez a kovboj elengedhetetlen felszerelése. Ma ugyanúgy, mint évszázadokkal ezelőtt. Már a karácsonyi tévéműsorra készül Los Angelesben a francia Mireille Mathieu és az amerikai Dean Martin: közös show-t készítenek elő. A műsorról csak annyit árultak el, hogy Dean Martin francia dalokat is énekel, Mireille Mathieu pedig angol számokat is vett fel a műsorába. # A svájci közlekedési rendőrség elfogatóparancsot adott ki egy autóstoppos nő ellen, aki kirabolta a sofőrt. A sofőr a következő személyleirást adta róla: „Körülbelül 30 éves, közepes magasságú, barna hajú, telt keblű, kék szemű, karcsú. Különleges ismertetöjele: egy vakbélműtét után maradt forradás." • Egy norvég cementgyárba behatoltak a kasszafúrók. A páncélszekrény ajtajára gondosan „kiszámított dinamitadagot erősítettek, majd elrejtőztek. A bekövetkező robbanás azonban sokkal nagyobb volt, mint amekkorára számítottak. Levegőbe repült az egész gyár. A páncélszekrényben ugyanis nem pénz, hanem dinamit volt. A HAZIAS AGGLEGÉNY Hideg volt, szemerkélt az eső. Az autót beállítottam a garázsba, bezártam a kaput, és mogorva hangulatban hazafelé ballagtam. Hátam mögött hirtelen lépéseket hallottam. Valaki nyilvánvalóan utánam sietett. Az a lehetőség, hogy ebben az eldugott, kihalt mellékutcában este tizenegy órakor egy ismeretlen emberrel kell beszélgetnem, nem túlságosan lelkesített, és meggyorsítottam lépteimet. Az illető azonban nem maradt el mögöttem. — Bocsásson meg, kérem — hallatszott a hátam mögött, majd üldözőm odalépett hozzám, és észrevettem, hogy eléggé elegánsan fest: világos köpenyt, vastag talpú cipőt és világos színű kesztyűt viselt. — Bocsásson meg kérem — a rabló udvariasan megemelte a kalapját —. nem volna hajlandó egy kis szívességre? ..Milyen rokonszenves bandita" — gondoltam és ránéztem a férfira. Negyvenéves lehetett, és egészen intelligensnek látszott. — Tudja, kérem — folytatta —. megrekedtem abban a tócsában a maga garázsa előtt, és sehogy sem tudok kivergődni belőle. Nagyon hálás lennék, ha segítene. Üljön be a Wartburgom kormányához, én pedig megpróbálnám hátulról meglökni a kocsit. — Szívesen — feleltem —. menjünk. Visszafordultunk, és én, igyekezve elkerülni a latyakot, beszálltam az autóba. — No. rajta! — kiáltotta a vélt rabló, és én bekapcsoltam a motort. Kétszeri próbálkozás után a Wartburg kijutott a kátyúból. Tulajdonosa odajött hozzám, és észrevettem, hogy a tócsában csúszkáló kerekek alól felfröccsent sár valósággal álcázó köpennyé változtatta a férfi világos esőköpenyét. — No. majd kap a feleségétől! — jegyeztem meg. — Nincs feleségem. Figyelmes pillantást vetettem alkalmi ismerősömre. Most még jobban tetszett. Hm, rokonszenves, elegáns agglegény, negyvenéves lehet, vadonatúj Wartburgja van . . . s bizonyára egészen tűrhető a lakása is . . . — Engedje meg. hogy bemutatkozzam — a férfi udvariasan biccentett. — Vykovsky mérnök vagyok .Vegyészmérnök. El sem tudja képzelni, mennyire hálás vagyok. A maga segítsége nélkül egész éjjel itt gunnyaszthatlam volna ebben a pocsolyában. Ez. pedig nem túlságosan kellemes kilátás, higgye el. Az igazat megvallva, eleinte haboztam, hogy lehet-e ilyen segítséget kérni egy hölgytől, de észrevettem, milyen ügyesen behajtott a garázsába, és rájöttem, hogy maga nagyszerűen vezet. — Köszönöm — mondtam, — Ö, bizonyos vagyok, hogy még másféle tehetség is van magában . .. — Nem is tévedett! — jegyeztem meg szerényen, és arra gondoltam, hogy ez a tócsa a garázs mellett talán fordulópont lesz majd az életemben. — Tudja, nem vagyok hivatásos autóvezető. De ezenkívül kitűnően tudok főzni, kötni, hímezni .. . — Ô. nagyszerű! — mosolygott a mérnök. — Megengedi, hogy hazavigyem? — Szívesen — feleltem, s éreztem, hogy tetszem a Wartburg tulajdonosának. — Nincs nagyon messze, de szörnyű idő van. — Ugyan, kár a szóért: végtelenül hálás vagyok magának. — A mérnök beszállt a kocsiba, s lopva figyelmes pillantást vetett rám. — Csodálatos a ruhája — mondta. — Ügy áll. mintha ráöntötték volna. Hol varratta? — Ô, nem ok nélkül dicsekedtem a képességeimmel — feleltem mosolyogva — magam varrtam. A mérnök elgondolkodott. Az ö helyében én is elgondolkoztam volna. Találkozott egy eléggé jó alakú. 36 événél sokkal fiatalabbnak látszó nővel, akinek saját Zsigulija van. tud főzni, kötni, varrni — hát ilyenkor van min gondolkodnia egy negyvenesz.tendős agglegénynek! — Bocsásson meg — mondta hirtelen a mérnök —, még egy kérdésem volna magához ... „Kedves — gondoltam —, felnőtt férfi és milyen félénk. Biztosan előbb meghív vacsorára... Talán helyesebb, ha nem fogadom el azonnal a meghívását? Mert még azt képzeli, hogy holmi könnyelmű nőszemély vagyok . . ." — Mondja már. az istenért ... — Látom, hogy maga valóságos ezermester . . . Nos .. . talán hajlandó volna védőhuzatot varrni az autóm számára? Olyan robajjal csaptam be a Wartburg ajtaját, hogy gazdája aligha tudja újra kinyitni . . . (Ford.: Gellért György) STANISLAVA LIPTÁKOVA DRÁMA A NÉZŐTÉREN Ül a nézőtéren. Nézi a színpadi játékot. Fondorlatos fordulatok követik egymást . .. Emberi sorsok két órába sűrítve. Tömény élet, „a valóság égi mása". Jól körvonalazott jellemek csapnak össze igazságkeresés közben. Valóságra döbbentő jelenetek rámutatnak, megmutatják .. . Csontvázára vetkőztetik a lelket. Író, rendező, színész, pontosan céloz! Bele a szívekbe! Jó a játék!... Telitalálat!... Meghatódik. A hős sorsa ismerős, egy-egy részletében az övéhez hasonlít. Megborzong. A művészet nyújtotta élmény felemeli és gyönyörű érzések régiójában ringatja. Valahol a gyomor, vagy szív tájékán furcsa szorítást érez. Aztán a szorítás lassan, erőszakosan megindul felfelé. Már a torkát szorítja! A könnyzacskók megtelnek léleköblitő. éterien tiszta cseppekkel. Minden olyan megrendítő! Főleg az. hogy menten elsírja magát! Hülyeség! Bohóckodnak, bolondoznak ... és ő ezen bőgjön?! Mégis jól esne! Érzi. hogv az lenne a legjobb! A katarzis!... utána a feloldódás! Hiszen, ha!... Ha nem ülnének körülötte emberek, akik észrevehelik! Megmerevedik. Az egész, nézőtéren halálos csend. A könnyek tolakodón erőszakosak. már-már a színpadot is eltakarják előle! Egy erősen visszafojtott sóhaj bukdácsolva hagyja el ajkát. Feszültség vibrál a levegőben. Tébolyult áram köröz színpad és nézőtér közölt. Egész testében megrándul. Székének támlája belereccsen a jálék-teremtette bűvöletbe! A nézőtéri csend kettéhasítva, az áhítat megtörve! — legalább is ő úgy érzi. A visszaparancsolt könnyektől begörcsölt idegei felmondják a szolgálatot és mivel az. egyik pólus hihetetlenül közel van ahhoz a másikhoz. szinte átmenet nélkül, robbanás-szérűén: fel kacag! Talán nem is tudatosítja, hogy a dráma ott benne örvénylelt. irdatlan mélységet és magasságot bejárva csúcsosodott, s olvasztott a szív jeges birodalmában. Hogy megcsúfoltan is. a művészet győzött a küzdelemben! KOVÁCS JÓZSEF 9
