A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-09 / 37. szám
Nem tudom, hányán várták haza a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagjait az angliai Middlesbroughból, a rangos nemzetközi kórusiesztivál színhelyéről, ahol az énekkar a nagyon erős mezőnyben nagyszerűen helytállt, méltón képviselte Csehszlovákia egész kórusmozgalmát, azon belül pedig a magyar kórusokat a zenei hagyományokban nagy múltú szigeten. Azt sem tudom, hányán kisérték figyelemmel a szereplésükről szóló híreket. Egy napon azonban csengett a telelőn a CSEMADOK Központi Bizottságán, és Viczay Pál, a CSMTKE titkára jelentette, hogy az angliai városban, a folklór kategóriában Bárdos Lajos Patkóéknál című népdalfeldolgozásával harmadik helyen végzett az énekkar. Nagy a boldogság, az öröm ... A nem mindennapi eseménynek szövetségen belül és kívül, pedagógusok, hozzátartozók és újságolvasók körében gyorsan hire kelt. Nemzetiségi kultúránk berkeiben lelkesen méltatták az eredményt, s a közművelődés dolgozói büszkén vették tudomásul, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara immár rendszeresen hirt ad rólunk a világban, hirdeti nemcsak itthon, de külhonban is, hogy hazánkban a nemzetek és nemzetiségek egyenjogú nagy családja él. Az énekkar vezetőinek és valamennyi tagjának nemcsak a CSEMADOK Központi Bizottságán, de a Kulturális Minisztériumban is gratuláltak. Meleg szavakkal szóltak a CSMTKÉ nagyszerű teljesítményéről, s köszönetét mondtak a szakmai vezetőknek, az énekkar minden tagjának a sikerért, s rajtuk kívül természetesen a járási iskolaügyi szerveknek, az egyes iskolák tantestületeinek is. A minisztérium köszönetét hamarosan levélbe foglalja s a CSEMADOK Központi Bizottsága megküldi minden érdekelt intézménynek, az énekkar valamennyi tagjának. És most következzenek a kérdések: 1. Hogyan értékeli az énekkar angliai sikerét a CSEMADOK, hazai kórusmozgalmunk és nemzetiségi kultúránk szempontjából? 2. Mi az, amit a szakember elmondhat a Middlesbrough-i erőpróbáról, az itthon is értékesithető tapasztalatokról, az énekkar teljesítményéről és a folklór kategóriában elért nagyon értékes III. díjról? 3. Mit látott, tapasztalt az énekkar tagja, mit hozott haza a tarsolyában, mit jelentett számára egy ilyen nemzetközi kórusversenyen való szereplés? 4. Halljunk az útról, a fogadtatásról, az angliai tartózkodásról, és arról is valamit, hogyan történt a oda-vissza utazás, a búcsúzkodás? 1. Dr. GYÖRGY ISTVÁN, a CSEMADOK KB vezető titkára: A CSMTKÉ sikeres angliai szerepléséhez a CSEMADOK Központi Bizottsága és a magam nevében szívből gratulálok. Ezúton mondok köszönetét az énekkar tagjainak és a karnagyoknak azért az áldozatkész munkáért, amelyet majdnem másfél évtizede ügyszeretettel végeznek. A CSMTKÉ csaknem másfél évtizede gyarapítója annak a szellemi gazdagságnak, amely a cselekvés és a felelősségtudat elkötelezettségéből jött létre. Ez idő alatt a művészetre való nevelés egyik fontos eszközévé, hazai magyar énekkari mozgalmunk legkiemelkedőbb képviselőjévé, nemzetiségi kulturális életünk egyik reprezentánsává vált. Ma már Csehszlovákia legjobb amatőr énekkarai között tartják számon. Valahogy már természetesnek is vesszük, hogy a CSMTKÉ-t gyakran éri az a megtiszteltetés, hogy külföldi szereplésen vehet CLEVELAND INTERNJE 22hd-29im July 1978 kezményét. Nekünk nem volt ilyen problémánk. Jól gazdálkodtunk az idővel, s jól is időzítettünk. A két kötelező szám beérett, a kórustagok nemcsak otthon, az összpontosításokon, de Middlesbroughban is kifogástalanul „felmondták" a leckét. Magától értetődően kemény felkészülés előzte meg az angliai szereplést. A siker azonban gyorsan feledtette a fáradságos munkát. A folklór kategóriában elért harmadik díj rendkívül értékes helyezés számunkra. Az angol és a bolgár első, illetve második díjas énekor után mindjárt mi következtünk a rangos mezőnyben. Nem véletlenül .. . 3. GÚGH ÉVA, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagja: 1973 májusától énekeltek a CSMTKÉ- ban. Egészen fiatalon a Csilizradványi Általános Iskola, később pedig a Nyitrai Tanárképző Főiskola énekkarának ANGOLOKKAL, BOLGÁROKKAL EGY Vass Lajos Erkel-dijas zeneszerző, a CSMTKÉ karnagya munka közben részt. Az eddigi rangos külföldi szerepléseken elért nagyszerű sikerek nemcsak hazánk és szocialista kultúránk méltó képviseletét jelentették, de újabb lendületet is adtak a további munkához, újabb sikerek elérésére ösztönözték az énekkart. A CSMTKÉ az idei Middlesbrough-i nagyszabású nemzetközi énekkari versenyen korábbi jó hírnevéhez méltóan szerepelt. Mindnyájan örülünk ennek. Az énekkar rendszeresen fellép hazai rendezvényeinken, Dél-Szlovákia falvaiban és városaiban. Hatékonyan népszerűsíti a kórusmozgalmat, s egyben szakmai ismeretekkel felvértezett kórusvezetőket is nevel. Énekkari találkozóinkon bizonyosodhatunk meg a legjobban, hogy hány CSMTKÉ-tag vezet gyermek- vagy felnőtt énekkart. Amit az összpontosításokon megtanulnak, azt saját kórusaiknak adják tovább. Elért sikereiken kívül ezt tarthatjuk leginkább figyelemre méltó eredménynek. A jövőre nézve továbbra is azon leszünk, hogy az énekkar működésében teljes mértékben tükröződjék a művészi igényesség. Ehhez valamennyi kórustag fegyelmezett, áldozatkész hozzáállása és lelkesedése szükséges. A CSEMADOK részéről minden politikai, szervezési és gazdasági előfeltételt biztosítunk ahhoz, hogy a CSMTKÉ tovább öregbítse jó hírnevét, s még nagyobb mér tékben váljon a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom népszerűsítőjévé és aktivizálójává, zenei hagyományaink és szocialista kultúránk hirdetőjévé itthon és határainkon túl. 2. JANDA IVAN, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának vezető karnagya: Nagyon igényes kórusversenyen vettünk részt. Ezt egyébként már a kötelező művek kottájából is megállapíthattuk. Csak azok jöhettek az énekkarral Middlesbroughba, akik képesek voltak hibátlanul megbirkózni a feladattal. A folklór kategóriába huszonhat kórus nevezett be. Magyarországi, két lengyelországi, két kanadai, két svájci, svédországi, írországi, bulgáriai, spanyolországi, romániai, olaszországi, hollandiai, portugáliai, amerikai, görögországi, 4 angliai, szardíniái és három franciaországi énekkar. A huszonhat kórusból csupán nyolc kerülhetett a döntőbe, s mi a nyolc között voltunk. Fellélegeztünk, megkönnyebbültünk. A kórustagok lámpaláza elmúlt, szabadabban, felszabadultan énekeltünk s ez kifejeződött a helyezésben is. A többi kategóriában is jó teljesítményt nyújtottunk. Mondjam, ne mondjam? Az énekkar tagjai még soha nem énekeltek olyan szépen, tisztán, lelkesen, mint ezen a nagyon rangos nemzetközi versenyen. Az írországi Corkban jóval gyengébb volt a színvonal. Az énekkar jelenlegi összetétele jó, de a jövőben fel kell töltenünk a férfi szólamokat tenoristákkal, basszistákkal. Middlesbroughban azt tapasztaltuk, hogy a zsűri elsősorban a hang tisztaságát, az előadásmódot, a tempó megválasztását, a dinamikai árnyalatokban gazdag előadásmódot értékeli, tehát a jövő nagy nemzetközi kórusversenyeire ezek még fokozottabb figyelembevételével kell felkészülni. Vass Lajos kollégámmal sok mindent mérlegeltünk az előkészületek hónapjaiban. Még azt is, hová állítsunk egyegy tagot, s vezénylés közben hol intsük be ezt és ezt a taktust. A tempó megválasztása kötelező volt. Hét percnél nem énekelhettünk tovább. Ha valamelyik kórus csúszott, a zsűri lecsöngette, s ennek viselni kellett a követis tagja voltam. Mint zeneszakos, a főiskoláról kikerülve Bősön gyermekkórust vezettem, s jelenlegi működési helyemen, Szarván negyventagú gyermekkórust szerveztem. Itt nem volt hagyománya az énekkultúrának, számomra tehát kétszeres örömet jelentett, hogy kezdő kórusom sikeresen szerepelt az idei járási énekkari fesztiválon. Mondanom sem kellene, hogy munkámat nagyban elősegíti a CSMTKÉ-ban szerzett tapasztalat. Lehetőségem van ellesni nagyszerű karnagyainktól a szakma fortélyait. Boldog voltam, hogy részt vehettem az angliai nemzetközi kórusfesztiválon. Nagyon tanulságos volt számomra, össze tudtam hasonlítani énekkarunk színvonalát a világ legjobb énekkarainak színvonalával. Mikor például a bolgárokat hallottam énekelni, egyből lámpalázas lettem. Olyan szépen daloltak. Mire jutunk ilyen erős mezőnyben, mindjárt ez jutott eszembe. Mégis, milyen előkelő 6
