A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-02 / 36. szám
MIKLÓSI PÉTER tKOZVA (Prandl Sándor és ai SZLKP Párttörténeti Intézete archívumának felvételei) . . . esők hullanak untalan s az őszi szél süvölt madarak messze vándorolnak határunkon dühös farkashad üvölt ki tudja mi lesz holnap? tengerek hideg mellén matrózok vad énekét széljárta idegen földeken katonák haláldalát Európa csikorgó boltozata alatt halljad földindulásnak közelgő moraját! (Forbáth Imre: ŐSZI DAL 1938; részlet) „Szinte végeláthatatlan sorokban özönlött a nép . . Poszpis József állomáson a zsúfolt különvonatok érkezéséért és fogadásáért, ki a tüntetők gyülekezéséért, ki a békemenet zavartalan lefolyásáért, ki a szónoki emelvény biztonságáért, ki a délutáni kultúrműsor zökkenőmentes lezajlásáért volt felelős . . . . . . Szeptember negyediké vasárnapra esett. A tíz órára hirdetett megnyitásra a nyárvégi szép időben hatalmas tömeg gyűlt össze Tornácon. Szinte végeláthatatlan sorokban özönlött a nép. Felemelő, megható látvány volt . . . Rendőr is rengeteg mozgott a faluban, mivel azonban engedélyünk volt a népgyülésre, csupán az események szemlélői maradtak, lesték az alkalmat: nem történik-e valamit, amit provokációnak minősítve okot adna a beavatkozásra? ... Az egybegyült tömeg azonban jelesre vizsgázott határozottságból. A békemenet, az ünnepi szónoklat és az üdvözlő beszédek alatt fegyelmezetten emelt hangot a készülő fasiszta csapás ellen. A beszédek elhangzása és a „Tornóci Határozat" elfogadása után pedig épp ilyen fegyelmezetten vonult tovább a tömeg a Vág-partjára, ahol először különböző gyermekjátékokat, táncokat, a komáromi dalárdát s munkásakrobatákat, a förévi munkáskerékpárosokat, egy nagyszabású aratójelenetet tapsolt meg a közönség; utána pedig a program fénypontja, a Toldi Miklós szabadtéri előadása következett a diószegi műkedvelők előadásában . . . A távolabbról érkezettek már korábban, de az egybegyült tömeg zöme csak késő este, a Toldit záró hatalmas taps után indult hazafelé. Új erőt, bátorságot merítve a Tornácon töltött nap eseményeiből." („Mi, Dél-Szlovenszkó magyarsága, együtt a szlovák, cseh, német nép itt megjelent legjobb fiaival tudatában vagyunk annak a veszélynek, mely a köztársaságot s annak valamennyi népét fenyegeti . . . ebben a komoly történelmi órában kijelentjük: utolsó leheletünkig védeni fogjuk a köztársaság minden talpalatnyi területét." A Tornóci Határozat-ból) TÁNCZOS ISTVÁN, gútai lakos így emlékezik : „Augusztus végén tudtuk meg, hogy Tornócón népgyülés készül. Cútán akkoriban hetven tagja volt a pártszervezetnek. Azonnal agitációs csoportokat alakítottunk és szeptember negyedikén egy kis hajón harmincötén elindultunk Tornácra. Persze, voltak akik kerékpáron vagy egyszerűen gyalog mentek el a békemanifesztációra. Életemben akkor láttam először ilyen hatalmas tömeget, szinte félelmetes és szorongató látvány volt, amikor a menet elindult. Olyan emlék ez, amit az ember idősebb korában sem tud elfelejteni . . ." KESZEG PÁL, a Komáromi Steiner Gábor Hajógyár alkalmazottja és a CSEMADOK városi szervezetének elnöke mondja: „Tizennyolc éves voltam akkor és a komáromi Alkotás ifjúsági csoporttal vettem részt a tornóci népgyülésen. Városunkból és a környékről aznap sokan tartottak Tornácra. A mi csoportunk mintegy száz főnyi lehetett. Korán reggel, feldíszített kerékpárokon indultunk és öreg este volt, amikorra fáradtan, de egy felejthetetlen élménnyel gazdagabban hazaértünk. Tornác felé tartva Izsón, Madáron, Perbetén, Őgyallán, Martoson, {melyben mindig újabbak és újabbak csatlakoztak hozzánk ... Mi jut eszembe, ha Tornácra gondolok? Ma is még izgalom fog el, akárcsak akkor. . . Izgalom, mert a szónoki emelvényen én adtam át a népgyülés vezetőinek a magyar fiatalságnak a köztársaság védelmére vonatkozó álláspontját! Izgultam, szorongtam, pedig az egész nem tartott tovább néhány pillanatnál . . ." . . . Poszpis Józsi bácsival és Vágó Dezsővel, a Tornóci Hnb titkárával körbesétáljuk a községet. Bejárjuk a múltat idéző helyeket: a főteret, ahol ma az emlékmű áll, az egykori sportpálya helyét; bejárjuk az utcákat, ahol a legnagyobb tömeg szorongott, kimegyünk a Vág partjára ... És aztán - a múló idő és a fejlődés törvényszerűsége szerint - a jelenről, Tornác mai örömeiről és gondjairól beszélgetünk. A tornóciak ma is büszkék lehetnek falujukra! Büszkék, mert sorra épülnek az új házak, mert állami támogatással vagy még inkább faluszépítési akció keretében sikerült portalanitani a köz(„A csehszlovákiai magyar fiatalság látva a szabadságtipró német fasizmus előretörését a Duna mentén, józan meggondolással kijelenti, hogy föltétlenül szükségesnek tartja a fenyegetett kis nemzetek összefogását a közös ellenség ellen." Az MFSZ Álláspontjából) Tánczos István ség útjainak többségét, másfél millió korona értékben vizvezetékhálózat létesült, javult az üzlethálózat, a járdák mellett virágok illatoznak és a kulturális munka is olyan szintre emelkedett, hogy már régen szűknek, kicsinek bizonyul a hatvanas évek elején épült művelődési otthon. Újjáépítésének tervei is elkészültek már, most „csak" pénz és lelkesedés kérdése: mikorra készül el a földszintes épület átalakítása?! Persze, nemcsak a kultúrház átalakításának mielőbbi rajtja okoz gondot a község elöljáróinak, hanem épül már az új napközi otthon, készülőben van egy bevásárlási központ és napirenden szerepel a községi földgázhálózat létesítése első szakaszának mielőbbi megkezdése is, és még bőven számolhatnék be egyéb fejlesztési, faluszépítési tervekről is. Járjuk Tornác utcáit és Vágó Dezső elérti aggályoskodásom: vajon győzik-e erővel, lendülettel a tervek megvalósítását?- Községünkben hagyománya van az összefogásnak - mondja elégedetten. - Ha szükségünk van rá, mindig találunk embert az önkéntes faluszépítési munkára. Az elmúlt választási időszakban, közel 35 ezer brigádóra keretében, több mint három millió korona értékű munkát végzett a falu lakossága. Egy pillanatra megáll, szeme végigfut a főtéren:- Tulajdonképpen közösen építjük ezt a falut! Közösen. Es akárcsak negyven éve: felzárkózva, vállvetve! 13
