A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-02 / 36. szám
Kiss Péntek József: Zirig Árpád Kapuk, kapualjak Parti táj Indulni mindig valamerre annyi mint sosem érkezni meg valahová bátran de sose feketén sose fehéren csak jókor kiáltsuk hogy éljen mindig haza megyünk verset írni mindig valakinek mélyen mint a vakondok magasan mint a lélek bátran mint a csapódó kapuk ha piszkos ár fut a falak mentén .. . lesz majd hintázó hintalovu nk paradicsomban paradicsommadarunk ha nem vitázunk elfogadun k ha bátorság élni mi bátrak vagyunk bűntelenül ibátrak hajósai a szalmaszálna k szél sodorhat partra szállun k . . . Irodalmi szövegelemzések Korszerű irodalomtanításunk egyik fő vívmánya, hogy a puszta irodalmi adatok, kész megállapítások helyett a műelemzés került a tanítás középpontjába. Az irodalomtanítás módszertana már nemcsak irodalomtörténeti szempontokra alapozza az oktatást, hanem egyre nagyobb mértékben támaszkodik az irodalomtudomány új ágának, a korszerű szövegelemzésnek az eredményeire is. Ilymódon a vizsgálódás középpontjába maga az irodalmi szöveg kerül; az elemzés műközpontúvá válik. A szövegelemzés újszerű kutatásában, a módszerek vizsgálatában már eddig is figyelemre méltó eredményeket ért el a nyitrai Irodalomkommunikációs és Kísérleti Módszertani Intézet, mely évek óta intenzív szövegelméleti kutatásokat végez. A többéves gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező kutatócsoport konkrét, gyakorlati követelményeket kielégítő feladatok elvégzésére is vállalkozik. Az Intézet kutatási programjába szervesen illeszkedik a Dr. Mózsi Ferenc és Dr. Zsilka Tibor által összeállított, Irodalmi szövegelemzések címen megjelent tanulmánykötet is, mely magyar és szlovák nyelvű szövegelemzéseket egyaránt tartalmaz. A kötetbe a kutatócsoport munkatársainak tanulmányain kívül más, a nyitrai kutatók metodológiai alapelveit betartó szerzők elemzései is bekerültek. A tanulmányok, melyek a kilencéves alapiskola 8. és 9. osztálya számára kiadott tankönyvekben levő szépirodalmi szövegek elemzései, szigorúan szövegelméleti meggondolások alapján készültek, s ez a szempont egységes kötetté alakítja az egyébként sok eltérő vonást, megközelítési módszert felvonultató tanulmánygyűjteményt A sokszempontúság előnyét a kötet bevezetőjében Zsilka Tibor is hangsúlyozza, miszerint az elemzéseknek nem céljuk kész sémák, megadott és előírt tételek felvonultatása, melyek minden gondolkodás nélkül átvehetők és alkalmazhatók. Sokkal inkább „impulzusokat, aktivizáló észrevételeket” kívánnak nyújtani, melyek felhasználásával az irodalmi nevelés eredményesebbé és hathatósabbá válik. Magyar irodalmi szövegelemzések képezik a könyv első részét. A 19. századi magyar irodalomról Vörösmarty, Petőfi, Arany János, Jókai és Mikszáth, a 20. századiból Ady Endre és József Attila egy-egy műve került elemzésre. A csehszlovákiai magyar irodalmat Rácz Olivér és Tőzsér Árpád, a világirodalmat Shakespeare, Puskin és Solohov művének elemzése képviseli. Lírai, epikai, drámai alkotások elemzéseit jelzi az írói névsor, melyeket az irodalomtanítás módszertani elvének megfelelően a tartalom és forma egységének betartása jellemez. A megközelítés szempontjai a műalkotásoktól függően különbözőek, de az eszmeiség elsőrendűsége, mely már a szövegek kiválasztása során is érvényesült, a marxista esztétika és szövegelemzés követelményeinek és kívánalmainak megfelelően mindig meghatározó kritériumként van jelen. Sajnálatos módon ebben a részben a három magyarra fordított, eredetileg szlovákul írt tanulmány közül kettő a fordítás szakszerűtlensége miatt csorbát szenvedett. Gondosabb nyelvi korrektúra egyébként sokat javíthatott volna az elemzések nyelvi megformálásán (írásjelek helytelen használata, értelmet zavaró nyomdai hibák ... stb.). A szlovák szépirodalmi szövegek eszmei-stilisztikai elemzése, mely a tanulmánygyűjtemény második részét képezi, külön figyelmet is érdemel. Ezek a szöveginterpretációk ui. az alapiskola felső tagozatán a tanulók figyelmét már a stilisztikai és fogalmazási szint irányába terelik, hogy ezáltal a szlovák nyelv oktatásához használt tankönyvekben központi helyet „élvező” nyelvtanközpontúságot bizonyos mértékig ellensúlyozzák. A fogalmazási és stilisztikai érzék fejlesztése a szlovák nyelv kellő elsajátításának egyik legfontosabb feltétele, melynek megvalósítása elsősorban a tankönyvekben közölt részletek tartalmi-stilisztikai elemzése és megbeszélése során válik lehetővé. A gyakorlatot a kötetben szereplő szlovák írók és költők (J. Botto, Tajovský, Timrava, Rázusová-Martáková, M. Jančová, H. Zelinová, F. Kráľ, J. Kostra, A. Plávka, J. Fučík) elemzett művei segítik célszerűen. Hasonlóan a magyar és világirodalomból kiemelt művekhez, a szlovák irodalomból is elsősorban a haladást, a forradalmiságot, elkötelezettséget tükröző alkotások kerültek bemutatásra. Értékes része a kötetnek a szövegelemzésekhez csatolt válogatott bibliográfia, mely felsorolja mindazokat a műveket, amelyek biztonságos eligazodást nyújtanak az irodalomelmélet és a marxista esztétika, a szövegelemzés általános kérdései, a műelemzés aspektusai valamint a stíluselemzés pedagógiai gyakorlatának témaköreiben. A tanulmánykötet tizenöt szerzőjének huszonhárom szövegelemzése minden esetben gyakorlati céllal készült. A pedagógiai szempontokat a szerzők tudatosan szem előtt tartották, a marxista esztétika követelményeinek megfelelően a szövegelméleti szempontokat következetesen alkalmazták. Értékes forrásmunkaként vagy éppen szabadabb kezelésű pedagógiai kézikönyvként a gyakorlatban eredményesen felhasználható szakmai és egyben módszertani kötettel gyarapodott a csehszlovákiai magyar műelemzéssel foglalkozó irodalom. Segédkönyv jellegénél fogva a kor követelményei és a pedagógiai elvárások teszik szükségessé, hogy minden szakos pedagógus megismerje és célszerűen használja. (SPN, 1978) ALABÁN FERENC 11
