A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-09-02 / 36. szám

o HALLOTTUK LVASTIJK láttuk FILM Egy forró nyár árnyéka Hogyan lesz egy idillikus békességben, nyugalomban hegyi tanyán élő fiatal paraszt emberből öt nap alatt hős? Nem a csataterek, nem egy ország hőse, hanem a mindennapok, a kiszol­gáltatottság, az embertelenség ellen szembeszálló „helyzet", a kényszer hősi alakja. Talán úgy, mint František Vláčil rendező Baran nevezetű főszereplőjé­ből, akinek házát az 1947-es év nyará­nak egyik forró napján fegyveres ban­diták szállják meg. Pénzt, élelmet, de főleg orvost követelnek megsebesült társukhoz. Baran, a házigazda, — Juraj Kukura alakítja kissé darabosan - a puritán helyzet foglya: tehetetlen. Nem meri feljelenteni a banditákat a csendőrségen, mivel azok bármelyik pillanatban kivégezhetik feleségét, gyermekeit. Kiszolgáltatottja a helyzet­nek, teljesíti parancsaikat. És közben érik benne a kitörés, a leszámolás, az elégedetlenség és nem utolsósorban a bizonyítás vágya. Miközben k isfiát beavatja a parasztember munka­­fortélyaiba, miközben lelkében is megbékél a tettre, fegyverfogásra szó­lító parancs-gondolattal - kirajzolódik előttünk egy mélységeiben is tiszta lel­kületű ember jelleme, vágyódás az élet, a jövő után. Féltése, szeretete a családja iránt. Érezzük, tudjuk meg fog halni, látjuk, a hős kibékült a halállal, készülődése a leszámolás éjszakájára megindítóan szép - az egész filmen átvonuló kitűnő kameramunka (Ivan Šlapeta) ezt még különösen meggyő­zően kidomborítja - képsorokban kap hangot. Tudja, nincs más kiút csak az, hogy fegyvert ragad, éjszaka egyedül néz szembe a betolakodókkal. A hely­zet megoldása rá vár, más nem végez­heti el. És Baran, a kisember megteszi a tőle telhető legtöbbet: föloldja, föl­szabadítja a helyzetet, de egyszersmind le is zárja: a beteg bandita, akihez ő hívott orvost, ráemeli fegyverét. . . A könyörtelenség, az élet-halál harc paradoxona ez. Nem a hálátlanságé, már nem is embertelenségé, hanem az életé: Életben maradni minden áron! Hősök árán! A film az idei dolgozók filmfesztivál­ján első díjat és a júliusban lezajlott XXI. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesz­tiválon a fődíjat megosztva nyerte. Kár, hogy az orvos szerepét alakító Gustáv Valach hallatlanul szép remeklésére nem figyelt oda a zsűri, de remélhető­leg ezt a közönség megteszi: szívébe zárja nemcsak az orvosi etikáról, de a mélyen gyökerező humánumról is so­kat mondó Valach-teljesítményt. (Felvételünkön Juraj Kukura és Karel Chromík.) - zolczer -KÖNYV Messzi népek magyar kutatói „A magyar néprajz klasszikusai" sorozat újabb köteteként (az eddig megjelent kötetek: Az ősi magyar hitvilág, A finn­ugor őshaza nyomában, Az ősi társa­dalom magyar kutatói) kapja kézhez az olvasó a Messzi népek magyar kutatói című kétkötetes válogatást, melyet Bod­rogi Tibor szerkesztett és látott el beve­zető szöveggel. Az utóbbi évtizedben divatba jött a néprajz. Ezért is, de olvasmábyossága miatt is számíthat az olvasók érdeklő­désére a sorozat eddig megjelent vala­mennyi kötete. A most megjelent válo­gatás huszonkilenc magyar utazó, nép­rajzos Írásaiból ad ízelítőt. A sort a XVI. század második leiében élt utazó, Kakas István Írása nyitja meg és a nemrégiben - 1972-ben — elhunyt Diószegi Vilmos dolgozata zárja le. Valószinűleg érdeklődéssel olvassa min­denki Szepsi Csombor Márton, a téve­sen, eddig inkább kalandornak beállí­tott Benyovszky Móric, Xavér Ferenc, Magyar László, Vámbéry Ármin, Jankó János, Cholnoky Jenő, Róheim Géza és a kötet további szerzőinek írásait. A válogatás kétségtelen pozitívuma, amit a szerkesztő a fülszövegben ir: „A kötet szerzőinek nagy részét az ol­vasók legtöbbje nem ismeri, még nem hallott munkásságukról: Írásaik jó ide­je (vagy egyáltalán) nem jelentek meg magyarul, Így tehát ez a kiadvány olyan antológiának tekinthető, amely felhívja az olvasó figyelmét a magyar világutazók Írásaira."- görföl -Ördögh Szilveszter- Koponyák hegye Mint ahogy a bibliai történet, ördögh Szilveszter regénye is csütörtökön kez­dődik, de ez az utolsó vacsora nem Leonardo vagy az ikonfestők misztikáját idézi, hanem a glóriától mentes eleven emberek párbeszédét. Ez a sokszor megjelenített esemény az Olajfák he­gye és a Golgota között ebben a re­gényben új megvilágításba kerül úgy, ahogy az a történetiségében valósze­­rűbb — tehát az isteni valószínűtlen­ségtől megfosztva — egy mártír, egy áruló, a tanítványok, a zsidó főpap, a római helytartó és Jeruzsálem népé­nek viszonylatában. A lélektani eszkö­zök mesteri alkalmazásával és a hely­zet tanulságainak általános érvényűsé­­ge által a szerző nemcsak ennek az eseménynek az életközelségét éri el, hanem ezen túl a mindenkori igazság­kereső ember küzdelmét és a szervezett elnyomó hatalom elleni harcát is be­mutatja. Jézus ezáltal behelyettesíthető Giordano Brúnóval vagy Che Guevará­­val. Lázadás ez az egyházi és világi hatalom ellen, hogy az embereket ne a zsarnoktól való félelem, hanem a köl­csönös szeretet meggyőződése tegye egységessé.......... mert rájöttem, hogy a türelem, a bizalom és a szeretet hatásosabb fegyver a kardnál, a lán­dzsánál! Hiszen nemcsak a testet, de a szellemet és a lelket is képes le­győzni!" Júdás, az áruló és sikkasztó itt más szerephez jut. ö a Mester igazi tanítványa, aki nemcsak hisz és bízik Jézusban, hanem érti is. Árulásával te­szi Jézust mártírrá, hogy ezáltal telje­sedjék be tanítása. „ . .. gondold meg, Júdás! Az emberek nem az igazságot látják, csak engem! Az emberek a ta­nításomat csak hallják, de nem értik! Az emberek a szeretetemet csak elfo­gadják, de ők maguk nem élnek sze­­retetben! Hiszen láthattad, Júdás: az emberek nem kezet szorítani akarnak velem, csak hozzámérni, nem vitatkozni akarnak, hanem megsemmisíteni, nem okulni akarnak, csak félni, nem győzni akarnak, csak győztesnek lenni, nem megszenvedni akarnak, csak szánandó­­nak lenni! ... az emberek már sírni sem mernek, nevetni sem, beszélni sem, lépni sem! Csak utánam sírnak, értem nevetnek, engem majmolva beszélnek, a lábnyomomban lépnek! Az emberek elkápráztatva bámulnak engem, de nem látnak! Elszenvedik a jót, de nem cselekszik! Az emberek az igazságot csak bennem ismerik, de nem önma­gukban!... Ha meghalok: önmagukra maradnak! Rákényszerülnek, hogy ön­magukban találjanak meg engem! ön­magukban az igazságot!... ha meg­halok: cselekedni kényszerülnek! A hiá­nyom miatt!" S bár a főpapok számol­nak ennek az embernek a népszerűsé­gével, kompromittálni szeretnék úgy, hogy az ő templomukban (állandóan szem előtt, ellenőrizve) beszéljen, de félnek, hogy okosabbnak bizonyul ná­luk. A helytartónak mindegy, hogy ki vezesse a népet, ha nem lázadnak és fizetik az adót. A nép pedig elhiszi Jézusról, hogy gazember, mert fegyve­res őröktől védve és fenyegetve mond­ják ki róla az ítéletet. Ebben a tömeg­­hisztériában hiába van bárkinek külön véleménye, az eltörpül és visszájára is fordul a kényszer hatása alatt, s a nép sohasem áll ki egy emberért, csak az ember a népért. S nehéz lesz, vissza­lépni kényszerítőn nehéz a kereszt, és nehéz az árulás súlya. Már nem marad más választás, mint az igazság hitével kiegyensúlyozni az önpusztító feláldo­záshoz a gondolatot, hogy szelleme él­hessen tovább. Vallás lett mégis, mert csak hitték, de nem értették, mert több volt a szenvedése és kevesebb a taní­tása az öntudathoz. Molnár László KIÁLLÍTÁS Janiga József tárlata Új színfolttal gazdagította nemrégiben kulturális életét a CSEMADOK ipolysági (Šahy) szervezetének keretében működő Közművelődési Klub. Janiga József pedagógus-képzőművész festményeiből rendeztek kiállítást a Művelődési Ott­hon székházában. A kiállított képek elsősorban a csal­lóközi tájat hozták közelebb a város lakóihoz, az Ipoly menti emberekhez. Janiga József tájképei a természet meg a szőkébb pátria iránt érzett szeretet és tisztelet kiváló bizonyítékai. Rajtuk ke­resztül a művész megható őszinteség­gel vall a vidék szépségeiről. Közben az idegen szemlélőt is beavatja Csalló­köz csodálatos világába, nagyszerű hangulatot teremt szemlélőiben. Janiga József kifejezőeszközei egy­szerűek, festményei a színek puritán variálásával válnak eredetivé és sajá­tossá. Tájképein megfigyelhetjük a ki­dolgozott kontúrokat, a magabiztos vo­nalvezetést. A táj s az ember meg­ihlette képeken nem érezni sem a mesterkéltséget, sem a hamis utánzatot. Valamennyi műve a dolgok szigorú rendjét, a természet és az ember har­móniáját példázza. A falusi motívumok egyszerű megjelenítései, kifejezései sem a pátosz meg a nosztalgia érzetét kel­tik bennük, hanem a művész szerény­ségét és őszinteségét igazolják; kifino­mult látásmódról, sajátos ars poeticá­ról, kiforrott tehetségről győznek meg bennünket. Amatőr festőművészünk huszonkét ké­pét több mint ötszázan tekintették meg Ipolyságon. Bizonyítja ez azt, hogy a hasonló jellegű rendezvényekre szükség van, a jövőben is szükség lesz a vá­rosban. Hisz a képzőművészeti tárlatok csak gazdagítják látókörünket, tökéle­tesítik szemléletünket, erősitik egymás és szülőföldünk iránt érzett szeretetün­­ket. Mindezt Janiga József képeinek meg­tekintése után is elmondhatjuk. , Csáky Károly így is pénzhez lehet jutni - Montreal­ban! A Neil Thompson nevű fiatalember a St. Catrine utcán énekelget, s aki „értékeli“ a produkcióját, bedobhat a felnyitott gitártokba néhány centet, esetleg pór dollárt. 1% A Kaspi-tenger partján, Baku közelében is tűz a nyári nap. Jólesik a fürdés, de még jobban a szemlélődés - vallják ezek a termetes asszonyságok, a nap­ernyők biztos „fedezékében”, o Esténként manapság is meggyújtják a „szent" tüzeket Azerbajdzsánban, az egykori tüzimádók szurahani szentélyé­ben. Igaz, ma már csak a kiváncsi tu­risták kedvéért, akik eljönnek megnézni a Szovjetunió egyetlen ilyen célra épült - és ma is épségben álló - templo­mát. 0 Egy toulousi francia fiatalember, bizonyos Jean Gamier megbukott a gépkocsfkezetöi vizsgán. Pótvizsgára is csak három év elmúltával jelentkezhet, mivel arra a kérdésre, hogy mi a leg­nagyobb közlekedési akadály, igy vála­szolt: „A közlekedési rendőr". 8

Next

/
Thumbnails
Contents