A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-02 / 36. szám
JO „OSSZJATEK", EREDMÉNYES Kelet-Szlovákia Dél-Zemplénnek nevezett része minden bizonnyal hazánk leghangulatosabb vidékei közé tartozik. Nemcsak természeti szépségekben, hanem Árpád-kori építményekben (Szalánc-vár, a bodrogszerdahelyi pravoszláv és katolikus templom eredetije stb.) is gazdag, s ha hihetünk a krónikaíróknak, jelentős történelmi események színhelye volt. Anonymus szerint Zalán bolgár fejedelem is itt, Zemplén (Zemplín) község környékén hódolt meg Árpádnak. IV. Béla még országgyűlést is tartott a zempléni vár alatt. Dél-Zemplén bodrogközi falvai közül az egyik legérdekesebb község Kisgéres (Malý Horeš), amely kiterjedését és lakosainak számát tekintve is nagyobb, mint a szomszédos Nagygéres (Veľký Horeš), valamilyen okból azonban mégiscsak „kis” maradt, legalábbis a nevében. Ez a név bizonyára olvasóink előtt sem ismeretlen, hiszen a faluról és lakosairól rengeteg vidám és kevésbé vidám történet forog „közszájon”. A kisgéresi sziklapincék nem kevésbé ismertek. Ezúttal azonban nem a sziklapincékről és a bennük található jó borokról akarok beszélni, s nem is kétes hitelességű — rosszmájú pletykáknak is „beillő” — történeteket akarok elmondani, hanem arról a valóban példás, követésre méltó kulturális munkáról szándékozom beszámolni, amelyet a CSEMADOK kisgéresi helyi szervezete végez. A szervezetre egyébként Ripcsu Rudolf, a CSEMADOK trebišovi (tőketerebesi) járási titkára hívta fel a figyelmemet, aki mindenfajta . protezsálás” helyett csak annyit mondott Kisgéresről, hogy ott a múlt év őszén több mint száz százalékkal emelkedett a CSEMADOK-tagok száma. Szóval, már csak ezért is érdemes lett volna ellátogatni ebbe a faluba: megtudni, hogyan, milyen eszközökkel tudtak ilyen „létszámemelkedést” elérni. A „létszámemelkedésnek” természetesen arról kell tanúskodnia, hogy fellendült a szervezet munkája, hogy a CSEMADOK helyi szervezetének van mivel „csábítania” a falu lakosságát. Valóban, Furik Csabáné — egyébként tősgyökeres kisgéresi ráadásul még a lánykori neve is Géresi —, a helybéli iskola tanítónője és a CSEMADOK helyi szervezetének az elnöke igazán kitűnő „csapatmunkáról” tudott számot adni. Mert a kisgéresiek esetében nem túlzás „csapatmunkáról” beszélni, ha szabad egyáltalán ilyen sportos kifejezést használnunk a kulturális munkával kapcsolatban. A „csapat” szó ebben az esetben természetesen az egész CSEMADOK- tagságot jelenti: tehát beletartozik mindenki, az egyszerű háziasszonytól a helybéli református lelkészen keresztül egészen a helyi pártszervezet elnökéig, aki egyébként nem más, mint a CSEMADOK-elnök férje, Furik Csaba, a kisgéresi szövetkezet káderosztályának vezetője. Nem is csodálkozhatunk hát azon, hogy a szövetkezet nagyon jól együttműködik a CSEMADOK helyi szervezetével. Persze, ezt nem szabad rosszmájú megjegyzésként elkönyvelni (remélem, ezt senki sem teszi). Az egységes földművesszövetkezetet csakis dicséret illetheti azért, hogy minden segítséget megad a CSEMADOK kulturális csoportjainak. Csontos Gábor, az efsz elnöke ismeri és — ami fő — megérti a falu lakosságának kulturális igényeit. A szövetkezet a járműtől kezdve (a környéken már mindenki úgy tudja, hogy a CSEMADOK kisgéresi helyi szervezetének „saját autóbusza” van) mindent biztosít a kultu-Furik Csabáné, a CSEMADOK-elnök A kisgéresi vegyeskórus néhány tagja fellépés közben A. A faluban egy gyermekekből álló citerazenekar is működik 6
