A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-09-02 / 36. szám

NYEREGBE, FlŕWlOK! Kegyetlen hőség volt, oki tehette, fák árnyékában üdült a víz mellett. Mi tagadás, egy kis irigységgel néztem a hídról a dunaparti strandolókra.- Fürödni? - kérdezte egyik isme­rősöm.- Nem, a díjugrató versenyre igyek­szem.- Díjugrató? Hát az meg mi?- Lóverseny.- Ja, akkor fogadni jársz.- Nem, ahogy a neve is jelzi, ugra­tó verseny, ezen nincsen fogadás.- Ugrató? Ne ugrass ...- Van ügető, vágta és ugratóver­seny. Az utóbbin akadályokat ugranak a lovak.- Milyen magasakat?- Van magassági verseny is, ez azon­ban akadályverseny. Több akadályt kell átugraniuk.- Mégis, milyen magasak az akadá­lyok?- Másfélméteresek. Csalódottnak látszott.- A lovak csak ilyen kicsinyeket ug­ranak? Brumel annak idején fél méter­rel ugrotta túl a saját testmagasságát.- Igaz, de nem volt a nyakában csak­nem mázsányi súly. A lovas az akadály előtt nem száll le a lóról.- Csak fölötte, vagy utána - neve­tett. Nem jött ki velem a Bratislavai Nagy­díjra. Talán csak akkor jött volna, ha öt métert ugranak a lovak. Mint a rúd­ugrók. Jó kis verseny volt. A Nemzetek Díjá­ban hiányoltuk a magyar csapatot. A magyar lobogót felhúzták ugyan az árbocra, a rajtnál mégsem láttuk a lovasokat.- Miért nem indulnak? - kérdeztem az egyik rendezőt.- Eljöttek, de egyiküknek kiújult a karsérülése. Csonka a csapatuk. Akkor is indulhatnának, ha hárman lennének, de hárman jöttek, egyikük kiesett, így nem indulhatnak. öt csapat helyett négy indult. Tavaly megjelentek a rajtnál az NDK lovasok és a lengyelek is, az idén nyeregbe szálltak a szovjet lovasok és bár fárad­tak voltak a lovaik (nyolc napot utaz­tak a vagonokban), tisztes eredményt értek el. A legtöbb számban az NSZK lovasai győztek, de az utolsó számban, a Nagydíjban, hazai siker született. Ebben már az első erőpróba szoros eredményt hozott, négy lovas hibapont nélkül lovagolt. A hibapontosok ki­estek. Néhány győzelmi esélyes is el­vérzett.' A továbbjutottak közt volt a tavalyi győztes Jirí Pecháček, a szovjet Dr. Peter Záturecký büszkén simogatja a Nagydij-gyöztes Ji’ri Pecháček lovát A leltörő Hatolok Matvejev Gluhar lován és az NSZK csapatának két kitűnősége: Mucha, Lu­cifer nevű lován és Bartels, Brabek nevű paripáján. Matvejev két akadályt vert, nyolc hibapontot kapott, a töb­biek csak négyet „hoztak össze", így Matvejev is kiesett a versenyből. Ma­radjak hárman. Sikerül Pecháčeknek a tavalyi bravúr? Két német ellenfél, ráadásul a tavalyi győztes Dany lova helyett tartalék ló, a tizennégy eszten­dős Ámor. Korát meghazudtoló élénk­séggel ficánkolt Amor, lovasa vasma­rokkal tartotta a kantárt. Mucha indult elsőnek. Veszélyes ellenfélnek ígérke­zett. Sorsdöntő pillanatokban a lovas idegessége a lóra is átragad, egyik akadály verve, aztán a másik - nyolc hibapont. Bartels szállt nyeregbe. Meg­veregette Brabek nyakát, elindult, aztán simán vert két akadályt és Muchánál rosszabb idővel ért célba ugyancsak nyolc hibaponttal. Jirí Pecháčeket szólították. Előnyös helyzetben szállt nyeregbe. Szinte kartávolságra került a győzelem. Neki már nem kellett időre lovagolnia, csupán arra kellett vigyáznia, hogy ne verjen akadályt, illetve ha ver is, csak egyet. Négy hibaponttal a tavalyi győztes nyerte ismét a Nagydíjat. A verseny után elbeszélgettem Peter Záturecký doktorral, a Szlovák Lovas­szövetség elnökével. Elsősorban a ma­gyar lovasokról érdeklődtem.- Nagyon jó kapcsolataink vannak a magyar lovasokkal, eddig minden alkalommal eljöttek a Nagydíjra, sőt sikeresen szerepeltek, 1965-ben Frank Károly győzött Róbert Károly lován, 1970-ben pedig Sutti István Vosztok nyergében. Az idén, sajnos, a világ­­bajnokságra való felkészülés miatt el­tolódott a Nagydíj időpontja és ez né­mi zavart okozott, sőt a magyar csapat szereplését megnehezítette olyannyira, hogy már a teljes elmaradástól tartot­tunk, mert egy héttel ezelőtt rendezték az abalypusztai versenyt, a jövő héten meg a magyar bajnokság második for­dulója kerül sorra. Végül is Bútor András, a magyar lovasszövetség titká­ra járt kezünkre, két mezőhelyesi lovast neveztek be, majd utólag Kiskúnhalas­­ról is ígéretet kaptunk, hogy kiegészül a magyar csapat és rajthoz áll a Nem­zetek Díjáért. Nagyon sajnáltuk volna, ha a versenyek megkezdésekor nem húzhattuk volna fel a magyar lobogót. A magyar lovasok megérkeztek, de Balogi András balszerencsés sérülése miatt megcsonkult a magyar csapat és nem indulhatott a Nemzetek Díjában, örülök, hogy magyar lovas barátaink mégis eljöttek idei versenyünkre is, remélem, hogy jövőre is eljönnek, és teljes létszámban rajthoz állnak a most már nemzetközi szempontból is figye­lemre méltó Nagydíjunkon. Már szinte hagyomány, hogy mi is elmegyünk Kis - kúnhalasra, Hortobágyra, a magyar lo­vasok viszont erre a versenyre, Somor­­jára, a kassai és eperjesi lovasverse­nyekre látogatnak el. összevetve lovas­sportunk helyzetét, azonos megfiatalí­­tási és nemzedéki problémáik vannak, és ahogy azt két esztendővel ezelőtt személyesen is tapasztalhattam Kiskún­­halason, a magyar lovassport is bizto­sítani tudja ennek a szép sportágnak a jövőjét, soraikban láttam tehetséges fiatal versenyzőket. Nekünk is vannak fiatal tehetségeink és örömmel jelent­hetem ki, hogy ezeknek a fiataloknak a fejlődését minden téren sikerült biz­tosítanunk, hiszen ma már igen kitűnő lóállománnyal rendelkezünk, ami né­hány évvel ezelőtt bizony még komoly problémát okozott.- os -

Next

/
Thumbnails
Contents