A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-02 / 36. szám
A menet élén Major és Gottwald elvtárs Tüntetni fogunk a fasiszta árulók ellen, akik aláássák a köztársaság védelmét és így háborút, a köztársaság népeinek kiirtását készítik • elő, a soviniszta uszítok ellen, akik egyik nemzetet a másik ellen izgatják, hogy aztán a zavarosban halászhassanak: az úri szabotálok ellen, akik megdrágítják a dolgozók életét, megfosztják a munkást, a földművest a megérdemelt keresettől. Városok, falvak dolgozói jöjjetek mindnyájan velünk! A mi manifesztációhkat figyelni fogja egész Szlovenszkó és az egész Köztársaság. A mi hangunkat meghallják külföldön is, — így figyelmeztetés lesz mindazoknak, akik a köztársaság ellen, a mi életünkre, a mi jogainkra törnek. Július 31-én meneteljetek velünk együtt Kassa uccáin, ez a mi napunk lesz, a népé, amely szereti a békét és szabadságot! Hív benneteket a Kommunista párt!” A szervezési munkába egyaránt bekapcsolódtak a városi és falusi pártszervezetek. Abaújszinán a hetven esztendős Zsihala János, aki a negyven év előtti eseményekben ifjúmunkásként vett részt, elmondta, hogy az abaújszinaiakat Mózes elvtárs szervezte. A helyi pártszervezetben agitációs kettősöket alakítottak, azok járták végig a falut, s agitálták az embereket, hogy menjenek Kassára. Az agitáció eredményeként több mint kétszázötven szinai, gyalog és lovasfogattal ment Kassára 1938. július 31-én. Hasonló módon szervezték-agitálták a népet a többi helységekben is. Sportolók a menetben A népmanifesztáció gazdag műsorral várta az érkezőket. Reggel zenés ébresztő volt, labdarúgó villámtorna, staféta, szabadtorna stb. A manifesztáció délután két órakor kezdődött, az egyik résztvevő szerint ..egy kicsit szigorú rendőri felügyelet mellett”. A menet a következőképpen sorakozott fel: lovasbandérium, feldíszített biciklisták, zászlók, zenekar, szlovák—magyar—ukrán nemzeti viseletű csoportok, egyenruhás sportolók, alegorikus kocsik, szervezetek, civilek. Ahogy az egyik korabeli felvételen látható, a menet élén Gottwald és Major haladt. A mintegy húszezres tömeg végigvonult Kassa főutcáján. A CSKP azonban nem elégedett meg csupán a népmanifesztáció megszervezésével. A városi tanácsnak benyújtotta a dolgozók követeléseit is. E követelés a többi között kimondja: „... követeljük a szlovák és magyar gimnázium felépítését, új elemi iskola felépítését 1939-ben állami támogatás mellett, a magyar nyelv használatának visszaállítását a városházán, a magyar utcanévtáblák visszahelyezését, kultúrház építését és a magyar színiévad meghosszabítását. Követeljük a munkáslakások építésének azonnali megkezdését, az utcák rendezését.. ." A tulajdonképpeni nagygyűlés — népmanifesztációra — a Lajosforrásnál került sor. Itt beszéltek a szónokok: Gottwald, Major, Novomeský. A cseh írók nevében Marie Pujmanová szólt. A szlovákiai magyar írók üzenetét Fábry Zoltán fogalmazta meg: „Tegnap még Ausztria volt a válaszfal, ma az imperializmus legmohóbbja a nyakunkon! Nem a magyarok nyakán, nem a csehek, szlovákok, románok, szerbek, és horvátok nyakán, de a Duna-medence nyakán! ... Nekünk azonban tudnunk kell, hogy mit tegyünk! Az antifasizmus internacionáléja — népek, nemzetek és vallások közös demokratikus tábora — ma Közép-Európa egyetlen mentsége !” Az 1938-as kassai népmanifesztáció szava, figyelmeztetése azonban kevésnek bizonyult az elszabadult fasizmussal szemben. A humánum hangja beleveszett a világháború ágyúdörejébe. S mégis, ennek ellenére is ezek a népmanifesztációk; a kassai, a vágtornóci és a többi lettek — Fábry Zoltánnal fogalmazva — a demokrácia, Közép-Európa mentségei. GÁL SÁNDOR itfnvÉGi LEVÉL Úgy gondolom, a kedves olvasó is egyetért velem, hogy a boltokban, elárusító helyeken, sőt az étkezdékben is még mindig elég sok savanyú képű elárusítóval találkozunk. Arcukról szinte leri az egész világ fájdalma és a vevővel szembeni közöny. Akad közöttük olyan is, akitől a vevő egész nap ott lehet az üzletben anélkül, hogy megkérdezné, mit parancsol. Mintha az elárusítót nem is érdekelné, hogy eladja-e az árut vagy nem. Ilyenkor persze sokan olyan megjegyzéseket tesznek, hogy bezzeg a kapitalista országokban ilyen jelenségek nincsenek. Meggyőződésem, hogy vendéglátó iparunk egyre nagyobb gondot tordit a tanoncképzésre, főleg annak szakmai részére. Sokszor elgondolkodtam ezen a jelenségen és arra a megállapításra jutottam, hogy nagyon jó lenne, ha a szakmai képzésre szánt idő egy részét arra használnák fel, hogy megtanítanák a tanoncokat mosolyogni és illedelmeseknek lenni, s nem utolsósorban arra is, hogy az elárusító munkábalépés után hagyja otthon családi és egyéni problémáit. Ne feledjük el, hogy a mosoly reklámozza az árut. Egy társaságban nemrég éppen ez volt a fő téma. Miközben az egyik jelenlevő megjegyezte, hogy nemrég járt Magyarországon és neki nagyon jó tapasztalatai vannak az ottani elárusítókról; túlnyomó többségükben kedvesek és készségesek. Nem akartam hinni neki, de amikor többen is hasonló véleményt mondtak, elhatároztam, hogy megkérem családom Magyarországra látogató tagjait, figyeljék meg ezt a jelenséget. így is történt. Visszatérve nem győzték dicsérni az elárusítók készségét és kedvességét. No lám. A példa után nem kell a kapitalista országokba menni. Megtalálható ez a szomszédos szocialista országokban is. No de ha ez Így van, akkor miért nem tanulunk tőlük; nem szégyen eltanulni a jót. Ezek a gondolatok akkor jutottak eszembe, amikor azt hallottam, hogy a csehszlovák-magyar határ átkelőhelyein olyan nagy a forgalom az idén, hogy a Magyarországra induló turistáknak órákon keresztül kell várakozniuk, mert az aránylag gyors ügyintézés sem elégséges ahhoz, hogy ezer és ezer autó gyorsabban haladjon át a határon. Százezrekre megy tehát azoknak a száma, akik Magyarországra látogatnak üdülés vagy más szempontból. Az üdüléssel párhuzamosan azonban mindenki találkozik elárusítókkal, pincérekkel, felszolgálókkal. Bizonyos, hogy a turisták között nem egy olyan ember akad, akik a szolgáltatásoknál dolgoznak, ami azt jelenti, hogy közvetlen lehetőségük van tanulmányozni a baráti szocialista ország vendéglátó iparát. Véleményem szerint jó lenne, ha ezeket a tapasztalatokat nálunk is érvényesítenék annak érdekében, hogy a jövőben a pultok mögött vagy az éttermekben minél kevesebb savanyú arcot lássunk. Higyjék el nekem a kedves elárusítók, hogy kedvességük, mosolyuk, készségük nagyban hozzájárul mindennapi életünk szebbé tételéhez. Mert mosollyal és készséggel meggyőzőbb az áruk minősége és jobban esik a feltálalt étel is. 3
