A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-08-19 / 34. szám

Bratislava egyik szaktaninté­zetének tanulói és nevelői (Závody inžinierskej a prie­myslovej prefabrikácie, n. p.) tavaly úgy készültek a felszabadulás 32. évfordulójának megünneplésére, hogy az egyik SZISZ-gyülésen el­határozták: végigkísérik a II. Ukrán Front 6. harckocsizó brigádjának Nyugat-Szlovákián keresztül vezető útját. Hozzáláttak a munkához, könyvekben, újságokban böngésztek, második világháborús visszaemléke­zésekben lapozgattak. így került ke­zükbe Malinovszkij marsall könyve, amelyben az Ipoly és a Garam kö­zötti harcokat, kemény ütközeteket írja le, s említést tesz az egyik ga­­ramkálnai lakosról, Szvetlik Lász­lóról, akit Tajnán a fasiszták azért végeztek ki, mert a Garam-híd ak­namentesítésével segítette a szovjet csapatok átkelését a folyón. A szak­tanintézet tanulói és nevelői hamar kiderítik, hogy a Tajnán kivégzett hős neve nem Szvetlik, hanem For­­kin László. Elindulnak ezen a nyo­mon. Kérdeznek, leveleznek, tele­fonálnak, lázasan keresik a kapcso­latot olyan személyekkel, akik fel­derítő munkájukhoz segítséget nyújt­hatnak. IDÉZET A SZISZ GARAMKÁL­­NAI HELYI SZERVEZETÉNEK VÁ­LASZLEVELÉBŐL: „Nevezett Garamkálnán élt, de nem Szvetlíknek hívták, hanem For­­kinnak. Itt lakik a lánya, aki öröm­mel tájékoztatná önöket az apja hőstettéről. írják meg, mikor tud­nak ellátogatni a falunkba, mi meg­hívnánk őt ifjúsági klubunkba. Kö­szönettel vennénk, ha megírnák, ho­gyan szereztek tudomást Forkin Lászlóról.“ IDÉZET LADISLAV SULÍK TAJ­­NAI HNB-ELNÖK VÁLASZLEVE­LÉBŐL: „1977. I. 18-án keltezett levelük­re a következőket válaszoljuk: köz­ségünkben végezték ki a fasiszták Forkin László garamkálnai lakost. Az egész falu tudja, hogy Forkint lőtték agyon s nem Szvetlik Lász­lót. A mi temetőnkben temették el. A sírkövön is az ő neve áll: F o r­­k i n László. Alatta a síremlék felállításának időpontja: 1945.10.19.“ Aláírás és pecsét. A szaktanintézet tanulóinak fi­gyelme egyre inkább Tajnára, Bál­nára és azokra a helyekre irányult, ahol Forkin László élete utolsó hó­napjaiban megfordult. Elutaztak Kálnára, beszélgettek Forkin lányá­val, Tajnán virágcsokrot helyeztek el a hős sírján. Körülbelül ötven gépelt oldalnyi anyagot gyűjtöttek össze Forkinnak Kálnán teljesen fe­ledésbe merült bátor tetteiről. Ku­tattak, emlékeztettek, ráirányították a figyelmet a magyar ellenállóra, kommunistára. Jelesre vizsgáztak internacionalizmusból. LADISLAV SULÍK TAJNAI HNB­­ELNÖK VÉLEMÉNYE: „A bratislavai fiatalok jóvoltából bebizonyosodott, hogy Forkin Lász­ló hős volt. Az illetékesek emléket állíthatnának neki. A jnb kulturá­lis osztálya engedélyezhetné és anya­gilag is fedezhetné az emléktábla költségeit. A háború borzalmaira és az ellenállásra emlékeztetné gyer­mekeinket. Forkin a mi hősünk is, a mi halottunk, a mi temetőnkben temették el.“ FRANTIŠEK HORNÁK GARAM­KÁLNAI HNB-ELNÖK VÉLEMÉ­NYE: „Bratislavai fiatalok ébresztgetik Forkin László emlékét. Jártak ná­lam, levelet is kaptam tőlük. Nagy baj, hogy ez az egész dolog 33 évig aludt. Kik altatták és miért, nem tudom. Apám sokat mesélt Forkin tetteiről. Sokszor mondta, hogy a kálnai kommunisták összejátszottak az oroszokkal. Mikor a bratislavai fiatalok levelét megkaptam, azonnal tájékoztattam a hnb tanácsát. Ne­künk, kálnaiaknak büszkéknek kell lennünk Forkin Lászlóra. Itt az ide­je, hogy méltó emléket állítsunk a hősnek, községünk szülöttének ...“ Mács József: Félkörben ülnek a dombon a taj­­nai házak. Mintha még mindig a rettenetét mesélnék. Negyvenötben, egészen pontosan március 5-én sor­tűz riasztotta a falut. Magyar ha­tárvadászok megöltek egy kálnai embert. Táblát is akasztottak a nya­kába, de csak az idősebbek tudták kiböngészni a magyar szöveg értel­mét: így jár minden áruló, kato­naszökevény! Nyár van, meleg, néptelenek a meredek utcák. Csak a Jednota bolt­ja előtt látni elevenséget. Három férfi társalog az ott veszteglő te­herautó körül. Távolabb traktor pö­­fögése veri fel a csendet. Megkon­­dul a harang, pedig hol van még a dél? Temetni fognak valakit. A temetőben gazdájára vár a frissen ásott sír. Nem sokkal feljebb a friss hant­tól, egészen szélen a kivégzett kál­nai ember sírja. Mintha íratlan tör­vény lenne, hogy az ilyennek nem jár temető. Vagy ha jár is, csak na­gyon a szélén, halálában is félre­­csapottan. A fejfán még olvasható a név: Forkin László. Gondozottak a tajnai temető sír­jai. A Forkin Lászlóét sem növi be a gaz. Mindig akad valaki, aki rendbeteszi. Rajtunk kívül még Ján Bóna tar­tózkodik a temetőben. Magas, szi­kár, idősebb férfi. Magyaráz, muto­gat, de csak azt tudja mondani For­kin kivégzéséről, amit maga is hal­lott. A háború után keveredett ha­za Franciaországból. A Révay gróf kastélyához tartozó cselédház ud­varában lőtték le, és otthagyták el­rettentő példának. Sokáig nyitott szemmel feküdt, aztán az azóta már megboldogult Františka Stanová megsajnálta, odament hozzá, és a sapkát ráhúzta a szemére. — Édes fiam — mondta fölötte sírva. — Ne nézd már ezt a bűnös világot! Františka Stanová már nem él. Valamelyik közeli falu temetőjé­ben pihen. Maria Stanová, a test­vére azonban még jó erőben le­vő hatvan körüli asszony. A gró­fi kastély ma gyermekotthon. Még főz a gyerekeknek. Szép új ház­ból lép elő. És a világ legtermé­szetesebb dolgának tartja, hogy Forkin miatt keressük. Az utóbbi hónapokban gyakran keresik miat­ta. A kastélyhoz tartozó cselédház udvarába vezet. — Itt laktunk — mutat arra az épületre, amelynek a falánál For-Forkin László kint kivégezték. — Az uram kocsis volt a grófnál. Forkint ide állítot­ták a ház falához. A sírása behal­latszott a házba. Átszaladtam a kocsisistállóba, onnan néztem, mi történik. Fegyveres katonák álltak Forkin közelében. Középen tiszt ol­vasta a kivégzési parancsot. Fél tíz körül dördültek el a fegyverek. Fél tizenegykor meg állítólag már meg­érkezett a másik parancs, amely megkegyelmezett Forkin Lászlónak. Hogy igaz-e, nem tudom. így beszé­lik. Az egész falut felháborította a gyilkosság. Mindenki erről beszélt. Sokáig nem tudtuk felejteni a bor­zalmat. Sajnálgattuk, sirattuk, és szörnyűlködtünk, mert estig hagy­ták vérében feküdni a fal tövében. Este jött érte trénszekérrel három Forkin Lajos mutatja a helyet, ahol a bát szókhoz František Horňák a kálnai hnb el­nöke KI VOLT F0 12

Next

/
Thumbnails
Contents