A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-19 / 34. szám
A „TU" típusú repülőgépekről világszerte ismert Tupoljev-irodában tervezték ezt a különös járművet, a kétéltű repülőszánt, amely egyaránt használható a sekély vizű, mocsaras folyókon, tavakon és a hómezőkön. 350 lóerős motorja segítségével 100 kilométeres óránkénti sebességre képes. A nürnbergi állatkert Alma nevű jegesmedvéjének tavaly decemberben világrajött bocsa a Franz nevet kapta. A tél szépen elmúlt, a tavasz sem volt meleg, most mindketten azért drukkolnak, hogy a nyár és az ősz is hűvös legyen. H A 360 méter magas Königstein hegy a középkor óta olyan erődítményt tart a hátán, amelyet sohasem tudtak bevenni, míg meg nem indult a turisták „rohama". 1977-ben több mint 550 000 turistának sikerült „meghódítania" a várat. Akinek sietős az útja, az vonattal érkezik Königstein állomására. A legtöbb látogató azonban egy elbai gőzössel indul útnak, hogy élvezze a Szász Svájc szépségét, amely az NDK déli részének legjelentősebb tájvédelmi és üdülőterülete. Európa majdnem minden országában, A türingiai Apolda városkában (NDK) de Kubában vagy az Egyiptomi Arab van a világ egyik legrégibb és leg-Köztársaságban is nagy hírnévnek ör- híresebb harangöntödéje. 1826 óta vend Gustav Schmahl. Az 1929-ben 16 000 kéregöntésű és bronzharangot született hegedűművész az NDK leg- készítettek itt. Napjainkban is a 150 évjobb szólistái közé tartozik. vei ezelőtti technológiával dolgoznak a műhelyben. 0 Az Egyesült Államokban bestseller lett egy újonnan kiadott szakácskönyv. Címe a következő: „Mit főzök a vendégeknek, hogy másodszor már ne látogassanak meg?" BRONISLAW WAWRZYNKIEWICZ ÍGY ISMERKEDTEM MEG A FELESÉGEMMEL A kis kávézó zsúfolásig tele volt. Az én asztalomnál megürült két hely. Odalépett egy szálas termetű, fekete hajú, zord tekintetű legény — arcán lárvamosoly, mintha ráfagyott volna. — Szabad? — kérdezte. Bólintottam. A zord tekintetű erre elment, s egy perc múlva egy lánnyal tért vissza. Az ifjú hölgy bájos volt; narancssárga szoknyája és eredeti galléré, fehér blúza kiemelte arányos alakját. Amikor a zord tekintetű felállt, hogy megkeresse a pincérnőt, éltem az alkalommal és rámosolyogtam a lányra. — Maga gyönyörű! — erősítettem meg szóval azt, amit a szemem amúgy is harsogott. A lány azonban megközelíthetetlen volt. Azután visszatért a zord tekintetű. Két csésze kávét hozott a büféből. — Ez az alak udvarolni próbált - közölte a lány és rám mutatott. A zord tekintetű csodálkozva nézett rám. Aztán egykedvűen megkérdezte: — A pofájába vágjak? — Ne siess — válaszolta a csodás jelenség. - Úgysem szívódhat fel! Kényelmetlenül éreztem magam. — Micsoda Casanova, mit képzel az ilyen? — folytatta a sötét tekintetű. — Milyen gügye alak, ugye? — Én is így gondolom — helyeselt a lány, kávéját szürcsölgetve. — Nézd, milyen vastag a nyaka! A zord tekintetű figyelmesen szemügyre vett: — Dehogy, a feje kicsi: lerí róla, hogy ostoba. A nyaka normális. — A nyaka vastag — ellenkezett a lány —, a feje pedig normális. — Hogyhogy normális? — háborodott fel a zord tekintetű. - Nézd csak meg, drágám: ha levágatná a haját és leborotválná a szakállát - akkor semmi sem maradna belőle! — Lehet, hogy igazad van - állott rá rövid gondolkodás után a lány. — Ha ORDÓDY KATALIN E M L É K C Az emberben, ha útra készül, gyakran felelevenednek régebbi utak emlékei. Az én eszembe is felvillant tavalyi utam két pillanata. Jártam Isztambul utcáit, böngésztem az utcai könyv- és újságárusok bő választékot kínáló standjain s ugyancsak tágra nyílt a szemem. Itt aztán mindenki megtalálja a magáét! Füzetes regények, a világirodalom remekművei mellett, illusztrált lapok, a világ minden tájáról, napilapok tömkelegé a Daily Mirror mellett a moszkvai Pravda, lengyel, német, francia, bulgár újságok, a szemem futkosott a címeken. Mi tagadás, arra gondoltam, valamivel nagyobb választék, bizony nálunk sem ártana. És a könyvek. Trockij és Mussolini, Freud és Lenin, Marx és Sartre - egymás hegyén-hátán, válogatás nélkül. Kicsit beleszédültem, amint kézbe fogtam, fellapoztam, belenéztem egyikmásik könyvbe. íme, a török demokrácia, gondoltam lelkesen. Néhány nappal később egy vidéki kerthelyiségben szörpölgettem a gyümölcslét, az asztalok mellett kirándulók zajongtak. Egyszerre hátulról befogják a szememet, Mehmet, régi ismerősöm mosolyog aztán rám. örülünk a találkozásnak. Engedélyt kér, hogy a társaságában lévő férfivel kicsit leülhessen az asztalomhoz. Az idegennel kezet fogunk, Mehmet néhány szóval elmagyarázza neki, hogy csehszlovákiai író vagyok és már régebbről ismerjük egymást, mert már többször jártam itt, szeretem Törökországot, s érdekel a török élet. leborotváltatná a szakállát... Különben is, miért engednek be ilyen madárijesztőt a kávézóba? . . .- Manapság mindenkinek joga van ehhez. Egyenjogúság van — magyarázta a zord tekintetű. — Tudod, drágám, én őszintén szólva sajnálom. Az embert meg kell érteni, te pedig, drágám, azt akarod, hogy kihajítsák innen . . . Ekkor azonban észrevettem, hogy a lány nem hallgat rá. Egyre figyelmesebben nézett rám és ráncba vonta szépséges homlokát: nyilván töprengett .valamin.- Tudod — mondta váratlanul - mégis nekem volt igazam: a nyaka vastag, a feje pedig normális.- De hát az előbb magad ismerted el, drágám, hogy az ellenkezője igaz.- Nem, nem ismertem el. Te mindig be akarod beszélni nekem azt, amit a fejedbe veszel. De túllépted a határt. Ez alkalommal nekem van igazam . . .- Ne fecsegj mindenféle ostobaságot ... — kezdte a zord tekintetű, de nem tudta befejezni.- Te undok, hitvány, nagyképű fráter! Mit képzelsz? Azt hiszed, egész életemben a te gondolataidat fogom szajkózni? Nem! Ebből elég! Azonnal takarodj innen, látni sem akarlak! A lány hangosan beszélt. Olyan hangosan, hogy minden tekintet a mi asztalunkra szegeződött. A zord tekintetű dühösen felállt, mindenki füle hallatára kijelentette, hogy soha életében nem találkozott még egy ilyen hisztériás teremtéssel, és kirohant az utcára. A lány nyugodtan itta a kávéját. Egy percre rám függesztette tekintetét és mosolygott. Ez a mosoly olyan jól állt neki . . .- Milyen szerencse, hogy megszabadultunk ettől a pimasz alaktól, ugye? - kérdezte majdnem gyengéd hangon. - Anna vagyok, magát hogy hívják? . . . (Ford.: Gellért György) EREPEK Mások mosollyal, kedves szavakkal nyugtázzák hazájuk iránti rokonszenvemet, új ismerősöm arca azonban mosolytalan maradt, a csak néha tévedt rám komor tekintete. Ügy magyaráztam magamnak, bizonyára valami gond, baj gyötri. De hamar kiderült, hogy tévedtem. Ugyanis Mehmet némi zavarral hangjában hozzám fordult, - a másik nem értett ezen a nyelven - arra kért, hogy beszéd közben véletlenül se említsem annak a török politikusnak a nevét, akit mindketten szívesen látnánk a miniszterelnöki székben. Asztaltársunk ugyanis csendőr, csak most civilben van. Tudomásul vettem a dolgot. Tehát Ecevit neve tabu. Mintha hidegzuhanyt kaptam volna. A gyümölcslé elvesztette ízét, s mig lassan szívtam a szalmaszálon át, mindent megértettem. A csendőr nem találta elragadónak egy csehszlovák állampolgár érdeklődését, aki ki tudja milyen titkos szándékokkal keresi fel újra meg újra az országot. Ha Ecevit nevét említeném, még gyanúsabbá válnék, s talán árthatnék Mehmetnek is. De hát, hogy lehet az, hogy egy legális ellenzéki párt vezérének a nevét nem ajánlatos kiejteni, holott hónapokon belül esetleg miniszterelnök lehet belőle. Felvillant előttem az újságok, könyvek tarka kavalkádja, s nagyon furcsán éreztem magam az asztalnál. íme a török demokrácia, gondoltam lehangoltam Ecevit már miniszterelnök, s én nagyon szeretném remélni, hogy azóta a török demokrácia arca is átalakulóban van. 9
