A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-12 / 33. szám
VI. A LAKÓHÁZ BERENDEZÉSE A csallóközi lakóház berendezése több fejlődési szakaszon ment keresztül. Valamilyen hagyományos rendje már akkor is volt a házbelsőnek, amikor a mai értelemben vett bútor még nem volt használatos. Később, mikor a nemesség és végül a polgárság bútortípusai is elterjedtek a parasztság körében, lassan kialakult a bútorok hagyományos rendje is. A XIX. századtól napjainkig a leghasználatosabb bútordarabok közé tartozott a szekrény, az ágy, az asztal, a sarokpad, a tulipános láda, a szék és a sublót. A bútorok elrendezése a lakóházba kétféle rend szerint történt. Elterjedt volt a szegletre és középre rendezett szobabelsö, amelyek meghatározója mindig az asztal elhelyezése volt. A Csallóközben a szegletre rendezett berendezés vált általánossá, amit a parasztház architektonikus felépítése is indokolt. A lakóház homlokzatának egy aszimmetrikusan elhelyezett ablaka és az udvarra néző ablak közé került a sarokpad, elé az asztal. Az ajtó melletti falrészen állt a tűzhely, a tűzhely és a homlokzati fal között voltak az ágyak és kaptak elhelyezést a ládák, velük szemben pedig álltak a szekrények. A konyha és a kamra berendezése nem volt annyira állandósult jellegű. Figyelemre méltó azonban a konyhákban elhelyezett „tálas" - a kisebb konyhai edények tárolóhelye -, ami mellett már csak polcrendszerek fértek el az amúgy is kis méretű helyen. A kamrákban a polcok mellett az élelmiszer- és gabonatároló ládák képezték a berendezést. A Csallóközben a berendezés tárgyain hamar érvényesültek a polgárosodás jegyei, ami magyarázható a nagyobb városok viszonylagos közelségével, az életmód hatásával. Az otthon készült ácsolt bútort viszonylag korán felváltották az asztalos munkák, néhol pl. Komárom (Komárno) környékén elterjedt a népi barokk és klaszicizmus hagyományait őrző festett bútor is. A Csallóköz népi építészetének e rövid és koránt sem teljes összefoglalása után talán csak azt kell még kihangsúlyozni, hogy ezek az építészeti emlékek a parasztság természetes logikájával szakszerűen épített, helyi funkcionális és esztétikai igényeket figyelembe vevő és kielégítő alkotások. Alapanyag felhasználásukat a földrajzi környezet, a helyi adottságok, beosztásukat a paraszti gazdaságok igényei határozták meg. A csallóközi lakóház építésére meghatározóvá vált a szoba-pitvar-kamra felosztás, jelentős volt a szabad kéményü nyílt tűzhely és a lakóházhoz épített gazdasági épületek kialakulása, valamint a fokozatos toldásokkal való keletkezés. Ez az alaprajzi felépítési törvényszerű velejárója a keskeny telekre épített háznak, ahol szükségszerűvé vált a telekhatáron való elhelyezés és figyelembe kellett venni a kocsival való behajthatóság parasztgazdaságoknál elengedhetetlen követelményét is. A lakóház ilyen beosztása és elhelyezése aztán a falvak fésűs beépítésében mutatkozott meg, amelynél a házak keskenyebb részükkel fordulnak az utca felé. Az udvari homlokzatot a bejárat előtti boltozatok vagy tornácos megoldások teszik színesebbé. Ha az alaprajzi diszpozíciót mindig is a célszerűség és a kihasználhatóság követelményei szerint is alakitották az építők, tagadhatatlan, hogy a történelmi stílusok, a nemesség, és a városi polgárság architektúrájának hatása a díszítésben és néhány szerkezeti elemben nyilvánvaló. Befejezésül hangsúlyozni szeretnénk azt, hogy a választás azért esett a parasztgazdaság bemutatására, mert ez volt az a környezet, amelyben a csallóközi ember élt, dolgozott, amelyet művészi hajlamai szerint alakított, és amely ez által jellegzetes, meghatározó környezetévé vált. NAGYNÉ M. KORNÉLIA
