A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-05 / 32. szám
takarmányát, de a nagy fedett terület rossz Idő esetén munkafolyamatok elvégzésére is szolgált. A Csallóközben a kút, amely minden portán megtalálható, rendszerint az udvar közepén van elhelyezve. Két változata fordul elő, egyik a nyitott gémeskút, a másik a zártabb, deszka tetővel is ellátott kerekeskút. Az apróbb építmények közé tartozik még a „góré“, ami a betakarított kukorica raktározó helye. Nem lenne teljes a Csallóköz népi építészetéről alkotott kép, ha nem szólnánk a kerítésekről és a kapukról. A kerítések elsődleges feladata a háziállatok elkóborlásának megakadályozása volt, éppen ezért a múltban gyakran csak a földbe sűrűn egymás mellé szúrt tüskés ágakból készültek. Később, amikor előtérbe lépett a kerítés birtokhatárt jelző funkciója, a Csallóközben leginkább deszkából, lécekből vagy vesszőből állították össze, de elvétve előfordult a vályogtéglából rakott kerítés is. A kapuk legelterjedtebb tipusa a két cölöppel határolt deszka- vagy léckapu, mellette a díszesebb kiképzésű kiskapuval. A kiskapu szintén két cölöp közé van ékelve, de az előbbinél már díszesebb kiképzésű. Területét több mezőre osztották, gyakori az alsó rész deszka- és a felső rész lécborítása. Előfordult az időjárás viszontagságai ellen kis tetővel ellátott változata is. A díszítés leginkább a tartó cölöpökre összpontosul, a népi fafaragás egyszerű, de magkapó motivumkincsének felhasználásával. A kilincsek és a zárszerkezetek közül régebbi eredetűek a fából készültek, de esztétikai és funkcionális szempontból értékesek a népi kovácsolás vasból előállított eme apró emlékei is. Talán indokolatlannak tűnik, hogy ezekkel a kezdetleges építészeti kivitelezésű építményekkel is foglalkozunk, de mindenképp fontos, mert a gazdasági épületek szerkezeti elemeikben és funkcionális elrendezésükben nagyon régi technikákat, építési módokat mentettek át, amit ma már a lakóház építésénél nemigen figyelhetünk meg. NACYNÉ M. KORNÉLIA V. GAZDASÁGI ÉPÜLETEK A csallóközi parasztgazdaságok a mezőgazdasági termelésre épültek, s ezért a lakóházon kívül gazdasági épületekre is szükség volt. Ezeket az épületeket több csoportba oszthatjuk funkciójuk, fölhasználásuk szerint. Ide soroljuk a fedett munkahelyeket, a gabona-, a szénaraktározás épületeit, az ólakat, a pincéket és az istállókat. A lakóház és a melléképületek egy egységet képeznek, és meghatározzák a parasztgazdaság jellegét. A Csallóközben a gazdasági épületek sárból, vályogból, vesszőből vagy néhol fából készültek, rendszerint kevésbé jó minőségű anyagból mint a lakóház. Regionális sajátosság, hogy a termény- és éllemiszerraktározásra szolgáló kamra és az istálló a lakóház szerves tartozéka, már csak azért is, mert a keskeny telek nem engedi a terület más elosztását. A ház meghosszabbításával, de már külön tetővel készült a kocsiszín, ahol a nem használatos mezőgazdasági szerszámok, szekerek kaptak helyet, de az állatok eledelének előkészítése is részben itt történt. A külön álló gazdasági épületek közé tartozik a pince, amely félig földbe ásott, téglával vagy vályoggal boltozott üvegből és egyszerű ágasfás, náddal borított tetőszerkezetből áll. A deszkából, nád- vagy vesszöfonásbál készített pajta nagy méreténél fogva a belső telek, az udvar végében kapott helyet. Kétoldalra nyíló nagy deszkakapuja lehetőséget adott a szekérrel való behajtásra is. Itt helyezték el a szalmát, a szénát, az állatok
