A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-07-29 / 31. szám

Az oromzat tagolásának és díszítésének különböző típusai

A paraszti építészet elsődleges céljo minden korszakban a funkcióját teljesítő, célszerű, a természeti adottságoknak és a gazdasági viszonyoknak megfelelő lakóház és gazdasági épület felépítése volt. Ezért is helytelen az a nézet, hogy a népi építészet a történeti stílusok leegyszerűsítésével, a parasztság életkörülményeihez való alkalmazással keletkezett. A paraszti építészet egy-egy művészettörténeti korszak formajegyeit mindig az igényeinek megfelelően vette át, alkalmazta díszítő céllal építményein, de nem változtatott a gyakorlatban mór bevált alaprajzon, a ház funkcionális elrendezésén. Bár párhuzamot tudunk vonni a művészeti stílusok és a népi építészet korszakos megnyilvánulásai között — népi barokk, népi klaszicizmus stb. -, de ez mindig csak az építészet külső megnyilvánulásában jelentkezik.

A parasztházak oromzata deszkából készült, de előfordult a falazott vagy a vesszöfonásos változat is. A deszkákat az építők fa konstrukcióra erősítették vogy függőlegesen, vagy a középvonaltól ferdén a tető vonalóvol párhuzamosan. Az oromzat több részre osztódott, jellemzője a toromba-kötés volt, omi 3—4 a csúcs borítására merőlegesen fektetett deszkából állt. Az

A ház udvar felőli homlokzatát az ajtó előtti boltozatok és a tornácok tették színesebbé. A Csallóközben legelterjedtebb volt a reneszánsz és klaszicista hatást tükröző ajtó előtti boltozat, de a parasztság gazdagabb rétegeinél előfordultak a tornácok különböző változatai is. Az ajtó előtti boltoív. díszítőelemek

ALKALMAZÁSA A LAKÓHÁZON

Ha o lakóház díszítő elemeit vizsgáljuk sohasem feledkezhetünk meg orról, hogy ezeknek elsősorban meghatározott rendeltetésük von, de az építők esztétikai szempontokat is figyelembe vettek megalkotásuknál.

Regionálisan legjellemzőbben díszítettek mindig a házak oromzotai. A csallóközi lakóház utcára néző homlokzatát az egyenlő - szárú-háromszög alakú oromzot és az egy aszimmetrikusan elhelyezett ablakkal megbontott téglalop alakú homlokzati fal uralja. Átmenetet az oromzat és a homlokzoti falrész között az esövető vogy a kevésbé hangsúlyozott párkány képez. Ezek a kiugró részek egyúttal a ház vályog falát is védték a beázástól.

oromzat deszkaboritásónak hézagait gyakran lécekkel fedték, ezzel is növelve a csúcs tagolását. Esztétikoi szempontból a torombo-kötésen kívül nagy jelentőségük van az oromzot szellőztető nyílásainak, amelyeknek legelterjedtebb formái a Csallóközben a geometrikus változatok közül a kör, a négyzet, a téglalap, a háromszög variánsai, a szabadabb motívumok közül a félhold, o szív, a négylevelű lóhere és más, a reneszánsz és a barokk formakincsét idéző motívum. Az esócsapók díszítésére a hullámvonal különböző változatai a jellemzők. A ház homlokzati falrészét a 19. század második felétől gipszlenyomatokkal is díszítették, ami azonban már az eklektikus stílusirányzatok befolyásával magyarázható.

—'WWUL O

2 /kx

Mestergerenda ékrová sós díszítése a 18. szá zadból

zatok, .szélfogók* létrejöttét több féle funkcionális ok is indokolta. Védték a bejáratot a befolyó víz ellen, tűz esetén megkönnyítették o mentést és jól szabályozták a pitvar légjóratót is. Sárból vagy vályogtéglából készültek, funkcionális fölépitésük két gömbölyű vogy négyszögletes pillérből és a föléjük épített boltozatból állt. Előfordulnak ülőfülkés változataik is.

A lakóház belsejében díszesebb kiképzésű volt a mestergerenda, ahol az építők nevén és az építés idején kívül még díszítő jellegű motívumokat is alkalmaztak. Ezek a motívumok ékrovással, o népi fafaragásban nagyon elterjedt díszítő eljárássol készültek. Ennek a mértoni jellegű díszítésnek a legegyszerűbb változata a mester gerenda szélén húzódó bemetszéses sor a körzővel szerkesztett rozetto volt, de később elterjedt a Csallóközben oly kedvelt tulipán és más virógmotivum is.

NAGYNE M. KORNÉLIA