A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-29 / 31. szám
Ai 1931. évi kongresszustói a pártba való beolvadásig_____________ láttak a nép művelődési szükségleteinek kielégítésére, és elindították a falujárást, regösmozgalmat. Rövidesen ezt a tevékenységüket a falu népi kincseinek feltárásával és gyűjtésével kötötték egybe. Kettős cél lebegett tehát a szemük előtt: a mese- és versmondással, népdalok éneklésével kultúrát akartak a faluba vinni, és itymódon előmozdítani a falu lakosságának művelődését, népi öntudatának erősítését; a néprajzi dokumentumok- gyors ütemben vitt azután a Csehszlovák Kommunista Párt sorai felé. Magától értetődően folyt mindebből, hogy a Sarló 1931. évi országos kongresszusát Barta Lajos és Gaál Gábor levélben, Fábry Zoltán táviratban, a Csehszlovák Kommunista Párt nevében pedig Julius Fučík személyesen üdvözölte. Fučík a többi között ezeket mondta: „önök a nemzeti felszabadításért küzdenek, a nemzetiségi elnyomás ellen harcolnak. A helyes útra találtak rá, ha tudják, hogy ez a felszabadító harc a forradalmi proletariátus ügye. De tudniok kell, hogy az önök oldalán, a magyar munkások és parasztok oldalán ott állnak a cseh munkások és dolgozó parasztok is.”3 És az is magától értetődő volt, hogy a Sarló szociofotó kiállítását a Spolok socialistických akademikov nevében Ján Poničan nyitotta meg, aki beszéútján tiltakozott a bírósági ítélet ellen. SaMai Imre és Fürst Sándor kivégzésével kapcsolatban körlevelet küldött szét a szlovenszkói magyar íróknak, művészeknek és közéleti személyiségeknek, akik ennek alapján tiltakozó táviratot intéztek a budapesti kormányhoz. A Sarló állást foglalt továbbá a Masaryk elnök alapította Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémia tudományellenes klikkpolitikája és dilettanizmusa ellen. Jóllehet a Sarló állásfoglalását Az Útban a cenzúra elkobozta, ugyanott napvilágot láthatott Jócsik Lajos: Aki egymillióért elégedett kisebbséget szállítanak című cikke az Akadémiában tapasztalt visszásságokról, azonkívül a Magyar Egyetemi Hallgatóság Röpiratának 1. és 2. száma közölte a sarlósok tudományos programtervezetét5 az Akadémia munkájának megjavítására. A Sarló részt pw i A pozsonyi, brünni és prágai magyar főiskolások és fiatal entellektüclck SARLÓ szervezete 1931 szeptember hó utolsó hetében kongresszust rendez Pozsonyban. A kongresszus célja az életbelépő kisebbségi magyar értelmiség harcbaállitása a szellemi küzdőtér minden vonalán egy emberségesebb, tisztább, tudományosan helytállóbb tömegéletért. Szeretettel hívunk a kongresszusra minden fiatal szellemi munkást, aki felelősségteljes érdeklődéssel viseltetik a dolgozó magyar tömegek iránt és tudatára ébredt annak, hogy a szakértelmiség sorsa a munkásság és parasztság sorsához kötött, őszinte szóval várjuk vitára a diákság öntudatos, gondolkozó rétegeit nemzeti, politikai, vallási és világnézeti különbségek nélkül. Mindnyájunk legsúlyosabb napi kérdéseiről van szó. A kongresszus szeptember hó 24-én este nyilik meg és szeptember hó 30-án zárul. A kongresszus résztvevőinek elszállásolásáról gondoskodva van. Jelentkezéseket egyszerű levelezőlapon a kővetkező címre kérünk: SARLÓ, BRATISLAVA— POZSONY, LÖRINCKAPU 24. Megadandó a név, pontos lakcim, fakultás, szemeszter, születési év, továbbá megjelölendő, hogy a résztvevő a mellékelt ötnapos programban feltüntetett mindennapi négy-négy vitatárgy közül melyiket választja. A munkacsoportokba való beosztás a résztvevők kívánságainak figyelembevételével történik. A SARLÓ VEZETŐSÉGE. ki Slnapoi program: A csehszlovákiai magyarság helyzete. \|. 25. 1. A gvnrmati és oszlálykizsákmányolás jelenségei 2. A gazdasági és társadalmi változások. 3. Népnioxgalniak 4. A földkérdés és a nemzetiségi kérdés. A kisebbségi magyar szakértelmiség szervezkedése. I\. 26 I. A hivatásos nevelők (bőlcsészettanhallgatók. tanítójelöltek. tanítók, tanárok) mozgalma. 2. Orvosok és népegészségügy. 3. Építészek és lakásviszonyok. 4 A szocialista Írók és művészek mozgalma. A csehszlovákiai magyarság kultúrája. 1\. 27. 1. A régi népi kultúra. 2. A tömegekre ható polgári kultúra. 3. A harcos proletárkultúra. 4 A tudományos tömegkultúra felé. A keleteurópai (szláv—magyar—román) kérdés. IX. 28. I. Kelet- és Nyugateurópa történelmi antagonizmusa. 2. A keleteurópai agrárnépek helyzete az imperialista kapitalizmus korszakában. 3. A nemzetiségi viszonyok Kcleteuró;:ában. 4. A keleteurópai helyzetanalizis tanulságai. A diákság és ifjumunkásság viszonya IX. 29. 1. A csehszlovákiai magyar diákság helyzete. 2. A csehszlovákiai magyar ifiumunkásság helyzete 3. A diákok és ifjúmunkások sportmozgalma. 4. a diákok és ifjúmunkások kultúrmozgalma. Az előadók neveit s a kongresszussal kapcsolatos rendezések (szociofotó kiállítás, néprajzi kiállítás, kultúresték, ünnepélyek, tanulmányi exkorziók, ifjumunkásesték és kirándulások) pontos műsorát egy héttel a kongresszus előtt közöljük a nyilvánossággal. A Sarló kongresszusának meghivója és programja A Sarló 1931. évi országos kongreszszusa fontos határállomás volt a mozgalom életében. Mint számos dokumentum tanúsítja, a tudományos szocializmus tanainak elfogadásával a Sarló - kongresszusi határozatainak megfelelően — vállalta részvételét az osztályharcban a forradalmi proletariátus oldalán.1 Ez a döntés a mozgalom fejlődési irányvonalának természetes következménye volt. A csehszlovákiai magyar diákifjúság világnézeti alakulásának egyes szakaszai — az államfordulat évétől a kongresszus időszakáig — azt mutatják, hogy a mozgalom — fokról fokra haladva - logikus következetességgel jutott el e jelentős határvonalig. Mint ismeretes, 1918 után Csehszlovákia magyarlakta vidékein politikai vagy világnézeti szempontból jóidéig teljesen kialakulatlan, amorf állapot volt. Nyilvánvaló tehát, hogy az akkor még a középiskolák alsó osztályait látogató diákság, vagyis a felnövekvő új nemzedék a teljes tájékozatlanság állapotában volt. El kellett telnie néhány évnek ahhoz, hogy a diákság legjobbjai a helyzet konkrét tényeinek ismeretében eszmélkedni kezdjenek. A „nagy változás", a kisebbségi sorsba hullás, a társadalmi és nemzetiségi függő helyzetbe jutás sok zavart idézett elő a lelkekben és agyakban. „Olyan nemzedék voltunk — állapítja meg e korszakra emlékezve Dobossy László -, mely az iskolában mást tanult, mint amit a szüleitől hallott, sőt mint amit az iskolán kívül a saját tanárai is suttogtak neki. Két türelmetlen, vak és vad nacionalizmus (a csehszlovák és magyar) malomkövei közé szorultunk."2 A leendő sarlósok ebből a szorításból akartak először ösztönösen, majd egyre tudatosabban kiszabadulni és új csapáson elindulni. Így hát többségükben akaratlanul is szembekerültek először apáikkal, később pedig a polgári politikai vezérekkel és a fennálló társadalmi renddel. A fiatalok tájékozódása javarészt már a középiskolák cserkészalakulataiban elkezdődött. Innen eredeztethetők a későbbi haladó ifjú értelmiségi csoportosulás csírái. Pozsony, Érsekújvár, Komárom, Ipolyság, Losonc, Rimaszombat, Kassa, Beregszász cserkészei a nyári táborozások során kapcsolatba kerültek a parasztsággal, és fokozatosan kitárult előttük az egész parasztvilág. Eleinte mesedélutánokat rendeztek a falu ifjúsága részére, de hamarosan a falu felnőtt lakossága is a mesélők-regölők köré sereglett. Balogh Edgár és társai a falvak népével való találkozásokban kínálkozó lehetőséget gyűjtésével pedig saját ismereteiket kívánták gyarapítani és nem utolsósorban a magyar néprajztudományt szolgálni. Mindezzel párhuzamosan folyt - az időközben egyetemi hallgatókká vált és a prágai Szent György Körben tömörült fiatalok szellemi irányításával - a cserkészet és az önképzőkörök megújhodásáért megindított mozgalom. A diákságnak ez az országos méreteket öltött mozgalma azonban ellenintézkedéseket váltott ki a tanügyi szervek és a közigazgatási hatóságok részéről, amelyek következtében megtiltották a középiskolásoknak mind a falujárást, mind az önképzőkörök megújhodásáért kezdeményezett törekvéseik megvalósítását. Ilyen előzmények után került sor 1928. augusztus 3—13 között Gombaszögön, a Szilicei-fennsíkon az „öregcserkészek" táborozására, ahol létrejött a csehszlovákiai haladó magyar egyetemi hallgatók és főiskolások Sarló mozgalma, amely programjául tűzte ki a csehszlovákiai magyar kisebbség társadalmi és kulturális életének szervezését. A vörös sarló jegyében indított mozgalom útja - amelynek egyes állomásai voltak a budapesti koszorúzási ügy, a 19-es emigránsokkal folytatott vita, a szociográfiai vándorlások dében ugyancsak hitet tett a szlovák és a magyar forradalmi értelmiség együttműködésének ügye mellett: „Talán furcsának tetszik önöknek, hogy szlovák létemre én nyitom meg a magyar diákság szervezetének, a Sarlónak a kiállítását. Ezt azért teszem, mert a Sarló nyári szociográfiai vándorlásain részt vett a mi egyesületünk is. Főleg azonban teszem ezt azért, hogy bizonyságot tegyek a szlovák forradalmi értelmiségnek a magyar értelmiséggel való együttműködése mellett. . . Minket a szlovák és a magyar dolgozó rétegek közös szenvedése köt össze. Egybekovácsolt minket az a törekvés, hogy segítsünk az elnyomottakon."4 A Sarlónak - miután a romantikus regösjárástól eljutott a munkásmozgalomig - a kongresszusi határozatok megvalósítása során - 1931-1933 között - egész sor olyan akciója volt, amely egybeesett a párt irányvonalával. Politikai szempontból rendkívül pozitív volt az a határozottsága, amellyel állást foglalt a magyarországi statáriumi ítéletek ellen. Ondy Sándor pékinas felakasztásakor az Emberi Jogok Ligája SÁNDOR LÁSZLÓ vett Pozsonyban a háborúellenes kongresszus előkészítésében, és tagjai közül Dobossy Lászlót kiküldte az Antiimperialista Liga rendezésében Amszterdamban lezajlott kongresszusra. A Magyar Munkaközösség prágai, pozsonyi és vidéki szerveinek létrehozásával kapcsolatban a Sarló akciót indított a mozgalomban érvényesülő fasisztabarát és kormánytámogató irányzat megnyilvánulásai ellen. A Sarló gyűjtést szervezett a pozsonyi építőmunkások sztrájkjának támogatására, és pénzadományok közvetítésével segítette a szegénysorsú magyar diákokat. A Sarló vezetősége ezenkívül nagy aktivitást fejtett ki az értelmiség körében. A szocialista értelmiség szervezésében érvényesítette a prágai Levá fronta nemzeti centralizmusával szemben a nemzetiségi értelmiség önálló szervezkedésének elvét, és karöltve a német Linksfront, a szlovák BIS (Blok inteligencie Slovenska) és az ukrán Posztup küldötteivel részt vett a baloldali értelmiség nemzetiségi mozgalmának alakításában. E kezdeményezés abban is kifejezésre jutott, hogy a Sarló a szlovenszkói magyarlakta városokban - Érsekújvárott, Losoncon, Rimaszombaton, Kassán - helyi munkacsoportokat alakított, amelyek az elvont internacionalizmus és radikális doktrinerség helyett a konkrét helyzetelemzésre mozgósították a baloldali értelmiséget és diákságot. A Sarló szakcsoportjaiban a tényismeret, a szükségletek feltárását és kielégítésük lehetőségeinek megállapítását tűzték ki feladatul. A szocialista orvosok munkacsoportja Pozsonyban népegészségügyi kérdőívet állított öszsze és adott ki a kutatás vezérfonalául. A feltáró, ténymegállapító munka elvégzésére az orvostanhallgatók köréből munkagárdát szerveztek. A brünni műegyetemi hallgatók faluépítészeti szemináriuma faluépítészeti kérdőívet adott ki. E csoport építészek bevonásával Pozsonyban megrendezte Jirí Kroha brünni baloldali műegyetemi tanár lakásépítészeti kiállítását, és ezzel egyidejűén, a Sarló égisze alatt, az építőművészekkel és munkásokkal karöltve kétnapos ankétot rendezett. Itt alakult meg a magyar szocialista építészek szakcsoportja. Ez 1932 14
