A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-29 / 31. szám
0 0 0 Az ember bármit tesz, munkájának eredményét hagyja maga körül. És ha az iparosodás, a városiasodás megnövekedett ütemét eredménynek tekintjük, akkor egyben art is megállapíthatjuk, hogy a minél nagyobb szabású emberi tevékenységnek egyre szennyezettebb levegő és több hulladék a másodlagos következménye. Koirunk nagy ellentmondása, hogy miközben az ipar elárasztja az embert új meg új termékeivel, az iparosodott városlakó egyre nehezebben jut jó levegőhöz, tiszta vízhez és csendhez. És minél többet termelünk, minél többet fogyasztunk, annál több környezeti ártalmat zúdítunk magunkra. Földünket óriási légburok borítja. Ebben a hatalmas, láthatatlan óceánban minden embernek megvan a saját „levegő-része". Pontosan két és fél milliárd tonna ilyen belélegzésre szánt „éltető anyag" áll az emberiség rendelkezésére. Ám miihaszna, ha ebből a tiszta, éltető levegőből egyre kevesebb van az ember mindennapi környezetében. A világ különböző pontjain végzett kutatások bizonyítják, hogy a földkerekségen egyre kevesebb és kevesebb az olyan hely, ahol az ember valóban zavartalanul hozzájut a tiszta levegő napi 15 kilogrammnyi „adagjához"! Pedig levegő nélkül nincs, nem létezik élet. Étel nélkül okár néhány hétig is, víz nélkül jópár napig, de levegő nélkül legföljebb két percig bír élni az ember . . . S az sem mindegy, hogy milyen levegőt szív magába. Már az ókori filozófusok is a földi lét életrehívójának, ősanyagnak tekintették a levegőt. A föníciai irodalomban Mochosz és Szanchunjatón, a görögök közül például Ferekidész s kortársa, Epimenidész foglalkoztak nélkülözhetetlenségével az emberi élet számára és a tűz meg a víz elé sorolva, a legszükségesebb anyagnak tartották. Ezt a nézetet vallotta egy további görög filozófus: Anaximénesz is, aki a mai értelemben használatos meteorológia egyik megalapozója volt. Szerinte a Földön és az időjárásban végbemenő változások a levegő sűrűsödésétől vagy ritkulásától függnek. A kezdetleges ókori megfigyelések és feltevések azóta százszorosán bizonyított, tudományos igazolást nyertek. Mégis, az ipar és a civilizáció gyors fejlődése az életkörnyezeti viszonyok rohamos romlását eredményezte, s ma ott tartunk, hogy egyes tudósok — a levegő s az egész életkörnyezet szennyezettségének magas fokára utalva — kétségbe vonják a földi élet fennmaradásának lehetőségét. . . Kétségtelen, hogy a kérdés ilyen drámai felvetése egyelőre még korai: tény viszont, hogy kibúvó nincs, a környezetvédelmi problémák megoldásában sem megállni, sem visszalépni egyszerűen nem lehet! Mert a kéményfüstök kéndioxidja a levegő párájával kénsavvá alakul és nemcsak a tüdőnket, hanem a vasszerkezeteket s az épületeket is megtámadja. Vízbe kerülve, földbe kerülve az állat- és növényvilág létét veszélyezteti — egy kis füst... Mert több nyugati országban már ott tartanak, hogy ivóvízként az üzletekben a hegyi források tiszta vizét árulják; a skótok pedig arra jöttek rá, hogy világhírű whiskyjüket — szóda helyett — ugyancsak forrásvízzel szabad csak inni. De ennél komolyabb példák sorával is szolgálhatunk. Párizsban vagy Milánóban a forgalomirányító rendőröknek három órai szolgálat után — kipufogógázok hatására — leromlik a vérképük, Leningrádban húsz százalékkal kevesebb a „derült, verőfényes napsütés" mint a szomszédos Pavlovszkban, a Hollandiába tartó Rajna évente 15,5 millió köbméter vegyi és egyéb eredetű szennyet gyűjt magába, olasz földről származó füst oszlopok szennyezik olykor Görögország és Jugoszlávia levegőjét, Delhiben az utóbbi években egy hatalmas fémoszlop kezdett rozsdásodni, pedig tizenhat évszázad múlt el anélkül, hogy felületén a romlás legkisebb jele tapasztalható lett volna; az USÁ-ban évente 142 millió tonna füst és mérgező gáz, hétmillió gépkocsironcs, 20 millió tonna papírhulladék, 48 millió pléhgöngyöleg, 26 millió üveg és más hulladék piszkítja az amerikaiak életkörnyezetét. A valamikor csodaszép üdülőközpontnak számító Delawere-tó egy hatalmas olajfolttá változott. A tó szennyes vize láttán egy francia turista találékonyan meg is jegyezte: „Ha ebbe valaki belepottyan, úgy nem is fullad meg, hanem egyszerűen bomlásnak indul . . ." Joggal kérdezheti valaki: vajon milyen a környezet szennyezettsége hazánkban; vajon mi is palackokban vásároljuk majd a tiszta, hegyi levegőt vagy az ivóvizet? . . . — Nálunk s főképpen Szlovákiában egyelőre nem ilyen veszélyes a helyzet — mondja Ignác F r a t r i č mérnök, az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének kezdeményezésére életre hívott bratislavai Környezetvédelmi Kutatóintézet igazgatója. — Persze, ez egy pillanatra sem jelentheti azt, hogy az életkörnyezet védelmének kérdései hazánkban megoldottnak tekinthetők. Prágában, Brnoban, Bratislavában, Ostraván és más városokban például a levegő szenynyezettsége többszörösen túlhaladja a megengedett mértéket. A Magas-Tátrában az arra haladó gépkocsik kipufogógázai okoznak jelentős károsodást a természetben. Hazánk folyóiba évente összesen mintegy 1,2 milliárd köbméter szilárd és folyékony halmazállapotú szenny kerül és vizük szennyezettsége így az ötlépcsős skálán a harmadik fokozat körül mozog. Rengeteg nem kivonatos anyag kerül a felszín alatti vizeinkbe is. Az Ostrava-környéki kokszolók „illatát" az északabbra fekvő Lengyelországban is érzik, a szlovákiai hőerő- és vegyiművek füstje olykor Magyarországon is befolyásolja a hektárhozamokat. Ha megfordul a szél, akkor viszont északi vagy déli szomszédaink adják vissza a nem kért kölcsönt. — Szlovákiának melyik vidéke tekinthető a legszennyezettebbnek? — Nehéz kérdés, mert az üzemek gyártási programja, a rendelkezésükre álló fűtőanyag, téli vagy nyári időszak, de a széljárás is befolyásolja egy-egy vidék környezeti viszonyát. A több éves átlagot tekintve azonban kéndioxid szennyezés tekintetében a Felső-Nyitra vidéke, kipufogógázok gőzét tekintve pedig Bratislava levegőjét éri a legerősebb károsodás. A bratislavai Környezetvédelmi Kutatóintézet a hetvenes évek elején jött létre és azóta nemcsak hazai, de — küldetésének megfelelően — nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó munkát végzett. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy bel- és külföldi tapasztalatok alkalmazásával — az ENSZ s az Egészségügyi Világszervezet környezetvédelmi programjának értelmében — számos kutatói feladatot láttak el sikerrel. És ami még ennél is fontosabb: a levegő, a víz, a föld tisztaságáért harcolva a konkrét tennivalók egész sorát dolgozták ki, s javaslataik közül több már érvényben vagy a megvalósulás állapotában van. Csak természetes hát, hogy az ember és az egészséges életkörnyezet védelmében hazánkban is egyre hatékonyabb és erélyesebb intézkedések születnek. Külön törvény és ehhez kapcsolódó rendelkezések szabályozzák a kör„A világ felnőtt lakossága tisztában van vele, hogy a környezetvédelem a jelen és a jövőf nemzedék égetően sürgős n feladata. Életünk és világunk megóvása 1 a jelen, a már elkövetett! hibák T orvoslása | a következi: .nemzedéJl rkekre, váfcl 12
