A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-29 / 31. szám
ÁLLOTT! JK LVASHJK Imi SZÍNHÁZ Othello Bizonyára még az irodalomtörténészek is régen elfeledték volna Giraldi Cinthio A velencei szerecsen című elbeszélését, ha történetesen nem él tovább Shakespeare remekművében, akinek halhatatlan alkotói nagysága révén a történet új, máig érvényes etikai töltést kapott. A színes bőrű zsoldos vezér drámája — a megcsalt bizalom tragédiájává teljesedett. Othello sikere, hírneve, tapasztalata, egész emberi nagysága egyszerre ébreszt vonzalmat és gyűlöletet. Desdemona, amikor beleszeret a mór vitézbe, nemcsak a szerelmes nő tiszta, gyermekien természetes erényeit villantja elénk, hanem tudatosan szembefordul atyjával és a velencei udvarral is. A cselekmény mozgatója pedig Othello „jobbkeze": Jágó, aki az erény és az őszinteség köntösében az aljasság útját választja és a végletek meredélyein táncolva kíméletlenül dobálódzik a sorsokkal .. . Klasszikus értelemben - és értelmezésben - a féltékenység, az elvakultság és a gyűlölet drámája az Othello. A modern színházi rendezők azonban többnyire kiegészítik, aktualizálják, saját mondanivalójukhoz igazítják ezt a leegyszerűsített fogalmazást. Ezt az utat járja Pavol Haspra, a bratislavai Hviezdoslav Színház rendezője is, aki szélesebb társadalmi összefüggések látleleteként tárja a néző elé a mór hadvezér súlyos egyéni tragédiáját. Céljának elérése érdekében Haspra eltér a különböző embertípusok lélektani portréinak határozott megrajzolásától, ehelyett az egykori velencei köztársaság képét s még inkább a jó és a rossz párharcát vetíti elénk. Ebben a koncepcióban a féltékenység, az intrika, a korlátlan szerelem nem számít magánügynek, hanem Othello, Jágó, Desdemona és a többiek történetében bizonyos mértékig általánosíthatókká válnak a különböző, olykor visszássággal teli emberi tulajdonságok. A jó és a rossz összecsapása így nyíltabbá, mondhatnám: elvszerűbbé válik. Ez a rendezői koncepció a szokványostól eltérő színészi játékot is igényel. Brillírozó egyéni alakítások helyett becsvággyal teli, dinamikus és sallangmentes színészi csapatmunkát. Sajnos, ebben a tekintetben a bratislavai előadás szereplői nem mindig tudnak eleget tenni a korszerű darabértelmezésre törekvő rendezői elképzeléseknek. A színház évadvégi bemutatójaként látott Othello ezért kissé vontatottnak, egysíkúnak, illetve a modern rendezés és a klasszikus színészi játék nem eléggé lecsiszolt ötvözetének tűnik .. . Persze, Shakespeare-t játszani mindig annyit jelent, mint elfogadni a kihívást: szándékainak megértésére és sokértelmű alkotásainak újraértelmezésére — az újraalkotók szemlélete, indulatai szerint. Ez a Hviezdoslav Színház-beli kísérlet - hibái ellenére is - a sikerültek közé sorolható. (J. Vavro felvételén Anna Javorková és Juraj Kukura Bianca és Cassius szerepében.) (miklósi) FILM Az igaz szerelem könyve Nem tudom, milyen kritériumok alapján választják ki a Dolgozók Filmfesztiválján szereplő filmeket, annyi azonban bizonyos, hogy a valóban kitűnő filmművészeti alkotásokon kívül egy sereg rossz vagy legalábbis közepes minőségű filmet is bemutatnak ezen a reprezentatív jellegű seregszemlén. Ez utóbbiak közé sorolható a Tornas Aznar rendezte spanyol film, Az igaz szerelem könyve, amely Juan Ruiz 14. századi spanyol költő életrajzi regényéből készült. A művészet egyik legfőbb ismérve — tehát a filmművészeté is — az, hogy „válogatós": szavakban, eseményekben válogat, vagy legalábbis kellene, hogy válogasson. A művésznek tehát arra kell törekednie, hogy megteremtse a műalkotás saját, belső valóságát, hogy ne „egy az egyhez" arányban ábrázolja a külső valóságot, hanem rostálja meg az eseményeket, válassza ki közülük a leglényegesebbet, a legszükségesebbet, amely a mondanivaló szolgálatában áll, amely a mondanivaló megértéséhez elengedhetetlenül szükséges. Tornas Aznar, a szóban forgó spanyol film rendezője éppen erre a művészi „megrostálásra" képtelen: ragaszkodik az életrajz minden egyes mozzanatához, filmjében eseményt eseményre (illetve szerelmi jelenetet szerelmi jelenetre) halmoz, s így tulajdonképpeni tárgya, az a bizonyos „igaz szerelem" valósággal elsikkad a kevésbé igaz szerelmek tömkelegében: Juan Ruiz egyetlen igaz szerelme egy lesz a sok közül, a tulajdonképpeni fő téma nem nő túl egy epizód keretein, így aztán a rendező „művészi" szándéka sem világos, mondanivalója pedig ott marad valahol a háttérben, a meglehetősen pikáns eseményhalmaz mögött. Varga Erzsébet TELEVÍZIÓ Ingrid Bergman sorozat Nemes és szép feladatra vállalkozott a Magyar Televízió, mikor műsorára tűzte Ingrid Bergman filmjei bemutatását. A 63 évvel ezelőtt született svéd filmszínésznő sok nagysikerű amerikai, olasz, francia és német film főszereplője. Ismertebb filmjei közül, mint a Gázláng, Intermezzo, Casablanca, A diadalív árnyékában, Ördög az emberben, Az orleansi szűz, Akiért a harang szól, A kaktusz virága, Forgószél, Szereti On Brahmsot? már néhányat megtekinthettünk, s remélhetőleg a jövőben megtekinthetünk. A nagy filmcsillag húszéves koráig már négy filmben játszott, s a szakemberek rögtön megállapították: a filmvilág fővárosában, Hollywoodban a helye. Talán a Gázlángban aratta a legmaradandóbb sikert. Ezt a Patrick Hamilton darabot színdarabként a Broodway-n több ezerszer mutatták, be, majd John van Duunten írt belőle filmforgatókönyvet. Bergman partneréül a francia Charles Boyert választotta. Az 1945- ben bemutatott film rendezője Czukor György, s a főszereplő, Ingrid Bergman alakításáért első ízben nyerte el az Oscar-díjat. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy Molnár Ferenc Liliomjának New York-i bemutatóján a Brodway-n Bergmanra bízták Julika szerepét, s a Liliomot alakító Burgess Meredith társaságában elismert angol nyelvű színpadi színésznővé vált. Bebizonyosodott, hogy Ingrid Bergman nemcsak anyanyelvén tudott nagyszerűt és halhatatlan nyújtani. Kíváncsian várjuk újabb filmjei bemutatását a képernyőn. Abel Gábor HANGLEMEZ Lehár-nyitányok és kér ing ők Lehár Ferenc, a katonakarmesterből lett világhírű zeneszerző a magyar operettmuzsika egyik legnagyobb klasszikusa. Operettjeit ma is játszók számos zenés színház színpadán és világsikert aratott melódiáit újabb és újabb feldolgozásokon és válogatásokban adják ki a világ legkülönfélébb hanglemezgyártó vállalatai. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat most Lehár operettjeinek nyitányaiból és keringőiből készített új válogatást, amely egy Quoliton nagylemez formájában került kiadásra. Az új Lehár-nagylemez tartalmazza A vig özvegy, A mosoly országa és a Cigányszerelem című operettek nyitányát, a Frasquita és a Luxemburg grófja III. felvonásának előjátékát, a hegedűszólót a Paganini I. felvonásából, valamint az Éva-keringőt és az Arany és ezüst című keringőt. E közismert Lehár-szerzeményeket a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekaraja játszotta fel Sándor János vezényletével. A zenekar kitűnően tolmácsolja Lehár szebbnél-szebb melódiáit és ez nem csupán a színvonalas interpretálás és Sándor János karmester érdeme. A Paganini I. felvonásának hegedűszólóját Tamás István adja elő színvonalas játékkal, mértéktartó virtuozitással. Az új Lehór-nagylemez jó bepillantást nyújt Lehár örökbecsű műveinek változatos dallamvilágába, ízelítőt ad azokból az örökszép dallamokból, melyek Lehár operettjeit jellemzik és keletkezésük óta a legnépszerűbb operettmelódiák listáján szerepelnek. Sági Tóth Tibor Kulidzsan Kaszimov a kenyérsütés mestere: lisztből, vízből és sóból olyan kenyeret süt, amelynek az egész környéken nincs párja. A legendás rock-sztár, Elvis Presley életéről szóló musicalt mutattak be Londonban. Presleyt élete három különböző korszakában három színész eleveníti meg; együtt is megjelennek a színpadon. Képünkön Timothy Whitnall, a „középső" Elvis. A világméretű popnosztalgia jegyében újból összeállt a rockkorszak legendás hírű együttese, a Shadows, a nem kevésbé hires énekessel, Cliff Richarddal. Fellépéseiken újra előadják azokat a számokat, amelyek idestova húsz éve egy új zenei korszak kezdeteit jelezték. 8
