A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-21 / 4. szám
jr SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK A medvesalji viseletek régies formáit Techtyben (Tajtiban) találjuk meg. Ez a viselet sok vonásában hasonlít a hidegkúti, óbásti és újbásti viselethez. A munkaruha egészen az ötvenes évekig házivászonból készült. A női öltözet alapja a „vászonpöndöl" és a sípujjú ingváll volt. A pamutosvászon ingvállak ünneplő öltözetül is szolgáltak. Munkába csak vászon szoknyát öltöttek. Ezt gyakran be is festették. A ruhára kötött sure (kötény) fehér vászonból készült. A testetlen vászonból készült „karuszkát" aratáskor viselték a nők. Vasárnap délután vagy táncba rózsaszín és fehér kartonszoknyát vettek fel. ünnepeken szövetből készült szoknyát hordtak. Kedvelték a gyöngyszövet, a nyári szövet, a gumiszövet, az „angol divat" és a kangár-anyagú szoknyát is. A kasmír-anyagú szoknya csak a 40-es években jött divatba. Alatta hat alsószoknyát viseltek, melyeknek az alját slingelték. Az alsószoknya valamivel hosszabb volt a felsőszoknyánál, s így egy kis darabja kilátszott. A legkedveltebb színeik: a piros, a bordó és a zöld. A szoknyára liszterkötényt vettek fel. Nyáron, ünnepeken „kecellát" viseltek, melynek anyaga ugyancsak szövet volt, de nem okvetlenül azonos a szoknya anyagával. Szabása egészen bő, a szoknya fölött szabadon viselték. Télen frakkos kabátot hordtak. A lányok közepén választották el a hajukat, két oldalt „besimerítették" (besodorták, becsavarták), hátul két ágba fonták, s a végébe szalagot kötöttek. A menyecskék kontyára kasmír menyecskekendő került, s erre meg felsőkendő. A selyemkendőt nyáron viselték, tavasszal, ősszel szövetkendőt kötöttek, télen viszont a berliner és a zefírkendő került a menyecskekendő fölé. Nyáron mezítláb jártak, télen csizmát és harisnyát húztak fel. A férfiruhák anyaga is a házivászon volt. Nemcsak munkába, de ünnepen is a házivászonból készült inget és bő gatyát viseltek. Az ing elejét többsorosan azsúrozták. Télen zsinóros ellenzős posztónadrágot öltöttek magukra. Az 1880-as évektől az 1. világháborúig voltak divatosak a fodros nyakú gyolcsingek. Ezidőtájt gyolcsból készült a gatya is, melynek az aljára fodrot varrtak. Az 1. világháború után a vászon került előtérbe, és egészen az ötvenes évekig tartotta magát. MÉRYNÉ T. MARGIT
