A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-21 / 4. szám
KÖZÉPFÜLGYULLADÁS SZENNYEZETT VÍZTŐL Két amerikai kutató megfigyelte, hogy a Georgia állambeli Jacksontóban rendszeresen fürdőzők körében két és félszer gyakoribb volt a középfülgyulladás, mint az e vidéken lakó nem fürdőzők között. A baj okát keresve megállapították, hogy a tóban szerfölött sok gennykeltő baktérium (Pseudomonas aeruginosa) fordul elő, s e kórokozót a középfülből vett váladékból is kitenyésztették. Nyolcvankilenc középfülgyulladásos fürdöző közül hatvankilenc, huszonegy nem fürdöző közül csak hét személy beteg fülében találtak ilyen baktériumot, s néhány esetben e kórokozót az ép fülekből is ki lehetett tenyészteni. Ez a vizsgálat is arra hívja fel a figyelmet, hogy az élő vizekbe vezetett szennyvíz veszélyezteti a fürdőzők egészségét. BIZTONSÁGOS SlBOT — Egy wiesbadeni mérnök olyan síbotot szerkesztett, amelynek használata kizárhatja a síbalesetek egy részét. A boton nincsenek éles, hegyes felületek: a terhet hordozó alumínium rudat rugalmas, szilárd műanyaghabbal vonják be. A harmonikaszerű kézvédő gombos biztonsági zárral csukódik, tíz kilopond erő hatására (ha a bot valamiben elakad) kinyílik, és kiszabadul a kéz. NEM „PISLOG“ A FÉNYCSŐ — Az Osram gyár új gyújtószerkezete olcsóbbá teszi a fénycsővilágítást. Alkalmazásával kíméletesebben, gyorsabban gyújthatok be a világítótestek, így hosszabb lesz az élettartamuk. További előnye az új alkatrésznek, hogy a hibás csöveket önműködően kikapcsolja, nem fogyasztják tovább az áramot „pislogásukkal“ . A gyújtó minden forgalomban levő 20—65 wattos fénycsőhöz használható. A KETTŐS SPIRÁL TRÓNFOSZTÁSA? A dezoxiribonukleinsavnak (DNS) Watson és Crick által meghatározott kettős spirális szerkezete olyan elegáns és kielégítő magyarázatot adott a genetikai információk továbbadására, hogy azóta általánosan elfogadottá vált. Amerikai kutatók nemrégiben a DNS-modell olyan új változatát publikálták, amely egybevág a röntgendiffrakciós vizsgálatok adataival és jobban megmagyarázza a DNS egyes folyamatait, mint a kettős spirális modell. Az SBS (side by side = egymás mellett) modell szerint a DNS láncai nincsenek egymásra csavarodva, hanem egymás mellett helyezkednek el. Továbbá: az egyes láncoknak tíz bázis hossznyi jobb fordulat után ugyanannyi bal fordulatuk van, vagyis a kettős lánc hullámos szalagnak felel meg, a Watson-Crick modell szerint viszont pácika alakja van a kettős spirálnak. Egyébként más szerkezeti vonatkozásban az SBS-modell is megegyezik a kettős spirális modellel. Ezzel a modellel egyes folyamatok, például a hosszú DNS- szálak újraképződése, valamint a gyűrű alakú baktérium-DNS, jobban megmagyarázható, mint a Watson-Crick modellel. Ugyanakkor maguk a modell szerkesztői mutatnak rá, hogy elképzelésük nem vonatkozhat valamennyi DNS-re és bizonyos folyamatokra jobb magyarázatot ad a Watson-Crick modell. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk múlt évi, 49. számában sajnálatos tévedés folytán rosszul írtuk Bolyai János születésének dátumát. Helyesen: 1802. december 15-én született. Ugyancsak ebben a számunkban, rajtunk kívülálló okokból a decibel általános rövidítése dB helyett db szerepelt Ozogány Ernő cikkében. Mind a szerző, mind pedig olvasóink elnézését kérjük. A szerkesztőség A HANGOK VILÁGA 7. EGY TÖRÖKVILÁGI EMLÉK MAGYARORSZÁGON Sokszor nehezen követhető nyomon egy találmány útja. A mai napig rejtély, hogyan került az ún. Helmholtz-féle rezonátor — még mielőtt valójában felfedezték volna — Törökországba. De miről is van szó? A rezonátor gyenge hangok erősítésére szolgál. Rendszerint doboz alakú, mint amilyenek a húros hangszerek rezonátorai. Helmholtz a gömb alakú, átmérője mentén egy, vagy egymással szemben két nyílással ellátott rezonátor feltalálója. A rezonátor, méretétől függően egy bizonyos frekvenciára rezonál, ezt a hangot „kiemeli“, erősíti, ötletesen kombinált rezonátorok sorával az emberi beszéd egész formáns frekvenciasávját lehet ily módon erősíteni. Erre történelmi-gyakorlati példa eddig csupán két helyen van Európában: Törökországban és Magyarországon. A pécsi dzsámi kupolájának belső peremén, akárcsak a törökországi dzsámikban, tucatnál is több kerek nyílás látható. Valamennyi egy-egy rezonátor hangnyílása. Egy meghatározott helyről (a szószékről) beszélve a hangot erősítik. (Az idegenvezetők a pécsi templom megtekintésénél külön felhívják erre a látogatók figyelmét.) A MÜZSÁK TEMPLOMÁBAN A népszerű konferanszié, Brachfel Siegfrid egy időben kedves történettel szórakoztatta közönségét: elmesélte, hogy az egyik német színház tatarozásakor az építők megdöbbenve tapasztalták, hogy -a széksorok és a színpad alatt fával és stukkónáddal körülhatárolt üregek tátonganak. Még elképzelni sem merték, mi történne, ha kigyulladna a színház, hiszen ezek a levegővel telt fadobozok pillanatok alatt lángralobbannának. Nosza, szét is szedték, leöntötték az egészet betonnal. Csak az első előadásnál derült ki a baklövés: a hang süketen szólt, tönkrement a színház akusztikája. A levegővel telt faládák ebben az esetben az erősítő rezonátorok szerepét töltötték be. A történet csattanója, hogy a színházat azon melegében újra kellett építeni. Hogy igaz-e a történet, nem tudom, de ez nem is lényeges. Ami tanulságos benne, hogy rátapint a színházi akusztika alapvető problémájára: az elektromos erősítők viszonylag gyenge minősége miatt színházban, hangversenyteremben nemigen alkalmazható a villamos erősítés. A jóminőségű termek talán legfontosabb jellemzője a falfelületek hangszórása (diffúzitása). Jó akusztikájú az a helyiség, amelyben a hang „egyenletesen szórt — a terem minden pontjában azonos a hangenergia sűrűsége (térben, időben és irányban). Ez a mindennapinak tűnő követelmény valójában a térakusztika legnehezebb feladata, tekintve, hogy a 20 Hz — 18 000 Hz-es sávban többszöri visszaverődés és szórás után is figyelemmel kell kísérni a hang útját, keveredését, elhalását. Ezért kutatóintézetek százai foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Egy-egy színházterem végleges megtervezését kicsinyített, élethű modelleken végzett kísérletek előzik meg. Tökéletes akusztikájú színházat lehetetlen tervezni, vannak azonban bizonyos alapszabályok, amelyeket feltétlenül be kell tartani. 1. A jó ■ akusztikájú terem űrtartalmának legalább 100 köbméternek kell lennie, viszont nem lehet nagyobb 20 000 köbméternél. (Egyedül a New York-i Metropolitan nagyobb ennél, a világhírű Stevenson Intézetnek — itt dolgozott a már említett Nobel-díjas Békésy és a neves cseh származású akusztikus, Beránek is — több évébe telt a berendezés megtervezése.) 2. A helyiség méreteinek, ha 1000 köbméternél kisebb — 2,5:1,5:1 arányban, ha 1000 köbméternél nagyobb 3:2:1 arányban kell lenniük. 3. Egy nézőre — akusztikai és higiéniai okokból — minimálisan 4,5 köbméter (ajánlatos ennek a kétszerese) levegőtérfogatot kell számolni. 4. A terem nem lehet hosszabb 25 méternél. 5. A patkó alaprajzú helyiség magassága nem lehet több a hosszúság kétharmadánál. 6. A terem magasságának egyenlőnek kell lennie a térfogat négyzetgyökének egyötödével. (- ¥-■) Ezeket a pontokat azért fejtettem ki olyan részletesen, mivel az utóbbi években Szlovákia magyarlakta vidékein is gombamód szaporodnak a kultúrházak, színhá2:termek, az esetek nagy részében azonban ezek alig felelnek meg az akusztikai követelményeknek. Például a Csallóközben a nagylégi és a komáromi kultúrház színházterme elfogadható akusztikájú. A rossz akusztikájú kultúrház egyik jellegzetes példája a gútai, amelynek színházterme (a többi méret rovására) túl magas, ennek eredményeképp a hang süket benne (rossz a diffúzitás és az utánzengés), a kultúrház rotundájában pedig — ahol mulatságokat, zenés esteket szoktak rendezni — lebegések keletkeznek, sőt erős utánzengése is van. Az előbbi hibáinak orvoslása külön tanulmányt igényelne, az utóbbiét egyszerű kijavítani: a könnyű, hangáteresztő kartonfüggönyöket (amelyek mögül a tükörsimaságú üvegfalak akadálytalanul verik vissza a hangot) nehéz, hanggátló bársonyfüggönyökkel kell kicserélni. Ha azt akarjuk, hogy újonnan épült kultúrházaink a művészet igazi „szentélyeivé“ váljanak, érdemes az építési költségek néhány százalékát akusztikai tervezésekre fordítani. A teljesség igénye nélkül íródott ez a sorozat, hogy áttekintést nyújtson egy, az ember életét döntő mértékben befolyásoló tudományról. Mint a leírtakból is kitűnik, az akusztika szervesen kapcsolódik az emberi civilizációhoz, a történelem folyamán egyre nagyobb szerepet játszott, s bizonyára a j/övőben sem veszít jelentőségéből, hiszen mindennapjaink egyik fontos tudománya. Vége OZOGÁNY ERNŐ 18
