A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-21 / 4. szám
„1948 Februárja — határkő népünk történelmében, a forradalmi világfolyamat elválaszthatatlan része. Nemzeteink történelmében sok olyan jelentős esemény zajlott le, amelyek tartósan befolyásolták a társadalmi fejlődést és helyet kaptak az európai és a világtörténelemben is. Egyik sem jelentett azonban olyan változást, és egyik sem volt olyan történelmi jelentőségű, mint a dolgozó népnek 1948 februárjában a reakció fölött aratott győzelme. Minél több idő telik el a dicső napok óta, annál jobban előtérbe kerül Február jelentősége. Határkő, mely történelmünk új korszakának, a szocializmus építése korszakának kezdetét jelentette." (Részlet Vasil Biľak elvtársnak, a CSKP KB Elnökségi tagjának, a KB titkárának előadói beszédéből. Elhangzott a februári győzelem 30. évfordulója alkalmából megtartott országos szemináriumon) A bratislavai kábelgyárba látogattam el, hogy elbeszélgessek néhány idősebb elvtárssal, s hogy közösen emlékezzünk a februári eseményekre. Köztudott, hogy a kábelgyáriak gazdag munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkeznek, így magától értetődően szólni kell a munkásosztálynak a februári eseményeket megelőző harcairól, s egyáltalán a gyár egész fejlődéséről, hiszen a kettő szorosan összefügg, mivel a gyár fejlődésével együtt nőtt, izmosodott és öntudatosodott a munkásság is. A múlt század alkonyán Otto Bondy bécsi vállalkozó a mai gyár helyén egy kis műhelyben órarúgókat kezdett gyárttatni. A kábelgyár alapjait 1895. március 11-én rakták le és 30 munkással megkezdték a gyártást. A gyár gyors fejlődésnek indult. A munkások száma egyre nőtt. Sok munkás áramlott ide Ausztriából, főleg a közeli Bécsből, akiknek többsége már abban az időben haladó, forradalmi gondolkozásé dolgozó volt. így kerülhetett sor már 1902-ben az első komolyabb sztrájkra, melyet Bedrich Matz szervezett meg. A napi tizenkétórás munkaidő tízre való csökkentését követelték. A sztrájkból a munkásság került ki győztesen. Egyébként Bedrich Matz lett később a gyárban a kommunista párt egyik alapító tagja. A kábelgyár dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására egyre gyakrabban és egyre bátrabban követelték sanyarú életkörülményeik megjavítását, mert míg a gyárosok a háború alatt hihetetlenül meggazdagodtak, a munkásság éhezett, rongyoskodott, egyszóval nyomorgott. A burzsoá köztársaság megalakulása és megerősödése után a szociáldemokrata párt jobboldala támadást szervezett a munkásosztály forradalmi mozgalma ellen, amire a munkásság általános sztrájkkal válaszolt. Ebben a sztrájkban 400 kábelgyári dolgozó is részt vett. A munkásság szüntelen üldözése s az egyre súlyosbodó gazdasági válság, melynek minden terhét a dolgozók vállaira akarták hárítani, meggyorsították a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulását. A Vörös Szakszervezetek prágai konferenciájánál Pgha Vince elvtárs Akkor a kábelgyáriak közül 12 dolgozó lépett be a pártba. Tevékenységét a párt Bratislavában a Duna utcai Munkásotthonban folytatta. Ebbe a tevékenységbe a kábelgyáriak is bekapcsolódtak. A kábelgyári dolgozókat a Vörös Szakszervezet vezette egészen 1937-ig. Akkor azonban a munkásosztály ellen szövetkezett belső ellenségnek sikerült megbontani, sőt szétverni a munkásság egységét. Természetesen mindez már abban az időszakban történt, amikor a hitleri fasizmus fenyegette a köztársaságot, s amikor a szégyenletes müncheni árulásra készült a burzsoázia. A kábelgyári dolgozók többsége mégis a köztársaság védelmére kelt és az mellett tüntetett 1938. május elsején. Mi több, a Vörös Jón Formanko és František Valovič 12
