A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-03 / 23. szám
Geoff Newill tizenkét esztendővel volt idősebb, mint a felesége, Shirley. Pocsék egy ember, úgy ivott, mint a kefekötő, de nyolc házzal — tehát tekintélyes vagyonnal — rendelkezett. Geoff tartotta a kezében Shirley boutique-ját, amely lassan, de biztosan a csőd szélére jutott. Hát ezért ment férjhez, ezért mondott „igen”-t Newill úrnak. Nyolc ház és a boutique. Azt a nyavalyás kócerájt csak azért nyitotta meg, mert az első férje után maradt valami pénzecske. Vele „szerelmi házasságot” kötött, szerelem az első látásra, de amikor füstmérgezés következtében jobblétre szenderült — ugyanis égő cigarettával a szájában elaludt és magára gyújtotta a házat —, nem sokáig gyászolta a szerencsétlent. Üj férjét viszont borzalmasan unta és útálta — különösképpen az ágyba — s mégis egy évig hű maradt hozzá. Ekkor jelentkezett Geoff ifjú rokona, az unokaöccse. Norman akkor töltötte be 30. életévét. Magas volt, karcsú, szőke és észbontóan férfias. Egyetlen pillantásától a nők egyszerűen nekiálltak a vetkőzésnek. A tűzoltóknál dolgozott és ősidők óta gyűlölte Geoffet, mert az öreg tele volt pénzzel és a szerencséje sohasem hagyta cserben. — Én is gyűlölöm — mondta egy alkalommal Shirley és még szorosabban magához vonta a fiút. — Valahogy meg kellene szabadulnunk tőle — súgta Shirley fülébe Norman. — Elpusztulna egy tűzvészben drágám. Én nagyon jól tudom, hogy a tűz eloltható, de tisztában vagyok azzal is, hogy a szikra könnyen lángra lobban. Tüzet előidézni voltaképpen gyerekjáték. A legjobb lesz, ha Geoff hasonló módon távozik a másvilágra, mint az első férjed, ’szívem. A rendőrség pedig gondoljon, amit akar. Végül is majd szerencsétlenséget állapítanak meg, mert neked megdönthetetlen alibit biztosítunk. Egyébként mindenki tudja, hogy Geoff úgy füstöl, akár egy navaho indiánus, és két üveg whiskyt nyakai be naponta. — Abbahagyta a dohányzást. Attól tart, hogy rák „mászik” a tüdejére. — Mindegy. Veszünk egy doboz cigarettát, elhelyezzük a szobája valamelyik sarkában. Mondjuk az ágy mellé. Az éjjeliszekrényre pedig hamutálcát teszünk tele csikkekkel. Én beszerzem a többit: gázálarcot, görbe lapátot, tűzoltó harapófogót és tűzálló zubbonyt. Legalább tíz olyan kereskedőt ismerek a városban, akik tudják tartani a szájukat. Természetesen nem lesz könnyű, de megéri, szívem. — Mindenre kiterjed a figyelmed, Norman. Mi lesz az én alibimmel? — Elmész egy bárba. Olyan bárba, ahol jól ismer a személyzet. Ott maradsz vagy hatvan percig és kiöntöd a szíved a sankosnak. Geoff így, Geoff úgy, nem lehet vele kibírni, ha beiszik, akkor erőszakoskodik és különböző disznóságokra kényszerít. Ezután felhívsz telefonon és megtudakolod, hogy mire jutottam. A munka befejeztével a szerszámokat eldugom valami biztos helyre. Fel a fejjel. drágám! A terv jó, semmi aggodalom. Legalább megszabadulunk egy undok hiénától. — Igazad van, Norman. Pusztuljon ... Két héttel a beszélgetés után, miután megtették a megfelelő előkészületeket, nyolc órakor Shirley felhívta Normant. — A harmadik üveg dugóját vágta az imént a sarokba. Az ágyban döglik és tele torokkal nótázik. Azt hiszem, hamarosan elnyomja az álom. Norman kilenc órakor a villa előtt volt. Háromszor jelt adott az autó lámpájával és türelmesen megvárta, amíg Shirley kinyitja a villa ajtaját és eltávozik. A megbeszélt helyen megtalálta a tűzálló zubbonyt, a gázálarcot, a harapófogót, a kesztyűket, a görbe lapátot és egy zacskót, amelynek tartalmát — vagy húsz darab csikket — rögtön beleöntötte Geoff hamutálcájába. E művelet után a tökrészeg nagybácsit óvatosan elhelyezte a padlón. Késével felhasította a matracot, kimarkolt onnan egy maréknyi száraz tengeri füvet és a konyhában a gázláng felett meggyújtotta. A füstölgő masszát rádobta a görbe lapátra, átszaladt vele a hálószobába és visszadugta a matracba. Ezután felhúzta a gázálarcot és várt. Hatalmas füstgomolyag keletkezett. Geoff fel-felköhögött, de tovább horkolt. Pillanatok múlva megcsörrent a telefon. Norman felkapta a kagylót és lehúzta arcáról a gázálarcot. — Minden rendben van? — kérdezte Shirley izgatottan. — Még nem, de érik a gyümölcs, drágám. Menj ki most abból a bárból és várj a sarki telefonfülke előtt. Hamarosan jelentkezem .. . Megmondom akkor, hogy mikor jöhetsz haza . . . Amikor röviddel később Shirley belépett a hallba, a tűzoltók már ellepték a házat. Természetesen idegösszeroppanást kapott. Az orvos megvizsgálta és megparancsolta, hogy szállítsák át a kórházba. Másnap Norman meglátogatta. Shirley a nyakába ugrott és megcsókolta. — Hagyjuk ezt, drágám. Erre lesz időnk bőven — figyelmeztette a fiú. — Óvatosnak kell lennünk, legalább egy évig. Ha elmúlik a cirkusz, akkor elveszlek feleségül... Az orvosi és természetesen a rendőrségi nyomozás kiderítette, hogy Geoff Newill füstmérgezés áldozata lett. A vérében nagy mennyiségű alkoholt találtak. Az ügy végére nyugodt lelkiismerettel pontot tehettek. Szerdán volt a temetés, de csütörtök reggel már két detektív jelent meg Shirley kórházi ágya mellett. A magasabb nyomozó vitte a szót. — Sajnálom, asszonyom. Le kell önt tartóztatnom. Shirley megdöbbent. Alig tudta kinyögni: — Miért? Mit követtem el az istenért? — Tűzvészt idézett elő és meggyilkolta a férjét. — Hazugság! — Shirley majdnem kiugrott az ágyból. — Geoff leitta magát a sárga földig, elaludt. Égő .cigarettával a szájában! Nekem van alibim. A detektív nyugodtan visszafektette az asszonyt. — Tartsunk sort. A maga férje nem dohányzik. Ezt a barátaitól halottuk. Az analízis azt is kiderítette, hogy a hamutálcában talált csikkek legalább két hetesek voltak. A házban nem találtunk cigarettát. Pedig minden zugot átkutattunk. Az alibije pedig nem ér egy fabatkát sem, asszonyom. Összeegyeztettük az időt: ön meggyújtotta a matracot és csak azután rohant a bárba. Shirley majdnem sírt dühében. — Beszélni akarok az ügyvédemmel — sziszegte falfehéren, de a félelemtől már-már reszketni kezdett. — Van pénzem. Be tudom bizonyítani az ártatlanságomat! A detektív az ágy szélére ült. Hangjában egy kis szánalommal a következőket közölte az aszszonnyal: — Ha a férje pénzére gondol, akkor mélységesen téved. Arról az összegről mondjon le. A gyilkos nem kap semmit a hagyatékból. A vagyon tehát az unokaöcscsére száll. Egyébként ez a fiú, ez a Norman vezetett nyomra bennünket. Neki köszönhetünk mindent. Shirley elsápadt. — Norman? Mit mondott Norman? A detektív felállt. — Igen, asszonyom. Nem volt szándékunkban nyomozást indítani ön ellen, .asszonyom, de a fiú azt tanácsolta, hogy kutassuk át a kocsijának a csomagtartóját. Szép kis raktárra bukkantunk. Görbe lapát, gázálarc és a többi... hiszen tudja. Az is eszébe jutott az örökösnek — tehát a fiúnak —, hogy az ön első férje, drága asszonyom, hasonló körülmények között hagyta el ezt az árnyékvilágot. Adja ide szépen azt a két szép kacsóját. A bilincs, sajnos, nem válogatja meg áldozatait ... 22
