A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-27 / 22. szám

A járási dal- és táncünnepély előkészületeiről folyik a Plosnica Sándor, a hnfc szó. Jobbról balra Szőllős Sándor, a CSEMADOK járó- titkára si bizottságának titkára, Fábri Lajos, a hnb elnöke és Pellionisz Tibor, a CSEMADOK járási bizottságának inst- Fábián István felvétele ruktora esi, aki a grófnak is dolgozott. Fentröl, a várból nézve a falura, sugáregyenes utak s új házak pompás látványa tá­rul a szemem elé. Sok minden történt a vár falai alatt. Átalakították, korsze­rűsítették a kultúrházat. Hidat emeltek a Pacsai-patak fölé. A falu egyik felé­ben már elkészült a vizvezeték-hálózat. Felépült az általános iskola, az új pos­tahivatal, automata központtal, 150— 160 telefonelöfizetővel. Kész az orvosi rendelő, a bolthelyiség, a vendéglátó üzem, a tűzoltószertár, s állnak a hat­van személy befogadására alkalmas hétvégi házak. Ebben az évben meg­kezdték egy autócsárda (motorest) épí­tését. Étterem és szálláshely várja majd a motoros kirándulókat. A hnb hivata­lát is átalakitott épületben helyezték el. Eskető terme a városokéval vetekszik. Külön érdekessége, hogy elnök és tit­kár egymást „eskették" az ezüstlako­dalmukon. Itt búcsúztatják a .regrutá­kat, itt adják át ünnepélyesen a sze­mélyi igazolványokat, itt tesznek foga­dalmat az úttörők, s itt tartják a név­adó ünnepségeket is. A nyugdíjasok klubja valamennyi tömegszervezetnél te­vékenyebb. tizenketten töltik be. S a hnb-nak kö­telessége a rendfenntartás, a szolgál­tató üzemek ellenőrzése, s évente egy­szer, május utolsó hetének végén a vár oldalánál a hnb kezdeményezésére ke­rítik körül a szabadtéri színpadot, ké­szítik el 5—6000 ember számára az ülő­helyeket. Mindez persze a Csatlós Ist­ván vezette CSEMADOK helyi szerve­zet gondja is. Mert évről évre itt ren­dezi meg a CSEMADOK járási bizott­sága népszerű dal- és táncünnepélyét, amelyet az éppen akkor érkező hazai és külföldi kirándulók is megtekinte­nek. Plosnica Sándor hnb-titkár és Ti­sza Kálmán, a helyi pártszervezet elnö­ke nyitják meg a rangos ünnepélyt. Aztán az éneklő csoportok dalolják kö­zösen, zenei kísérettel a Krasznahorka büszke várát... Elhangzik olyankor a már hagyomá­nyos tárogatószóló is. S a kétnapos ünnepélyen bemutatkozik a járás ma­gyar amatőr népművészeti csoportjai­nak színe-java. És ha szépre sikerül az ünnepély fent, a vároldalban, lent a faluban még a házak ablakai is mo­solyognak. írásom elején valamiféle ri­­portirói fogáson törtem a fejem. Azon töröm a végén is. Teszem azt, ha ide jár a „világ" Krasznahorka várában gyönyörködni, hova járnak a várai­­jaiak? Egy idősebb nénike válaszol a kérdésemre. Méghozzá úgy, hogy kör­be mutat: — Mindenfelé az országba meg más országokba, ahol szépet lát­ni, s a várakat is meg lehet csodálni. Mert ugye, a mi embereink számára az az érdekesebb, amit nem szokott meg a szemünk! Színes fotók: P. HAŠKO várőr nagyon is elég volt a látogatók jött a várba. Az ágyúgolyók mintha a fogadására. Megmondaná Baffi János, hatalmas uraknál is dölyfösebbek let­ha még élne, de hát nemcsak a falu tek volna, átrepültek fölötte. A katonák véneinek, a várörnek is megkondul a sem tették be lábukat a várba. Baffi várharang, ha elérkezik az ideje. Most Jánost és nagy kutyáját senki nem há­már csak a temetőben kereshetem s borgatta. a fejfáját faggathatom. Mások mesélik helyette, hogy egyszer Horthy is meg­látogatta a várat, a várőr az ablakból A háború után államosították a grófi figyelte az érkezését. Az országút két birtokot. 1949-ben kommunisták, bá­oldalán sűrűbben álltak akkor a csend- nyászok megalakították a szövetkeze­őrök, mint a kilométerkövek. S az egy- tét. A gazdák távolmaradtak. így a szö­szerű váraljai ember csupán kiváncsi vetkezet beolvadt az állami gazdaság­néző volt. Az oda vezényelt csendőrök ba. A rozsnyói (Rožňava) igazgatóság­integettek, ünnepelték az érkezőt. A hoz tartozó majornak 90 férfi és nő al­háború vége felé aztán már senki nem kalmazottja van. Köztük Gyöngyös bá-Fent a hegyen a vár. Majdnem vál­tozatlanul évszázadok óta. Nem olyan magas a hegy, amelyen ül, mégis mesz­­sze vidékekről, sőt közeli és távoli or­szágokból is látják. Illetve tudnak róla, csodálni akarják. Május elsejétől au­gusztus végéig nincs is megállás. Hét­köznap, vasárnap hazai és külföldi au­tóbuszok százai haladnak át a közsé­gen. Jönnek gyalog és biciklin is a ki­rándulók. Még francia és svéd jelzésű kocsik is járnak erre. Idényben annyi a vendég, hogy a megboldogult Baffi János idegenvezetői szerepkörét néha Aki egyszer látta a Szulyói (Súľov) hegycsoport bizarr sziklás gerinceit, sziklatornyait és oszlopait, azt annyira megragadja e nem mindennapi tájnak egyedüli szépsége, hogy biztosan más­kor is eljön ide, hogy megcsodálja. A hegycsoport lélegzetelállító szépségé­nek láttán a turistában óhatatlanul fel­merül a kérdés, vajon a természet ho­gyan alakította ki ezt a sziklacsodát. A válasz eléggé prózai: a geológiai ókorban ezt a területet is, mint Európa nagy részét, tenger borította, majd a harmadkorban megindult a tengerek nagymértékű visszahúzódása. A nagy­arányú tengermozgás részben elmál­­lasztotta, gömbölyűre koptatta a kőze­teket — itt a gránitot, bazaltot és mész­követ, s később ezek a törmelékanya­gok összeragadt kőzetté, konglomerá­tummá cementeződtek össze. A Szulyói hegyek is ilyen képződmények. Madártávlatból a Szulyói hegycso­port — a Kis-Fátra vonulatának része — hatalmas patkóra emlékeztet. A Hris­­csói várheggyel kezdődik, észak-észak­kelet—dél-délnyugati irányban sziklás hegygerinceken át vezet fel a Broda­­csúcsra. Ennek egyik ága kelet felé a Rohácson át folytatódik és a Zsibrit­­csúcsban végződik. Az egész hegyvo­­rrulat valamivel több mint 25 kilométer hosszú, szélessége átlag öt-hat kilomé­ter. A 700— 800 méter magas sziklabér­cek három oldalról teljesen körülzárnak egy kis völgykatlant, ennek legmélyebb helyén fekszik a közigazgatásilag egye­sített két kis község Súľov és Hradná (egykor Szulyóváralja). Magasan felet­te, egy 665 méter magas sziklán, való­ságos sasfészek gyanánt állott Szulyó vára, amelynek rommaradványai ma alig különböztethetők meg a sziklától. E zárt völgykatlanba nyugat felől a Szulyói kapun át lehet bejutni, ezen keresztül vezet az országút Bytčából Hradnára. Gyalogosan persze a jelzett turistautakon vagy mezei utakon is be lehet jutni a katlanba. A Vág völgyére nyíló Szulyói völgy, illetve a hegyvonulat leghíresebb szik­lakapuja északon az ún. Gótikus kapu. Aránylag keskeny, magassága 13 méter. Lenyűgöző látványt nyújt a déli gerin­cen, a Brada és a Rohács között a ter­mészet szeszélyes erői által kiképzett további sziklakapu. Ez a Gótikus kapu­nál valamivel alacsonyabb, de széles­sége eléri a tíz métert. A legszebb álkarsztos képződménye és legnagyobb barlangja a Szulyói hegycsoportnak a Sárkánylyuk. A 61 méter hosszú barlangban a régészek újabb kőkorból (neolit) származó, a lengyeli kultúra csoportjába tartozó ős­kori település maradványaira bukkan­tak. (Lengyel — kisközség a Dunán­túlon, Tolna megye bonyhádi járásá­ban. Az itt feltárt neolit- és bronzkori leletekről kapta nevét a „lengyeli kul­túra”.) A Szulyói hegycsoport legmagasabb pontja a 816 méteres Brada. Gyakori célja ez a hegymászóknak. A Szulyói hegycsoport 1929 óta ter­mészeti rezerváturti, tájvédelmi körzet. Az ember itt nemcsak a sziklaalakula­tokat, hanem a becses flórát és fau­nát is védi. A sziklabércek között 92 madórfajta él, köztük egerésző ölyv, csóka, vércse, fülesbagoly, szirti sas. A mintegy 33 fajta emlős közül a kisebb állatok találhatók meg. Szakemberek szerint egyedülálló, hogy itt még elő­fordul az erdei borz, a vadmacska, a hiúz, a vaddisznó és a hegyi szarvas. Az igen sokféle védett növény közül em­lítést érdemel a kökörcsin, a tárnics (Szent László füve), törökszegfű, a tur­bánliliom vagy a kancsóka. Azt hiszem, nem bánja meg, aki Vág völgyében járva „betéved" az erről az oldalról nyitott Szulyói völgybe, vagy esetleg talán még ki is száll a gépko­csiból és közelebbről megcsodálja a bizarr sziklaképződményeket. Egy életre szóló élményben lesz része. PALLÓ DANIELA KONTÁR GYULA felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents