A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-27 / 22. szám

Ml ÚJSÁG A MODELLEZÖBOLTBAN? • A CSALLÓKÖZI ISKOLÁKBAN JÓL MŰKÖDNEK A BARKÁCSOLÓ SZAKKÖRÖK • TALÁN MAJD A MODELA • IGAZ-E, HOGY VALAKI SZÜLETETT „KÉTBALKEZES"? Vajon sejti-e a kedves olvasó, hogy már réges-régen, a fáraók is szeret­tek játszani?! Legalábbis gyerekkoruk­ban . . . Úgy tűnik: a játék varázsa tulajdon­képpen egyidős az emberiséggel. Állításomat azzal a több ezer éves lelettel tudom igazolni, amelyet Egyip­tom homokja őrzött meg épségben az utókor számára, és amelyet évekkel ez­előtt Budapesten, a Nemzeti Múzeum történelmi gyermekjáték-kiállításán volt alkalmam megtekinteni. A muzeológu­sok és egyéb tudósok által összeállított kiállítási anyag tablói szerint minden­kor nagy gondot fordítottak a testet, szellemet fejlesztő, egészséges szenve­délyeket tápláló gyermekjátékokra. így például Platón azt vallotta, hogy az if­jakat főképpen a tudatos elfoglaltság, a játék őrzi meg a tunyaságtól és ren­detlenkedéstől. Agesziolon spártai ki­rály pedig még többet tett a játék ked­véért: a mókázás hevében, gyerme­keihez hasonlóan nádparipára pattant, s udvarnépének legnagyobb ámulatára csatakiáltásokat harsogva nyargalá­­szott. . . Sok minden megváltozott, más lett az elmúlt évszázadok során; ám gye­rekeink boldog arca, ha meg-megáll­­nak a játéküzletek kirakatai előtt, azt bizonyítják, hogy a játék örömén mit sem csorbított a rohanó századok vi­hara. Igaz, a játékok anyaga, formá­ja sokban változott, a lényege azonban a régi maradt. .. Agesziolon napjaink­ban nem nádparipán, hanem fémkan­tárral ékesített hintalovon nyargalna vagy még inkább pedálos kisautón ro­bogna a tátott szájjal bámuló udvar­nép csodálatára; játékekék, kis cséplő­gépek helyett ma zseblámpaelemre mű­ködő földgyalukkal meg emelődaruk­kal játszanak a gyerekek és a sárkány­­eregetés ugyan divatos még, de a nyolc-tíz éves legénykék sokkol gyak­rabban veszik» kezükbe a korszerű légi járművek apró utánzatait. És sokan vannak az olyan gyerekek, akik számára külön öröm, ha ezeket a modelleket sajátkezűleg szerelhetik, ra­gaszthatják össze, ha izgatottan vár­hatják a pillanatot, amikor a kis re­pülőgép, hajó, holdkomp vagy kisvasút elindul első, kalandos útjára . . . xxx Minden bizonnyal érdemes lenne egyszer megszámolni, hogy egy hét alatt hány tizenéves, vagy még fiata­labb vásárló lépi át a bratislavai, Hollé utcai modellezőbolt küszöbét. Sőt, szin­te naponta előfordul, hogy a fiúk (mert a vásárlók zömét ebben a boltban ter­mészetesen ők alkotják) csoportokba verődve, türelmetlenül várják a reggeli vagy déli üzletnyitást. A várakozás per­ceit a kirakatok nézegetésével töltik, mi­közben arról beszélgetnek: milyen ta­pasztalataik vannak az itt vásárolt mo­dellekkel; ki milyen tervrajz alapján épít hajót, autópályát, kisvasutat vagy éppenséggel rakétakilövő-állomást. És amikor végre megcsörren a kulcs a zárban, egy riadt madárraj gyorsasá­gával „röppennek" be a boltba ... Tartsunk velük! A polcokon a legkülönbözőbb ragasz­tók, ecsetek, hígítók, különféle gumi- és műanyagalátétek, szigetelők; kisebb­­nagyobb teljesítményű villanymotorok, relék, apró transzformátorok, mozdo­nyok, vagonok, jelzőlámpák, váltók; várják leendő gazdáikat. Ilyen gazdag­mért olcsóbb faeszközök hiányoznak, máskor a villanyvasút-építők jönnek hiá­ba, előfordul, hogy az autópálya-építők vagy a repülőgép-modellezők. Nem túl­zás, ha azt mondom, hogy talán két­szeres forgalmat is le tudnánk bonyo­lítani. Még szerencse, hogy a model­lezők, barkácsolók többsége türelmes, megértő természetű, így többször is készséggel be-benéznek hozzánk, amíg megkapják a keresett árut. — Bizonyára így „törzsvendégeik” is vannak... — Természetesen! Sokan vannak, akiket már az arcukról és a kívánsá­gaikról is ismerünk — mondja barát­ságosan a boltvezető. — És gyakori vendégeink az érdemes sportmesteri címmel büszkélkedő, neves repülőgép-, hajó- vagy rakétamodellezők. Többsé­gük valamelyik pionírcsapat barkácso­ló, modellező szakkörét vezeti, de ná­lunk is, vásárlás közben szívesen adnak tanácsot ifjú követőiknek. Jóleső ér­zés, hogy szinte sohasem felejtik el megjegyezni, hogy valamikor bizony ők is „csak" egy itt vásárolt, egészen egy­szerű modellel kezdték, de mindmáig lázban tartja őket a modellezés sem­mivel sem pótolható szenvedélye ... A boltban hallottam azt a barkácso­ló körökben bizonyára régen várt hírt, hogy MODELA néven létrejött Cseh­szlovákia első szakosított üzeme, ahol a jövőben a legtöbbet keresett barká­csoló és modellező kellékek egyre na­gyobb választékát fogják gyártani. Va­lószínűleg az áruválaszték bővülése az iskolai barkácsoló, illetve modellező szakkörök eredményesebb tevékenysé­gén is visszatükröződik majd, bár Jo­zef Kuril tapasztalatai szerint mind a bratislavai, mind a felső-csallóközi is­kolák műszaki szakköreiben mór eddig is élénk tevékenység folyt. Sőt, a hi­vatalos megrendelésre történő hitelke­reskedelmi rendelkezések miatt sok esetben nem tudják kielégíteni az ér­deklődők igényeit, pedig az áru ^rt he­ver az üzlet raktárában . . . Nos, ehhez csupán annyit: valóban megfontolandó panasza ez a boltveze­tőnek, hiszen nemcsak a riporter, de pedagógusok és pszichológusok egy­öntetű véleménye is, hogy a modelle­zésnél nincs megfelelőbb játék, ami jobban megmozgatná a gyerekek fan­táziáját, növelné ügyességüket. nak tűnő választék láttán inkább csak szokásból kérdezem meg Jozef Kuril boltvezetőtől: milyen a bolt ellátottsá­ga, áruválasztéka, elégedettek-e az itt vásárló modellezők, barkácsolók? A boltvezető váratlan válasszal lep meg: — Jelentős árukészletünk van, saj­nos, mégsem tudjuk kielégíteni .minden vásárlónk érdeklődését. — Miért? — Nem eléggé egyenletes és rugal­mas az áruellátás. Egyszer a kezdő barkácsolók tudásához és zsebéhez — Pisti, nézd, kilométeróra az autó­pálya-játékhoz! — Ott pedig a Vosztok űrhajó ele­mei! És jelzőlámpa meg sorompó a villanyvasúthoz! Ilyen s ehhez hasonló lelkes kitörések tanúja voltam a modellezőboltban tett rövid látogatásom alatt. Az állandó sür­gés-forgás láttán jutott eszembe: va­jon tényleg létezik-e az a bizonyos hír­hedt „kétbalkezes" gyerektípus? — Ilyesmi ellen is az idejekorán kez­dett barkácsolás a legjobb orvosság — hallom a derűs választ. És különben is: kimondottan „kétbal­kezesek" nincsenek. Ezt a legjobb for­rásból, a boltvezetőtől tudom . . . MIKLÓSI PÉTER Kontár Gyula felvételei \m mm, a 4

Next

/
Thumbnails
Contents