A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-20 / 21. szám

nem teszi könnyűvé a helyzetüket. Igyek­szik azt a benyomást kelteni, mintha az egész nép csupa bombamerénylöböl és repülőgépelrablóból állna. A két foga­lom: palesztinai és terrorista számukra már csaknem azonos. De ennek a népnek a története egé­szen mást mutat. Ezt a történetet nem kétségbeesett és szélsőséges elemek ír­ják. Menekülttáboraik, mint Bakaa Észak-Jordániában, Yarmuk Damaszkusz közelében vagy Rasadije Libanonban nem vigasztalan sátortáborok többé, hanem keserves munkával félig-meddig lakhatóvá tett települések. A paleszti­­naiaknak saját színjátszó csoportjaik, festőik és költőik, Íróik vannak. Soraik közül 100 000 diplomás került ki, akik­nek legtöbbje az olajállamokban dol­gozik, amíg létre nem jön az önálló palesztin állam. Libanonban, ahol a polgári-liberális törvényhozás bizonyos szervezkedési szabadságot hagy meg, kisüzemeknek és műhelyeknek rendszere alakult ki, s ezek 3000 munkaerőt fog­lalkoztatnak. A nemzetközileg elismert Palesztinai Vörös Félhold szervezet egy eddig már a világ 102 állama ismerte el, mint a palesztin nép egyedüli tör­vényes képviselőjét, amellyel az izraeli kormánynak tárgyalnia kell, ha azt akarja, hogy béke legyen a Közel- Keleten. Mert a palesztinaiaknak joga van az önrendelkezésre és a saját államra. tucat kórházat tart fenn a táborokban. LÁNY A HÁZTETŐN Van egy, a palesztinai kérdéssel foglal­kozó kutató központ Beirutban, egy intézet a népművészetek ápolására, vannak bentlakásos iskolák az elesett harcosok gyermekei számára és saját biztonsági erőik a táborokban. Infra­struktúrák tehát, amelyek csirái lehet­nek a saját államiságnak, állami intéz­ményeknek. Ezek szétzúzása volt a cél­ja a libanoni polgárháborúnak és a legújabb izraeli agressziónak is. A palesztinaiak, miután több szakasz­ban elűzték őket szülőföldjükről, 1964- ben megalakították a PFSZ-t, a Palesz­tinai Felszabaditási Szervezetet. Ez la­zán tömöríti a legtöbb ellenállási szer­vezetet, amelyek közül a legnagyobb­nak, a legendás AI Fatahnah legradi­kálisabb csoportjai, amelyek csak Izrael jószándékainak előzetes és tevőleges ki­nyilvánítása után hajlandók tárgyalni és repülögépelrablásokat szerveznek, 1974-ben kiváltak a PFSZ-böl. A PFSZ-t Esküvő Damurban. Akik itt esküsznek, már idegenben születtek. De az öregek azt kívánják nekik, hogy az ö gyerekeik­nek ne kelljen többé a menekültek keserű kenyerét enniük. Miközben folyik a mulatság, odafönn, Damur legmaga­sabb házának tetején egy lány áll őr­ségben, kezében lőfegyverrel. Beduin­módra a száján és az orrán keresztül­kötött vörös mintás kendőt visel. Arcá­ból csak szemei látszanak ki. Úgy tű­nik, mintha már sejtette volna, hogy egy hónap múlva izraeli hajóágyúk Da­mur nagy részét rommá fogják lőni, ahogy azt libanoni jobboldali erők két évvel ezelőtt Teli Zaatarban rakétákkal tették. De egy lágy, vágyakozó vonás is van a szemében. Dél felé tekint. Mint minden szem Damurban. Földolgozta: TARJANI ANDOR Főszerepben: AZ ITAL Dél van. Az utcán egy férfi tántorog és valami érhetetlen szöveget motyog az orra alatt.. Részeg, de azért betér egy sörözőbe, imbolygó léptekkel a pulthoz megy és újra meg újra töl­tet ... Az egyik asztalnál négy-öt munkaruhás férfi üldögél. Nem tudni, hogy tízóraizni vagy ebédelni tértek-e be ide, de az előttük sorakozó üres kancsókból ítélve már régen üldögél­nek itt és valószínű, hogy még az uzsonnájuk is „folyékony kenyér“ lesz ... Üjabb kötelességmulasztás, egy újabb munkanapot jelentő lógás. Délután szinte valamennyi borozó­ban, sörözőben, italboltban hasonló kép fogadja a belépőt. Mindenütt csúcs­­forgalom, mindenütt nagy mennyiség­ben fogy az ital...........Még egy fél­decit __kétszer két decit... még egy litert kérek ... főúr, hozzon még egy kancsóval!...“ röppennek a megren­delések a pincérek felé. Este. A délután óta fokozódó jókedv a tetőpontjára hág, a megszokott asz­taltársaság kiadós áldomással „keresz­teli“ a délben kapott fizetést, amelyre otthon türelmetlenül vár a feleség s gondolatban talán már régen el is osztotta a pénzt: ennyit kosztra, ennyit a gyereknek új cipőre. Már éjszaka van, amikor fáradt, tán­torgó léptekkel hazabotorkálnak a ré­szegek ... Valahol ittasan száll jármű­vére a gépkocsivezető, másutt a részeg ember beleköt az első járókelőbe, van aki otthon rendez perpatvart, mert nem egy komoly családfőnek kijáró méltósággal fogadták. Es az ittas álla­potban történt gépkocsivezetés több­nyire súlyos balesethez vezet, az alko­holgőz sugallta „egyszerű“ kötekedés pedig gyakorta veszekedéssé, majd ve­rekedéssé s garázdasággá, esetleg a törvényszegés más formájává fajul. Ilyen esetekben, a nyomozati eljárás befejeztével, bűnüldöző szerveink szi­gorú eljárást indítanak a tettes ellen. Járásbíróságaink gyakorlatából hadd idézzünk most néhány konkrét esetet! § A szóban forgó napon a Zlaté Mo­­ravce-i Inovec étteremben Emil Ko­pačka poharazgatással, iszogatással töltötte délutánját. Üjabb meg újabb pohárral kért, mígnem „rózsaszínben“ látta a világot. Éppen a legeslegszom­­jasabbnak érezte magát, amikor rá­döbbent. hogy elfogyott a pénze... Mit tesz ilyenkor egy talpraesett, ma­gabiztos férfi? A szomszédos asztalhoz lép és kérdezés nélkül, egyszerűen kl­­hörpinti az ott ülő vendég borát! Egy­szerű, csak bátorság kell hozzá... Természetesen, az illető kikérte magá­nak az efféle pimaszkodást, de ettől viszont Kopačkának fejébe szállt a vér. Sértett önérzettel, durván arcul ütötte a károsult veridéget és tettlegesen bán­talmazta a közbelépni igyekvő pincért is. A dulakodásnak a helyszínre hívott rendőrjárőr vetett véget és Emil Ko­pačka hetyke legénykedésének esete bíróság elé került. Mivel nem először állt vádlottként a törvény előtt, ezúttal egy esztendei, feltétel nélküli és szigo­rított szabadságvesztésre ítélték. § A bratislavai munkásszállók egyikén történt, hogy Jozef Polakovič erősen ittas állapotban, hangoskodva a szoba­társára förmedt. Az illető, késő este lévén, már pihenni kívánt, ezért ha­tározottan felszólította részeg lakótár­sát, hogy feküdjön le ő is, aludja ki minél gyorsabban mámorát. Ez a fi­gyelmeztetés halálosan megsértette a részeg férfi kiúságát. Először hango­san szitkozódni, majd lökdösődni kez­dett, végül is kést rántott és két mély sebet ejtett szobatársán, aki pusztán erős testi alkatának köszönheti, hogy gyógyulásához csak egy hónapi keze­lésre szorult. J. Polakovič természetesen vizsgálati fogságba került. Ügyét röviddel később a Bratislavai Fővárosi Bíróság is napi­rendre tűzte és Polakovičot két eszten­dei feltétel nélküli börtönbüntetésre ítélte. A vádlott enyhítésért, az állam­ügyész súlyosbításért fellebbezett. Másodfokon a kerületi bíróság tár­gyalta az esetet és semmisnek nyilvá­nította a városi tanács ítéletét. A fel­lebbezési tárgyalás során ugyanis meg­§ EMBERI SORSOK állapítást nyert, hogy Polakovič min­den ok nélkül, indulatos garázdaságból követte el tettét. Helyzetét súlyosbítja, hogy tudatában volt annak: ha a meg­engedettnél több alkoholt fogyaszt, általában kötekedően, agresszívan vi­selkedik. A kerületi bíróság megálla­pítása szerint legfőbb bűne pedig az, hogy durva és kíméletlen eszközökkel emberéletre támadt, ezért indokolt az államügyész szigorúbb büntetést célzó javaslata. Az új, most már jogerős ítélet értelmében Jozef Polakovičnak a börtönben négy esztendeig lesz módja azon tűnődni, vajon mérhető-e alko­hollal egy emberélet értéke? § Az ital, a derűs mámor gyakorta kísértésbe hozza az embereket, hogy könnyelmű, futó kalandokba bocsát­kozzanak ... Egy ilyen eset történt a közelmúltban a myjavai vendéglők egyikében. A csinos Anna Dychová, a fiatalkorú Bohuš H. és Jozef meg Soňa, azaz a Kubičko-házaspár közösen eltervelték, hogy az olcsó ponyvaregények mintá­jára, ők is kalandos módon egy kis „zsebpénzre“ tesznek szert. Pillanatok alatt elkészült a haditerv, amelyben mindenkinek fontos szerep jutott. Bo­huš H. feladata a terepszemle volt: a vendéglőben üldögélő férfiak közül kiszemelni egy olyan személyt, akinél nyilvánvalóan sok pénz van . .. Ekkor a csinos Anna következik, aki majd odatelepszik az illető asztalához, udva­rodat magának és első látásra féktelen szerelemre lobban a boldogságtól és részegségtől egyaránt csillogó szemű lovag iránt. Sőt, hogy egy perc se .múljon el tétlen időpazaxiással, Anna majd fölajánlja, hogy szíve választott­ja bátran kísérje őt haza, hiszen őket már amúgyis csak az ásó, kapa és nagyharang választja el egymástól... Ekkor lépnek majd színre Kubičkoék, akik rátámadnak a hevesen csókolódzó párra és ellopják az illető pénztárcá­ját... Pontosan a terv szerint játszódott le minden: Bohuš terepszemléje, Anna első pillanatban érezte, hogy megtalál­ta élete nagy szerelmét, és a férfi kész­séggel vállalta, hogy már kéz a kézben, együtt menjenek haza ... És pontosan, terv szerint lépett színre egy homá­lyos, szűk utcában Jozef meg Soňa és pillanatok alatt a pénztárca birtokába jutottak... A rablótámadás ügyében indított nyo­mozás néhány nap alatt sikerrel járt: az immár kijózanodott áldozat személy­leírása alapján rendőrkézre került a négy tettes. A bíróság határozott, szigorú ítélete­ket hozott. Jozef Kubičko és felesége három-három évi börtönbüntetést ka­pott; Bohuš H. egy esztendőt tölt a fiatalkorúak javító-nevelő intézetében. A csodaszép nimfa, Anna Dychová büntetését — bűnrészességért — polgár­jogi tárgyalás keretében határozza majd meg a bíróság. § Szlovákiában évente 15 000 olyan bűntett vagy egyéb törvényszegés tör­ténik, melynek „főszereplője" az ital; azaz elkövetőik a tett pillanatában itta­sak — vagy ittasan válnak garázda rablótámadás áldozataivá. Három esetet említettünk a sok közül. Tanulságul mindazoknak, akik két­­három féldeci után nemcsak a további, szájhoz emelt poharak számát felejtik el, de elveszítik józan ítélőképességü­ket is. 17

Next

/
Thumbnails
Contents