A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-20 / 21. szám
A BOLDOG NYERTESEK Varga Jánostól, a Hét főszerkesztőjétől a férj, Rálmay Teodor veszi át a dijat. A képen: Pálmay Teodor, dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára és Varga János Hajdú Lászlóné férjével és a fiaival Molnár Lászlóné, a harmadik díj nyertese Véget ért a Nagy Október és a világ címmel meghirdetett versenyünk, s az érdekeltek velünk együtt vártak arra a napra, amikor közjegyző, a CSEMADOK KB és a Hét vezetői jelenlétében kisorsolják a díjakat. Elkövetkezett ez a nap. Beindult a dob, s miközben forgott, nekem, nem is tudom, miért, Arany János Toldijában az a bizonyos malomkő jutott eszembe, vagyis az eldobásával kapcsolatos gyönyörű költői sor: . .. „ki tudja, hol áll meg". Kinél, kinek a nevénél, kinek a versenyszelvényénél? Mi izgultunk, az érdekeltek pedig egyre türelmetlenebbül várakoztak. Mert hiszen a tét, illetve az első három díj nagy volt: kéthetes utazás a Szovjetunióba, két személy részére, 12 000 korona értékben, színes televízió-készülék 9500 korona értékben és automata mosógép 5900 korona értékben. S a nyertesek, a szerencsések, a díjak nagyságsorrendjében: Pálmay Teodorné, Galsáról, Hajdú Nándorné Deákiról (Diakovce) és Molnár Lászlóné Losoncról (Lučenec). A szerencsekerék ezeken a helyeken állt meg, ezeket az embereket találta meg. Az értékes díjak átadását használtuk fel arra, hogy bemutassuk őket olvasóinknak. * Pálmay Teodorné 25 éves. Tornaiján (Šafárikovo) érettségizett a Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában. A szövetkezet könyvelője. Férje a szövetkezet traktorosa. Erzsiké nevű kislánya négyéves. A 800-900 lelket számláló község szélén laknak, az új soron, emeletes házban. Fent három szoba-konyha s éléskamra, lent úgyszintén. Fent ők rendezkedtek be, lent az anyósáék. A lakás ízlésesen bebútorozott. Az egyik szobában egy régebbi, hatéves Orion gyártmányú televízió, a másikban színes képernyőjű Tesla Color. Az őszszel vették. Éppen a legizgalmasabb sportközvetítések idején elromlott a másik. A férje akkor azt mondta, hogy az új televízió már legyen színes. Hát így történt. Gépkocsijuk nincs. Különösebben nem lelkesednek érte. Építkezni akarnak. Mert hogy egy ház, még ha emeletes is, ma már nem elég. Ügy lesz jó, ha a falu másik szélén is állni fog a családi házuk. A szerencsés díjról azt mondja a szerencsés fiatalasszony: — Magyarországon kívül még sehol nem jártunk. Édesapám volt a Szovjetunióban. Moszkvában és a Krím-félszigeten. Ezt az útvonalat szeretnénk választani mi is. Amikor nemcsak én, a falu is megtudta, hogy a Hét versenyén első díjat nyertem, Nyeste Kálmán, a szövetkezet elnöke azt mondta a férjemnek: a fő szezonban is elengedünk benneteket. Pedig a traktorosra nyáron nogy szükség van. Milyen jó, hogy két szelvénnyel versenyeztem. Nagyobb volt az esélyem. Már korábban is kerülgetett a szerencse. A Szovjetbarát című lap „Ki tud többet a Szovjetunióról?" című versenyének sorsolásán nyertem egy szép nagy szamovárt. Amikor a Hét szerkesztősége beharangozta a versenyt, hónapokon keresztül ennek az igazán értékes és vonzó első díjnak az elnyeréséről álmodoztam. Boldogan készülünk férjemmel a kéthetes útra. Képeslapokon tudatjuk majd a szerkesztőséggel, hol merre járunk a nagy országban. *- Férjemmel kezdettől a színes televíziókészülék elnyeréséért versenyeztünk- mondja Hajdú Nándorné deáki lakos, a peredi (Tešedikovo) általános iskola szlovák-történelem szakos pedagógusa.- Külön-külön küldtük be a kérdések megfejtését. Persze segítettünk egymásnak. Én a történelmi témákban voltam jártas, férjem a politikai vonatkozásúnkban. Ű egyébként a bratislavai Gázművek galántai részlegének a vezetője. Színvonalas versenynek voltunk a résztvevői. Az egy-egy témáról közölt anyag tágította látókörünket. Szeretjük a Hetet, évek óta előfizetjük, s a' magyar dolgozók életéről szeretnénk benne többet olvasni! A nyereménysorsolás estéjén már tudtuk, valaki megtelefonálta nekünk, hogy álmunk, vágyunk beteljesedett. Én nyertem a színes televíziót. Nagy örömömben az anyósomat csókoltam meg. Ö volt ugyanis a fő ellenőrünk, beküldtük-e már a megfejtést? Ha késlekedtünk, csóválgatta a fejét, és úgy figyelmeztetett: gyermekeim, nem lesz színes televízió! A férjem szüleivel lakunk egy udvarban. Három gyermekünk van. Zsolt, Laci és Gyuri. Az utóbbiak ikrek. Mind a hárman Deákiban járnak magyar iskolába. Az ő örömüket el sem lehet mondani. Este azzal feküdtek, reggel azzal keltek: mikor hozzák már a színes televíziót? Sokan tudtak a faluban a szerencsémről. Elég sokan előfizetnek a Hétre. Megállítottak, érdeklődtek: maga nyerte valóban? És elhozták már? Egyszerre a figyelem középpontjába kerültem. A sógorom a CSEMADOK helyi szervezetének titkára, és az ő véleménye szerint is értékes nyereményem jó ösztönző arra, hogy még többen előfizessenek a lapra ... * Molnár Lászlóné losonci lakos szenvedélyes megfejtő. Állandó résztvevője a lapokban meghirdetett versenyeknek. De csak most érte utói a szerencse. A Hét nagyszabású versenyének a sorsolásán. Persze ő nem a nyerés kedvéért versenyez. Hobbija a rejtvényfejtés és a kézimunka. Előfizeti a lapot, de a kézbesítése néha késik. Hamarább megszerezhető az újságárusnál. Ezért történhetett meg, hogy a szerencséjéről Sólyom Lászlótól, a Hét állandó tudósítójától értesült. Megjelent a lapban a nyertesek névsora, és ő azonnal telefonált.- Gratulálok - mondta a telefonba.- Mihez? - kérdezte, mert nem kapcsolt mindjárt.- A szép nyereményhez. Hamarosan házhoz áll az automata mosógép. A jó hír előbb meglepte, aztán megörvendeztette, aztán körözni kezdte telefonon a férjét, hogy megossza vele az örömét. De nehezen tudta megtalálni. Olyan ember, aki munka nélkül nem élhet. A losonci bútorgyárban kezdett dolgozni, ahol fokozatosan mesternek, üzemvezetőnek és végül vállalati igazgatónak léptették elő. Fiatalabb korában egyik alapitó tagja volt a CSEMADOK helyi szervezetének, majd a járási elnökség tagjaként tevékenykedett. Nyugdíjasként sem hever a babérain. A nyugdíjas-klub elnöke. Utakat szervez, készít elő Kassára (Košice), a jégrevüre, és Bratislavába, a virágkiállításra. Nem unatkozik, nem unatkoznak, s a szép harmadik díjnak a férj is nagyon örült, amikor utolérte a felesége otthon, a saját lakásukon a jó hírrel. Mert, ugye, azért az olyan nyugdíjas korban is nagyon elfoglalt ember, mint Molnár László, szintén hazajár aludni .. . M. J. 15
