A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 3. szám
SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK A Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járásban népviseletet ma már csak a Barkóvidéken és Medvesalján találunk. Mindkét tájegység Palócföld részét képezi, viseletűk is a palóc viseleti csoportba tartozik. A hosszúszoknyás (csaknem földig érő) viseletét a polgári hatások elég korán utolérték. A Barkó vidékről először Hostice (Gesztete) hagyományos öltözetét mutatjuk be. A női viselet alapja a háti kendervászonból készül pendely és ingvóll volt. Az ingvállak ujja gyakran készült pamutos vászonból, s ezt ki is hímezték. A leggyakrabban keresztszemes hímzéssel. A negyvenes évekig viseletűkben nagyon gyakori a házi vászon. Felsőszoknyák, .surcaik" (kötényeik) is ebből készültek. Az előbbieket sötét színűre festették. A házi vásznak mellett, főleg a gazdagoknál már a századforduló idején is megtalálni a legdrágább üzleti kelméket is. A kartonból, kanavászból vagy gyolcsból készült „félenfodros" alsószoknyákból nyolcat, tizet, de még tizenkettőt is felvettek. Ezeknek az alját csipke szegélyezte. A felsőszoknya színe általában sötét volt, leggyakrabban fekete. A vásznak mellett szaténból, liszterből, „angoldivaf-ból, posztóból vagy bárdiéiból készültek. Kedvelték a .mindenasszony szoknyáját“ is .festős“, amelynek az alját ki is hímezték. A felsőszoknya is gyakran félfodros. a felső része hat, az alsó tíz szélből készült. A kötények között szigorúan megkülönböztetik az ünneplőt, a félünneplőt és a köznaplót. Nagyünnepeken fekete liszter kötőt viseltek. Ezek az első világháborúig félkötők voltak, majd a két világháború között divatba jöttek a vállas liszter kötők. Vasárnap délután, táncba és lakodalomba pamutos vászonból készült, nagyon tarkára szőtt, vagy kivarrott .katrincát“ kötöttek magukra. Hétköznap, munkába vászon „kétszélsurcoi“ viseltek. Ezt nem díszítették. Öltözetüket télen a „Füleki kabát" vagy frakkos kabát egészítette ki. A finom posztóból készült, gazdagon zsinórozott téli kabátot Füleken varrták, de csak a gazdagok viselték. A szegényebbek egyszerű .frakkos" kabátban jártak. A lányok a hajukat régebben .kakába" fésülték, majd a .rozmaring" lett a divatos. A menyecskék és az idős asszonyok „fülhajat" fésültek maguknak. Hajukat a fülek fölött fonták be, majd hátul egy fonat készült, ezt kontyba tűzték. Kontyukat nagy fafésű tartotta. A menyecske-kendő, az alkalomnak megfelelően kartonból vagy kasmír* ból készült. Régebben egészen előre, a homlokra kötötték, újabban már csak a fejtetőre. Nagyünnepeken erre még felsőkendő került. Lábukon kézzel kötött színes vagy fehér harisnyát, gombos csizmát vagy egész cipőt viseltek. A férfiak viseletében a húszas évekig volt általános a vászonruha, de aratni még a negyvenes évekig is ebben jártak. Az ingek elejét fehér hímzéssel hímezték ki, a gatyákat négyszél vászonból varrták és ráncolták. Valamikor addig jártak vászonruhában, amíg a hó le nem esett. Télen juhbőr vagy posztó nadrágot viseltek. Az ellenzős posztónadrág oldalvarrásába .poszpolírt" is varrtak. Surcot minden alkalommal viseltek. Öltözetüket keményszárú csizma, és fekete kalap egészítette ki. MÉRYNÉ T. MARGIT i l ■1
