A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-13 / 20. szám
múlva hozhatja nyilvánosságra. A fiatalembert viszont egy évre Rössler halála után végzetes autóbaleset érte(?).„- Tudom, hogy a hírszerzés a semleges Svájcban sem volt könnyű. A német elhárítás pontosan bemérte adóikat. A Gestapo ügynöke Bolli (Rosa) bizalmába férkőzött. Gyakran provokálták Ont is. 1943 őszén a Gestapo nyomására a svájci hatóság letartóztatta Eduardot, Maudot, Rosát, majd Jimet és a többieket. A rendőrség kezébe került az On fényképe is. Körözött lett. Feleségével együtt, gyermekeit és anyósát magukra hagyva, illegalitásba kellett vonulnia. Ilyenekre gondolok és annak a lengyel elbeszélésnek a hősére emlékezem, aki kéménybe rejtőzve vészeli át a legveszélyesebb napokat. Hogyan történt Önnel mindez? Miután a Központ engedélyezte, hogy illegalitásba vonuljak, feleségemmel úgy határoztunk, hogy ö befekszik egy klinikára, én meg eltűnők. Egy orvos lakásán húzódtam meg, aki korábban már segített nekünk útlevelet átjuttatni Olaszországba. Alexander Foote (Jim) lebukásáig néhányszor még felkeresett, tartotta velem a kapcsolatot. Tőle tudtam meg, hogy a rendőrség szivósan nyomoz utánam. Aggódtam a feleségemért. Orvos házigazdám nejével üzentem neki, jöjjön hozzám. Ez 1943 szeptemberében történt. Attól kezdve nem mutatkozhattunk az utcán. Súlyosbitotta helyzetünket Jim letartóztatása. A rendőrség adás közben tört rá. A konspiráció szabályai előírják, hogy ha a tartózkodási helyedet ismerő társad lebukott, keress azonnal új helyet. 1944 januárjában találtunk is más lakást. Éjszaka költöztünk oda, egy kamrába, amelyben mozogni sem lehetett. Csupán egy összecsukható ágy fért el benne. Órák hosszat kellett ülnöm mozdulatlanul. Ma is csodálkozom, hogyan volt erőm elviselni a hosszú hónapokig tartó mozdulatlanságot. Alig múltam negyvenéves. Hogyan tudtam nyugodt maradni? A nyomozók az egésf országban kerestek. Újságot persze olvastam, rádiót is hallgattam, tudtam, hogy a Vörös Hadsereg újra megindította az 1943 őszén leállított hadműveleteket. Ez erőt öntött belém. A lengyel iró hőse kéményben, én a feleségemmel egy szűk kamrában rejtőzködtem el. Az illegális és a sok-sok izgalommal járó hírszerzői munka megedzett az idők folyamán. De az ember szive nincs köböl, különösen, ha családapa. A svájci rendőrség tehetetlen dühében letartóztatta idősebb fiamat. Egy éjszakán át kínozta, vallatta. Kisebb fiamat meg kizáratta az intézetből. Az anyósomtól és a gyerekektől két hónapra elvétette az élelmiszerjegyeket. Kilakoltatta őket a lakásból. S mikor mindez még mindig nem csalt elő bennünket a rejtekhelyünkről, azzal fenyegetőzött, hogy az anyósomat átsuppolja a határon, átadja a náciknak. Sok minden eszembe jutott akkor a kamrában szenvedve, kuporogva. Újra és újra bejártam képzeletben életem fontosabb állomásait. S nem bántam meg, hogy forradalmár lettem, hogy tudományos munkám töretlenül összekapcsolódott a forradalmi tevékenységgel. Több mint hatezer, pontos és megbízható hirt továbbítottam Svájcból Moszkvába. Talán nem szerénytelenség tőlem, ha azt mondom, hogy egy-egy hirünk többszörösen felért az ágyúlövedékek erejével.- Az újságok már régebben beharangozták, hogy filmet készítenek Önről. Vissza-visszatérnek rá, türelmetlenül várják a bemutatót. Szeptemberben kerül a mozikba. Ne haragudjon a kíváncsiságomért, de benne lesznek-e a legizgalmasabb találkozásai ügynökeivel, a lebukások, az a bizonyos önként vállalt börtön, a szűk kamra? Meg izgalmakban bővelkedő menekülése Svájcból? Hogy mi lesz a filmben s mi nem, arról nem beszélek. Az majd kiderül szeptemberben. Inkább azt mondom eL hogyan szöktem ki Svájcból. Nos, hát sikerült összeköttetést teremtenem a Genffel szomszédos Haute-Savoie partizánjaival, akik hűségesen vállalták a kiszöktetésünket. Megbízottjukkal, egy őrnaggyal, abban állapodtam meg, hogy ekkor és ekkor kocsi jön értem, amely ahhoz a vasúti alagúthoz visz bennünket, amelyen keresztül szárnyvonal vezet Genf külvárosába, a már francia területen fekvő és a partizánok ellenőrzése alatt álló Amennasseba. Az alagútban egy percre megáll majd a vonat, amely üres tejeskannákat visz a genfi kantonnal határos francia területre. A mozdonyvezető együttműködött a partizánokkal. Minden a terv szerint történt. Fölkapaszkodtunk a mozdonyra. Elindultunk a határ felé. A mozdonyvezető persze nyugtalankodott, félt az ellenőrzéstől. Kísérőink, az őrnagy azt tanácsolta neki, ne álljon meg a határon, kapcsoljon nagy sebességre. Úgy cselekedett. Elrobogott az örbódé mellett. A katonák későn kapcsoltak, és már hiába lövöldöztek utánunk. Tizenegy hónapi kényszerű önkéntes fogság után végre szabadon, francia területen, partizánok között. Akár hiszi, akár nem, újra meg kellett tanulnom járni. — Mit kérdezhetnék még Öntől? 37 kitüntetése közül a Szovjet Honvédő Háború Rendjének I. fokozata, a Győzelem Németország Fölött Érdemrend és a Lenin-rend, a legrangosabbak. A tudományos munkájáért kapott kitüntetéseit most nem emlitem. Rengeteg emberrel találkozott. Tudóssal, íróval, államférfival. Beszélgetett Sorgevel, de akkor még sejtelme sem volt arról, kivel ül egy asztalnál. Harminchat évi távoliét után az a Magyarország a hazája, amelyért harcolt. Lakhelye Budapest. A budai oldal. Befejezésül mondja el még, kérem, hogyan telnek a napjai? Én tulajdonképpen már nyugdíjas vagyok, de egyelőre még vezetem az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatalt. Tehát a napjaim. A Magyar Földrajzi Társaság elnöke vagyok. Ma délután a választmányi ülésünkre megyek. Holnap az Úrhajózási Kormánybizottság erőforrási szakbizottságának tanácskozásán veszek részt. Nemrég beszéltem meg az MSZMP Politikai Főiskolájával, hogy március 21-én ünnepi előadást tartok a Tanácsköztársaságról. Aztán a Műszaki Egyetem tudományos diákkörének adok interjút. Kiadásra készítek egy nemzetközi térképészeti dokumentációt. Nézze ezt a térképvázlatot. Hongkongban autópályát építenek. Elküldték címemre a kéziratos térképet, megjelölve rajta az autópálya vonalát. Pedig mikor lesz még abból publikálás? Ami a világban történik és összefüggésben áll a térképészettel, az mind összefut nálam. Nagyon lényeges dolognak tartom, hogy u szocialista térképészetnék sikerült betörnie a világ élvonalába. Ha nincs más elfoglaltságom, négy körül megyek haza. Két órát alszom, aztán vacsorázom és irók. A Nemzetközi Almanach 4. kiadásán dolgozom. Tegnap éjszaka például hajnali kettőig fent voltam. A televíziót is bekapcsolom, ha érdekes műsort sugároz. Legtöbbször zene mellett dolgozom. Nem tudom, nem vagyok-e pályatévesztett? Még ma is el tudnék dirigálni egy szimfóniát. A sportműsorokat is kedvelem. Fiatal koromban aktiv sportoló voltam. Talán ennek köszönhetem, hogy a második világháborús hírszerzéssel járó állandó izgalmak, életveszélyes helyzetek után még mindig élek. Egyébként oroszul, németül, angolul, franciául, olaszul és spanyolul beszélek. Mit mondjak még? . .. Többnyire CSELLENGÉSSEL kezdődik... ■ „Hetes, ki hiányzik ma?“ — hangzik el naponta, minden iskolában az első tanítási órán ez a megszokott kérdés. Es másnap vagy az osztályfőnöki óra keretében a hiányzó diákok közül nem mindenki tudja igazolni távolmaradását . .. Mindannyian jártunk iskolába, így hát jól tudjuk: el-ellógni, elmulasztani egy-egy tanítási órát, ez a kalandos diákromantika amolyan természetes velejárója; ez talán még a legakurátusabb pedagógus részéről is elnézhető. Ám ha ez a tanítási idő alatti csellengés javíthatatlan iskolakerüléssé fajul, akkor ez már a kötelező iskolalátogatási törvény megszegésének számít és az iskola igazgatósága, az illetékes nemzeti bizottság gyámügyi osztálya, esetleg a közbiztonsági testület részéről határozott közbelépésre van szükség. Ezen a ponton kezdődik hát a szocialista törvényesség védelmét szorgalmazó sorozatunk mai „epizódja“ is. Helyszín; Bratislava, a II. Városkörzeti Nemzeti Bizottság Gyámügyi Osztálya. ■ A Gyámügyi hatóság védőnői rendszeres figyelemmel kísérik a körzet iskolaköteles gyermekeinek hiányzási vagy óramulasztási statisztikáját. Természetesen, az iskolák igazgatóságaival szoros együttműködésben. Ha egy diáknak öt igazolatlan órája gyűlik össze, ezt már figyelmeztető jelnek tekintik — egyelőre még további intézkedések foganatosítása nélkül. További öt elbliccelt tanítása óra előfordulása esetén ellenben már hivatalos közbelépésre van szükség! Első lépésként magánbeszélgetésre hívják a szóban forgó diák szüleit. Már amolyan íratlan törvénynek számít itt: ha az iskolakerülő diák szülei rögtön az első idézésnek eleget tesznek, úgy gyermekük részéről pusztán hamis diákromantikáról, valamiféle kalandvágyról volt szó és az ügy általában sikerrel lezárul. Ám ha csak a második, harmadik vagy netán már a rendőrségi előállíttatással fenyegető idézésre jelentkeznek, akkorra a gyerek eredetileg tíz ellógott tanítási órája is már annak tízszeresére gyarapodott!... És ilyenkor bizony „érdekes“ jelenetek játszódnak le a gyámügyi osztályon. ■ A megszeppent tekintetű, sovány termetű, kilenc-tíz éves fiúcska engedelmesen kint maradt a folyosón, magabiztos fellépésű anyja belépett a gyámügyi osztályra. Néhány percig csend volt, egy hang sem szűrődött ki, odabenn valószínűleg a védőnő az idézés okát ismertethette az asszonnyal. Aztán hirtelen éktelen kiabálástól zengett az egész folyosó: — Talán azt hiszi itt valaki, hogy egy ilyen strici fölnevelése könnyű dolog?! Ha megfeszülök, Laci akkor sem fogad szót... Talán naponta én kísérgessem az iskolába? Tízéves múlt, tudnia kell mi a kötelessége: nekem három kisebb gyerekem is van, azokkal kell törődnöm... Makacs és szófogadatlan. de azért mégsem üthetem agyon ... A férjem pedig csak a vállát rángatja, hogy neki ehhez a gyerekhez semmi köze. Laci ugyanis az első házasságomban született; a második férjem kiűzi őt a lakásból, ha most hatóságilag megvonják tőlem a gyermekgondozási pótlékot!... Laci meghúzódva állt a folyosón, riadtan várta, mi fog történni. Az utóbbi időben valóban sokat hiányzott, három hónap alatt kétszáz tanítási órát mulasztott igazolatlanul! Hirtelen mintha a nevét hallotta volna említeni: anyja után a védőnő most őt szólította be beszélgetésre. Természetesen, négyszemközt... és mert a vele szemben ülő néninek olyan megnyerő hangja, biztató tekintete van. Laci bevallja az igazat. Tulajdonképpen nincs is különösebben módja iskolába járni, mert otthon ő a mindenes. Naponta ő az, aki bevásárol, ő takarít, három kistestvérével játszik; este pedig, ha a szülőknek sörre vagy egyébre szottyan kedvük, neki kell a kocsmába szaladnia . .. Szívesen járna iskolába, de csak akkor szabad leülnie a könyvekhez, ha már minden házi munkát elvégzett. Az utóbbi hónapokban valami szorongás is nyomja a lelkét, hogy kevesebbet tud az osztálytársainál, hogy kopott, foltos a ruhája ... így hát inkább el sem indul reggel az iskolába, a szülei amúgysem törődnek vele... Soványka, fáradt tekintetű kisfiú, szeme alatt mély szarkalábak. A védőnő megsimogatja Lacit: — Szeretnél tanulni, újra iskolába járni? — Az ártatlan kisfiú torkára fagy a szó, nem tud válaszolni, csak a fejével biccent: igen! A védőnő azonnal írja is a javaslatot Laci állami gondozásba helyezésére, az anya pedig... pedig boldog: — Legalább nem leszel útban otthon, majd meglátogatunk, jó? — mondja és elviharzik. ■ A tizenöt éves Éva anyja hirtelen tördelni kezdi a kezét, amikor a védőnő előadja panaszát: a lány az utóbbi tizenkét hét alatt 230 tanítási órát mulasztott igazolatlanul! — Kétszázharminc órát? — pirul el ijedten az asszony. — Higgye el, sejtelmünk sem volt erről. Minden reggel hazatelefonáltam az irodából, nehogy elaludjon, ő pedig rendszerint azt válaszolta, hogy már reggelizik vagy éppen indulni készült. Hívtak az iskolába, de nem volt időm bemenni, rengeteg más dolgom is volt az utóbbi időben, a férjem pedig gyakran tartózkodik szolgálati utakon ... Mindent megadtunk Évikének, amit csak lehetett, de ez tényleg váratlanul ért. Közepes tanulónak ismerem őt, de különösebb gond sohasem volt vele. Nem, nem kérdeztem tőle nincs-e valami problémája, gondoltam, ha lesz, úgy is szólni fog... De iskolakerülésre álmomban sem mertem volna gondolni... Éva jól öltözötten, akár egy filmszínésznő kecses eleganciájával lép a védőnő elé, a szája szögletében lekicsinylő mosoly: méghogy őt meri valaki felelősségre vonni, elvégre mindenki a saját életét éli, a saját szerencséjének kovácsa ... Magabiztos, aligalig válaszol, pedig súlyos panasszal kell szembenéznie: notórikus iskolakerülés, bizonyított nemi kapcsolatok fenntartása, s fennáll annak gyanúja is, hogy köze van egy fosztogató és garázdálkodó galerihez. A nyomozati eljárás lezárásáig ezért hatósági felügyeletnek kell alávetnie magát. Az asszony megtörtén, vörösre sírt szemekkel távozik, Éva köszönésre sem méltatja őt; könnyei láttán pusztán egy megvető pillantással méri végig anyját. ■ „Hetes, ki hiányzik ma?“ — hangzik el naponta, minden iskolában az első tanítási órán ez a megszokott kérdés. Egyszeri kalandvágy okozta egy-két igazolatlan óra többnyire osztályfőnökiigazgatói megrovással le is zárul. A gyakoribb csellengés azonban már súlyosabb vétségnek számít, ekkor a nemzeti bizottságok gyámügyi hatóságai próbálnak közbelépni. A rendszeres iskolakerülés pedig komoly törvényszegés! A kötelező iskolai oktatást mulasztó gyerek neveléséért felelős szülő jogilag is felelősségre vonható érte; a bliccelő diák számára pedig a törvénysértésnek ez a formája — a fiatalkori bűnözés erre vonatkozó adatai is igazolják — gyakorta az első lépés ahhoz, hogy az illető az élet lejtőjére kerüljön. 17
