A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-13 / 20. szám
munkaerőket előszeretettel „eltanácsolta" a gyárból, mondván, ő gyárigazgató, nem pedig egy agghajlék gondnoka! Különösen ha az illető baloldali gondolkozású, vagy netán kommunista volt.. . Nem véletlen így, hogy a strakonicei „cezeta" a munkásmozgalom erős bástyájának számított, A felszabadulás a gyár történetében is új fejezetet nyitott; napjaink „izgalmát" a termelési és kiviteli feladatok maradéktalan teljesítése, a szocialista munkaverseny, a munkakörülmények javítása, a külföldi megrendelők elégedettsége, az újítómozgalom, a gyár színeinek induló motorkerékpárversenyzők eredményei és más mozzanatok jelentik. — Strakonice az elsősorban a népszerű „cezetka"... — ismételgetem magamban, amikor a gyárkaputól az üzemi lap szerkesztősége felé baktatok. — Mi iránt érdeklődsz? — fogad barátságos, széles mosollyal Josef Sichinger, az üzemi és egyben a járási újság főszerkesztője. Gondolom, nem is igazi férfi, hanem pipogya alak, aki fiú létére legalább csak egyszer is nem akart a szélnél sebesebben száguldó motorkerékpárversenyző lenni; aki óvatoskodó félelemből nem ült még motorkerékpáron; aki nem próbálta ki: milyen érzés, ha jobb kezének egyetlen csavarintásával fölzúg, majd hirtelen, szinte helyből előre szökken a motor.. . Tulajdonképpen gyerekkorom kandi vágyai sűrűsödnek hát válaszomba, amikor kiszalad a számon: — Nem több, pusztán annyi, hogyan készülnek a motorkerékpárok? J. Sichinger nevetve föltárcsáz egy telefonszámot s röviddel később már Ji'ri Hursky, a gyár egyik legtapasztaltabb konstruktőre kalauzol az üzemben. .. . Karel Bubla úr, a gyár hajdani alapítója bizony alig-alig hinne a szemének, ha ma széttekintene a hatalmas szerelőcsarnokokban. Mindenütt a legkorszerűbb gépek segítik a munkát, a leendő motorkerékpár különböző részeinek alakítását, szegecselését, hegesztését; függesztett futószalag viszi tovább a fokozatosan komplett motorkerékpárrá formálódó munkadarabokat, onnan pedig az utolsó munkaműveleteket végző szerelők műhelyébe, hogy a gyártási folyamat végén minden kéthárom percben egy-egy piros, sárga vagy éppen feketet színű „vastáltos" lekerülhessen a futószalagról. A próbaterem futóhengerein — mert minden egyes darabot igényes műszaki próbának vetnek alá — a vadonatúj motorkerékpárok kerekei 130—140 kilométeres sebességgel futnak. E gyorsaság láttán akaratlanul is eszembe jutnak gyerekkorom egy üléses, kezdetleges rugózású, kissé hosszúkás formájú, első sárhányójukon tarajos számlappal „száguldó" 175 köbcentiméteres „cezetái". Faluhelyen ma is látni belőlük még néhányat... Jiri Hursky elértheti tűnődésem, mert az ő gondolatai még régebbre kalandoznak: — Az első strakonicei motorkerékpár ma már valóban csak múzeumi érdekesség — mondja. — Sebességváltó és tengelykapcsoló nélkül működött, lényegében a hagyományos bicikli „forradalmasított" változata volt. Az első igazi, két lóerős, 98 köbcentiméteres motorkerékpár 1933-ban készült üzemünkben s rögtön dijat is nyert a prágai gépipari vásáron! Ma már tulajdonképpen legenda és valóság annak a strakonicei bábaoszszonynak története, aki a harmincas években egy ilyen 98-as „cezetán" nemcsak a női motorkerékpározás úttörője volt, hanem motorján bejárta az egész környéket és sok olyan derék gyereket segített a világra, akik most a gyár kiváló szakmunkásai. Mert az itt készülő motorkerékpárok hírnevének megfelelően — a jelentős gépesítés ellenére — a leendő fürge jármű minden egyes alkatrésze nagy gyakorlattal és tekintélyes szakmai tudással készül. Külön csarnokban gyártják — az ugyancsak világhírű Jawacéggel kooperációban — a „vastáltosok" szívét: a motort. A futószalag itt is megállás nélkül halad, ezért mindenkinek egyre pontosabban, jobban kell végeznie munkáját, hiszen senki sem várakozhat egy-egy csavarra vagy gyújtógyertyára, elvégre ez az egész, mondhatnám egy számítógép tökéletességével szervezett folyamatot megállítaná. A "cezeta"-gépek számtalan gyorsasági és terepjáró világversenyen arattak mór átütő sikert. Strakonicén ezért tulajdonképpen nem is illik föltenni a kérdést; mi ennek a sok sikernek a titka? Am erre csak akkor döbbenek rá, amikor a gyár konstruktőre csodálkozva fogadja faggatódzásomat: — Titka? Nincs! Inkább csak nyitja van: gépeink megbízhatósága, gyorsasága, alkatrészeink jó minősége, és az, hogy szemünket ott tartjuk a fejlődés legújabb irányzatain is — mondja mosolyogva. Csoda hát, ha a kül- és belföldi érdeklődés olyan nagy, hogy a strakonicei Cseh Motorkerékpárgyár nem képes ellátni minden igényt? Különösen most, hogy a kisebb fogyasztású, a városi forgalomban ügyesebben mozgó kétkerekű járművek iránt egyre fokozódik a kereslet. .. Pedig évekkel ezelőtt sokan úgy vélték, hogy a motorkerékpárok korszakának egyszerően „befellegzett"! Nos, az ellenkezője az igaz. Különösen Strakonicén, ahol a több évtizedes hagyománnyal büszkélkedő „cezeta" védjegy egyben kötelez is! MIKLÓSI PÉTER (Kontár Gyula felvételei) napság Helenbán (Chl'aba), illetve annak határában, ahol a szobrász esztendők óta él, alkot. Némi megnyugvást ad s a felvetett hiányérzet jogosságát is bizonyítja, hogy jelenleg Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Múzeumban végre látható Nagy János műveinek egy töredéke, amit a kiváló fiatal festőművész, Marián Minarovic képeivel együtt tettek közszemlére. A múzeum dicséretre méltó törekvésének jóvoltából eddig sok jó tárlatot láthatott a közönség. Ez a mostani a legjobbak közül való. A társművész, Marian Minarovic képeiről a közeljövőben külön írunk majd, ezért most maradjunk Nagy János szobrainál, plakettjeinél. Szólni mindenekelőtt a meglepetésről kell, a plakettek, érmék láttán kiváltott meglepetésről. Nagy Jánosról tudtuk ugyan, hogy az utóbbi években rendszeresen készít plaketteket, s hogy nemzetközi kiállításokon arat azokkal sikert. Azt viszont még legközelebbi barátai is meglepve láthatják e kiállításon, hogy plakettjeinek művészi értéke, szépsége a megdöbbentés erejével hat. Plakettjeinek legjavát, — közel száz darabot — állította ki néhány szobor, fémdomborítás társaságában. Mítoszokat, jelképeket teremtő és újrateremtő tenyérnyi remekek sorakoznak a falon s köztük a magyar kultúrtörténet élő és halott nagyjainak arcképei, amelyek meszszemenően többek a plasztikus ábrázolás műfaji bravúrjainál, míves erényeinél, mert nem csupán az arcot, hanem a szellemet, az életművet, az embert is megjelenítik. Balassi Bálinttól Kodályon és Bartókon át Illyés Gyuláig. Ismétlem: tenyérnyi területeken, az érmeművészet legjobb hagyományait követő és továbbvivő eszközökkel. Bizunk benne, hogy Nagy János eddigi életművének nagyobb keresztmetszetét egy önálló kiállításon is láthatja majd a közönség, mert afelől már bizonyosak lehetünk, hogy művei közös értékeink jelentős hányadát képviselik. Alkotótervei pedig ennél is többet ígérnek, mert arra a meggyőződésre alapoz, mely szerint megfogalmazni csupán azt nem lehet, aminek nincs formája. Formája pedig mindennek van. Hiszi és tudja, hogy még a szélnek is, mert a forma misztériumának megszállottja ö. KESZELI FERENC ts
