A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-06 / 19. szám

- Elsősorban azt szeretném megjegyezni, hogy énekkarunknak megvan a saját neve - Honti Hangok. Ez arra kötelez minket, hogy a jövőben ne csak a dalok eléneklésével, de Hont, mint tájegység dalainak felkutatásával is foglalkozzunk, mert hiszen e táj a határon innen és túl értékes dalkinccsel rendelkezik, s talán az utolsó alkalom kínálkozik ezek felkutatására és összegyűjtésére. Énekkarunk nevéhez hűen tolmácsolói kívánunk lenni a tájegység népdalainak, hagyományainak.

Az eddig megtett útról egymást váltják a kórustagok beszámolói. Sok hely kellene annak elsorolására, amit Hajdú Ferenc, Halódik Júlia, Hlavács Vince, Pompos Edéné, Bellus Imréné, Ágoston

DALOLVA SZÉP AZ ÉLET

Az Ifjúsági Klub nagytermébe lépve impozáns látvány tárul szemünk elé. Ipolyság városának mintegy hatvan polgára áll a hármas dobogó félkörén, hogy őszinte szívvel és vidám ajakkal hódoljon a dal, az ének mindent megifjító szellemének. 1977. január 8-án alakult énekkarunk - mondja Korpás Pál, a CSEMADOK ipolysági (Sahy) városi helyi szervezetének titkára, aki egyben a kórusnak is szervező titkára. - Ezzel az énekkarral régi vágyat, régi álmot valósítottunk meg, és ha volt is kezdeti stagnálás, voltak is hullámvölgyek, az elért eredmények arra engednek következtetni, hogy a kórusnak van jövője.

A karnagy Kovácsné Bolgár Magda veszi át a szót, aki megalakulásától fogva vezeti a kórust.- Igen, van remény a jövőre, további eredmények elérésére, mert van akikre támaszkodhatom, akik segítenek a betanítás fárasztó munkájában. Hadd említsem meg dr. Blaskó Lászlót, aki ha kell segédkarnagy, ha kell, hát minden más a kórusban! Ugyancsak megemlítem Tenczerné Túry Máriát, aki a szoprán, valamint Süveg Ferencet, aki a basszus szólam betanításában van nagy segítségemre. így nekem csak az alt szólam betanítására van gondom, no meg a szólamok összhatásának, a tiszta harmóniának elérésére.- És a férje mit szól ehhez a rendszeres hétfői hobbyhoz? — kérdeztem, de Magda asszony válasz helyett csak mosolyogva mutat a férfikórus felé, ahol ott látom az ipolysági labdarúgócsapat népszerű kapusát, Kovács Bandit, vagyis a karnagy asszony férjét.

Berta Ferenc és felesége, Irén, valamint Závorszky László és felesége, Magda, a házastársakat képviselik a kórusban, de nem csak ők, mert több házaspár is van, akik minden hétfőn együtt jönnek a próbákra s együtt is lépnek fel. Megkérdezem Csajka Istvánnét, hogy tetszik neki a munka a kórusban, mióta jár ide.- Az énekkar munkájában szinte megalakulása óta részt veszek: a Berta házaspárral szoktam együtt jönni, mert egyedül nem lenne kedvem.- És a férje? — faggatom tovább.- A férjem gépkocsivezető a Városi Műszaki Szolgáltató Vállalatnál, és mivel négy kis gyermekünk van, a próbák idejére vállalta a „háziasszonyi" teendőket, hogy én nyugodt szívvel énekelhessek — mondja Csajkáné Fiók Magda.- Hol és mivel lépett fel a kórus? - kérdezem dr. Blaskó István körzeti orvostól.

Lajosné és a többiek elmesélnek, ezért hát csak a címszavakra szorítkozom.

Felléptek közös dalos irodalmi esten a József Attila Irodalmi Színpaddal, a Daloló Ipolyvölgye rendezvényen Ipolyszakáloson, a Honti Napokon, a nyári békeünnepségen, az Októberi Forradalom 60. évfordulója alkalmából adott ünnepi hangversenyen, a CSEMADOK évzáró taggyűlésein, a februári győzelem 30. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségen, hogy csak a lényegesebbeket említsem.

Amíg beszélgetünk, megérkezik Paulovics István, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke dr. Pompos Ede kíséretében. Mint a kórus „gazdáitól" azt kérdezem tőlük, hogy mik a további terveik.- Bármennyire is elégedettek vagyunk az eddigi eredményekkel, szerintünk a kórusnak a közelgő galántai Kodály-napokon kell elsősorban bizonyítania! Az idén első ízben veszünk részt ezen a jelentős országos rendezvényen, és bízunk benne, hogy eredményesen - mondja dr. Pompos Ede alelnök. Paulovics István elnök még hozzáteszi:- A CSEMADOK ipolysági szervezete csaknem egy évtizedes testvéri kapcsolatot tart fenn a szalkszentmártoni Petőfi Múzeum Baráti Körével. Nemrégiben járt nálunk Matics Pál, az egyesület elnöke és Majsai Károly, a múzeum igazgatója, s meghívták az énekkart egy idei szalkszentmártoni (és esetleg kiskőrösi) szereplésre.

Amíg a beszélgetés folyik, a kórus ismét próbál, s csak az újabb rövid szünet alatt jön közénk Kovácsné Bolgár Magda karnagy, akinek még egy utolsó kérdést teszek fel:- Hogyan támogatja a kórus munkáját a vnb és a Városi Művelődési Otthon vezetősége?- Elmondhatom, hogy jó az énekkar együttműködése a városi nemzeti bizottsággal s ugyanígy a Városi Művelődési Otthonnal és annak igazgatójával, Horniak Jánossal. Rendszeresen megkapjuk a próbatermet, anyagot biztosítottak a formaruhákra, anyagi és módszertani segítséget kapunk tőlük. De ugyancsak köszönetét kell mondanunk Frantisek Zborovjan gimnáziumi igazgatónak, aki tapasztalt énekkari szakember, szívesen és szeretettel jön közénk, hogy itt-ott igazítson a már elkészült, betanult számokon, velünk együtt örül a mi sikereinknek is — fejezi be Kovácsné Bolgár Magda.

ROZSNYÓ JÓZSEF

HARMADSZORRA SIKERÜL?

Kolon 1600 lakosú község a Zoboralján. Már a század elején megindult itt a műkedvelő színjátszás. A Gímesi vadvirág és a Piros bugyelláris című népszínművekre most is emlékeznek a legidősebbek. Bányi István, Sándor István és Balkó Ilona alakították akkor a főbb szerepeket. Ahogy a 88 esztendős Balkó Imre bácsi elmondta, még az első világháború sem szegte kedvét az akkori műkedvelőknek, farsang hetében kivették a vendéglő nagytermét, itt adták elő a darabot. A harmincas években új iskola épült a faluban, és itt már nagyobb közönség előtt játleg is tevékenykedik a vegyeskórus, a menyecske éneklőcsoport, valamint a színjátszó együttes, évente egy-egy újabb műsort mutatva be. Nem sok, de nem is kevés ez a 78 tagot számláló CSEMADOK helyi szervezete részéről. Egyébként a vezetőség szeretné százra növelni a tagok számát. Vállalták, hogy 25-re emelik a Hét előfizetőinek számát a faluban. Az új elnök, Brath Terézia, a szervezet vezetése mellett a színjátszó csoportban, a vegyeskórusban és az éneklőcsoportban is tevékenykedik.

A kórus több járási és kerületi sereg, szemlén vett részt, kisebb-nagyobb si-A sikeres bemutató szereplői: Gombár Ferenc, Supej Judit, Balkó Ferenc, Sándor Etel, Brath Boriska, Gombár András, s az alsó sorban Brath György, Budinsky Lászlóné és Bányi István

szottak. Igaz, hogy a színpadot maguknak kellett gerendákból, padlódeszkákból összetákolniuk, s a közönség hozta a székeket, mert kevés volt az ülőhely, de jöttek az emberek, volt jócskán érdeklődés. Olyan őstehetségek, mint Balkó Flóris, Balkó István, Sándor János, Balkó Margit, Salát János és Sándor Mária játszottak. A bor, Nyolc hold föld, A borjú, Lúdas Matyi, A vadorzó felesége és A cigány című darabokban. Aztán az ötvenes években a színjátszás helyett a néptánc kezdett egyre nagyobb teret hódítani. A község 28 tagú folklórcsoportja országszerte elismerést vívott ki a Koloni lakodalmassal. A lelkes Süttő Anna néni, Szipina Erzsébet, Balkó László és a többiek felelevenítették a régi lakodalmas szokásokat s előadták a gombaszögi dal- és táncfesztiválon Zselizen és a kerület több rendezvényén.

Kár, hogy ma már valahogy nehéz lenne összehozni ennyi embert megmozgató műsort a faluban. Igaz, jelenkerrel, de a menyecskék a „Tavaszi szél vizet áraszt" döntőjében is szerepeltek. A színjátszók elégedetten tekinthetnek vissza az elmúlt öt esztendőre. Betanulták és bemutatták Az anya, A nadrág, a Táskarádió, a Tóték és legutóbb az Ilyennek hazudtolok című darabot, otthon és a szomszéd községekben. Zoscsenko: Táskarádió és Örkény István: Tóték című darabjaival megnyerték a járási vetélkedőket és helytálltak a kerületi fesztiválon is. Kállai István: Ilyennek hazudtalak című vigjátékával sikerrel szerepeltek otthon és az Alsóbodokon megrendezett járási vetélkedőn, ahonnan továbbjutottak a kerületi fesztiválra. Nem kis feladat áll Brath Boriska, Balkó Ferenc, Supej Judit, Gombár Andris és a többiek előtt: szeretnék ott is megállni a helyüket. Harmadszor indulnak már az idén kerületi vetélkedőn, s ha rendesen felkészülnek, akkor talán harmadszor a dobogó legfelső fokára is feljutnak.

Szöveg és képek: BALKÓ IMRE

6