A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-06 / 19. szám
szeti Főiskola elé. Mit sem sejtve mentem el a megadott helyre, s majdnem szörnyet haltam, mikor a rendező se szó, se beszéd, a felvételi bizottság elé vezetett. Annyit persze tudtam, hogy száz és száz jelentkező közül csupán néhányon maradnak fenn a rostán, így aztán még jobban restellkedtem, hogy magam is ott topogok a művészi pályára vágyakozók között. Meghátrálni azonban a nagyobb akadályok előtt sem szoktam, összeszedtem hát magam és bátran válaszoltam a bizottság elnö. kének, Gellért Endrének kérdéseire. Úgy ahogyan tudtam, egy verset is elmondtam, kívánságukra sétáltam, forogtam - s megtörtént a csoda!- S persze megmaradt e hitvallás mellett?...- Már hogyne maradtam volna, amikor olyan professzoraim voltak, mint Ladányi Ferenc és Sulyok Mária! Es olyan évfolyamtársakkal tanulhattam együtt, mint Dömény Edit és Szabó Gyula! Utóbbiak hamar meggyőztek, hogy a festett deszkák kedvéért érdemes hátat fordítani szépen ívelő sportkarrieremnek, és azt is tudatosították bennem, hogy a színészet olyan mesterség, amelyik sohasem hagyja cserbe tehetséggel megáldott hívét. Pedig voltak ám vajúdásaim! A főiskolán nem foglalkoztak külön a komikumra hajlamos növendékekkel. Én pedig mór az első perctől éreztem, hogy a humor a legerősebb oldalam. Aztán a főiskola elvégzése után sem pihenhettem mindjárt a babéraimon. Hátra volt még az igazi tanulás. Két évig a Déryné Színház tagjaként tájoltam, újabb két évig pedig Egerben birkóztam a legkülönbözőbb darabok legkülönbözőbb szerepeivel. És csak 1960-ban teljesedett be az álmom: ekkortól ismerték fel a rendezők, hogy a nevettetés az, amire születtem.- Rengeteg siker van a háta mögött. Színházán a Vidám Színpadon kívül foglalkoztatja a rádió, a televízió, sőt játékfilmekben is gyakorta szerepel. Melyik szerepére emlékszik vissza a legszívesebben?- Egy rajzfilm szerepe tett legnépszerűbbé. A Bubó doktor sorozatban én voltam az Ursula hangja. Egy kedves történetet el is mondanék erről. Az egyik isten háta mögötti falucskában „hakniztunk", s amikor megérkeztünk, egy asszonyküldöttség várt a tanácsháza előtt. „Kedves Ursula - szólalt fel egy tűzről pattant menyecske -, maga és a Búgó doktor annyi mindenféle betegséget meggyógyít, adjon hát jótanácsot, hogyan szoktassuk le férjeinket az italozásról?"- Minden becsiccsentés után itassanak meg velük egy nagy adag ricinusolajat - vágtam ki egyből, s az asszonyok elégedett szemvillanásából láttam, hogy komolyan gondolták a dolgot s be is tartják az ursulai receptet. Hanem azóta még a környékét is elkerülöm ennek a falunak.- Még egy kérdésre kérném a válaszát. Tudom, hogy hatvanhórom óta vezet s eddig még egyetlen szabálysértést sem követett el a Trabantjával. Pedig eléggé megnyűtte az élet az idegeit, hogyan uralkodik mégis oly „férfiasán" a kocsiján?- Hát először is a nők mindig „férfiasabban" vezetnek, mint a férfiak! — válaszolta nevetve Csala Zsuzsa. - Másodszor pedig nagy a gyakorlatom. Hiszen amint tudja, még Hlotky Lacinál is jóval messzebb lakom, így aztán nincs olyan nap, hogy keresztül ne hajtsak Pesten és Budán. És végül „hivatalból" is példát kell mutatnom. Nyolcadik esztendeje ugyanis segédrendőrként is szolgálom kedves fővárosom rendjét!- Szíve vágya?- Sokszor jártam már odaát maguknál. Szeretem az ottani tájat, az embereket. Nos, a leghőbb vágyam, hogy minél előbb újra felléphessek ottani kedves közönségem előtt! NEUMANN JANOS (Kontár Gyula felvételei) művész sem vagyok, hát tehetek én arról, hogy a gömbölyűség a „szekszepilem"? Nem zörögtek nekem gyermek, koromban sem a csontjaim, sőt teltkarcsúságomnak köszönhetem ifjúságom első művészi sikerét is. Gimnazista voltam, amikor az egyik önképzököri \k CSALA ZSUZSA Először azt hittem, hogy a Dunakanyar panorámája, az ízes gyümölcs, no meg a szőlő leve csábítja a Vidám Színpad művészeit Dunaalmósra. Hiszen nemcsak Kazal László tölti Almáson a nyarat, de Lorán Lenkével, Csala Zsuzsával és Dobránszky Zoltánnal is találkoztam már itt. Nemrég tudtam csak meg, hogy főképp Csala Zsuzsa „érdeme", hogy színésztársoi Dunaalmást választották nyaralóhelyül.- Igen, én csalogatom Almásra kollégáimat és kolléganőimet - mesélte nevetve Csala Zsuzsa. - Én ugyanis ott születtem, ott töltöttem a gyermekkoromat, természetes tehát, hogy barátaimnak is „propagálom" e helység szépségét. Nagyopám tudniillik bőrdíszműves volt Észak-Komáromban, onnan járt át Almásro szőlészkedni, később házat is vett itt, így kerültek szüleim a községbe.- Az a hír járja a dunaalmásiakról, hogy nemcsak a jó levegőtől, de az asszonyok jó főztjétől is pirospozsgások - gonoszkodtam a színésznő „teltkarcsúságára" célozva.- Ne kezdje már maga is - csapott tréfásan a kezemre. - Az a legnagyobb mérgem, amikor azt hiszik rólam, hogy ínyencségből vagyok az átlag asszonyoknál molettebb. Igen sok levelet kapok a kedves közönségtől, szorgalmasan vóloszolgatok is, csak akkor gurulok dühbe, ha ételreceptet kérnek, vagy ilyesmiket küldenek. Én ugyanis egyáltalán nem vagyok ínyenc, konyhaszínielöadáson Shakespeare Rómeó és Júlia című müvét adtuk elő. Rómeót (természetesen férfiruhában) én alakítottam, és már az erkéiyjelenetnél olyan tömegkacajt váltottam ki, hogy majdnem összeroskadtak a terem falai.- Ezek szerint már gyermekkorában kísértette Thália istennő?- Ha arra gondol, hogy már gyermekkoromban színésznő szerettem volna lenni, akkor jól melléfogott! Apácától kezdve pilótáig minden akartam lenni, csak éppen színésznő nem. Versenyúszó is voltam például, mégpedig olyan szinten, hogy országos ifjúsági bajnokságot is nyertem. Igaz, bohóckodni mindenkor szerettem, a színház azonban olyan távol állt elképzeléseimtől, mint Dunaalmástól az egyenlítő!- Hogyan lett akkor mégiscsak színésznő?- Egy mesébe illő véletlen tett azzá. - Hatodikos gimnazista voltam, amikor egy színházi rendező, családunk jóismerőse találkára hívott a Színművé/Vevettetők 4
