A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-04-29 / 18. szám

HUZATRUHA Itt élek már néhány éve a zoboralján, azok között az emberek között, akiknek élete, életfelfogása érdekel. Hatalmába kerített a táj gazdag néphagyománya. Párat­lan értékű szép népviselete népművészetünk egyik fontos része. Ha alkalom adódik, szívesen magamra öltöm az eredeti, pompás népviseletet. Ez a vidék a mai napig megőrizte a legősibb szabás­formák egyikét. E szabásformára a takarékosság a jel­lemző. A kelméből szálmentén téglalap és négyzet alakú darabokat szabtak ki, s ezekből varrták a ruhát. Így nincs nyiradék, eldobott anyag. Ilyen szabással készültek itt a férfi vászoningek. Ezeket nézegetve ötlött fel ben­nem a gondolat, hogy ilyen szabású ruhát varrják ma­gamnak. Az ötletet tett követte. Ez a ruha a képen látható. A boltokban kapható és most oly divatos tweed szövetet választottam. A ruha hosszának kétszeresét vásároltam, mert a kelmét vállbán nem kell vágni, csak kettéhajtani. A teljes hossznak és a csípőbőségnek meg­felelően szabjuk ki a ruha elejét és hátát; a maradékból pedig az ujjakat. A nyakkivágást elöl 20 cm mélyen bevágjuk. Az ujjakat valamint az uji szélén a vert csipkét „gímesi kötéssel“, esetleg „félkötéssel“ dolgozzuk a ruhához. A szegőszél mesterkével készül. A többi részt géppel varrtam össze. Színes fonalból, négyes fonással készül a hosszú, megkötős öv. KÉTRÉSZES RUHA Készülhet bársonyból, brokátból vagy műselyemből. A felsőrész derékig követi a test vonalát, azután hirtelen bővül, ezáltal fodros lesz — mint a „lipotyi“, „csitári“ pruszlikok voltak. A felsőrész bélelt (a bélést együtt szabjuk, varrjuk a ruha anyagával), az alját külön szegővel dolgozzuk el, ettől kap igazi tartást. A szoknyát négy részből szabjuk. Az elején a varrást „háromlábú vegyes kötéssel“ helyettesítjük. Ez egyben dísze is a ru­hának, melyet ünnepi alkalmakkor, de hétköznapokon is viselhetünk. JÓKAI MÄRIA huzatruha „háromlábú vegyes kötés“ eredetiben A „háromlábú vegyes kötésnek“ (ve­gyes gímesi kötésnek is nevezzük) az egyszínű „gímesi kötés“ az alapja. Elő­ször egyik színnel készítünk „gímesi kötést“, helyet hagyván a másik szín öltéseinek (4. ábra). Az összedolgozandó szövetek között annál nagyobb a távol­ság, minél igényesebb a kötésminták, tehát munka közben távolabb tartjuk egymástól a két anyagot, mint a „gí­mesi kötés“ esetében. A másik színnel hasonló módon dolgozunk, a 5. ábrán feltüntetett sorrendben öltögetünk, és közben a két szövet közötti szálakat átfűzögetjük (mint amikor stoppo­lunk). A „gímesi kötés“ készítését 1., 2., 3. rajzunk mutatja. FÜLÖP MÓNIKA Fister Magda felvételei **★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★* * ü |Ä 5 I 3^ ★★★★★★ •kirk1ck'k'k1ck'k'kirkirkicÍKÍrk'kirk% MASSIEL Hosszú név, rövid, gyors és változatos karrier a világhírig — így összegezhet­nénk eddigi pályafutását. Maria De Los Angelos Santa Maria — a későbbi Massiel — nyolcéves, a­­mikor saját szerzeményű dalocskával köszönti fel a születésnapját ünneplő édesapját. E dal emlékét egy régi mag­netofonszalag őrzi . . . Egy évvel később a kis Mariát szü­lei beíratják egy kiváló hírű balettin­tézetbe és rövidesen kiderül, hogy ba­lett-táncosnőként is tehetséges. Kilenc esztendei tanulás, gyakorlás után még­sem lett táncosnő. A hatvanas évek derekán ugyanis egy nyilvános rádió­műsor keretében visszatér egykori kedv­teléséhez, az énekléshez. Az általa elő­adott szám napok alatt slágerré; ő pe­dig — most már Massiel művésznéven — néhány hét leforgása alatt sztárrá válik. Több aranylemezt nyer, fesztivá­lokon képviseli a spanyol „színeket" és szinte egyetlen alkalommal sem tér haza díj nélkül. Ezek után csaknem ter­mészetes, hogy Spanyolország televízió­ja őt nevezi be az Eurovízió nagydí­jáért folyó nemzetközi táncdalverseny­be, ahonnan a legértékesebb trófeával, a Grand Prix-vel tér haza. Ez éppen tíz éve történt. Azóta világhírű lett, bőségesen ka­matoztatta — és kamatoztatja — a sikert. Lemezfölvételek tucatjait készí­tette világszerte, hangversenykörútjai során pedig Bratislavában is vendég­szerepeit már. (M—) Archív felv. Hozzávalók: 40 dkg sertéscomb, 4 da­rab olajos pirospaprika, 6 tojás, 10 dkg liszt, 10 dkg zsemlemorzsa, só, bors, 20 dkg zsiradék. Készítése: A húsból négy szeletet vá­gunk, kiverjük, megsózzuk, borsozzuk, egymásra helyezzük és kb. tíz percig állni hagyjuk. Azután négy tojást ke­ményre főzünk, megtisztítjuk és min­degyiket külön-külön egy-egy papri­kába helyezzük, hogy a felállított tojás a paprika végével egyforma magas­ságban legyen. Majd mindegyiket rá­tesszük egy-egy hússzeletre, gombóco­kat formálunk (a hús végeit fogjuk össze fogvájóval). Az így elkészített húsokat lisztben, tojásban, zsemlemor­zsában megforgatjuk és zsiradékban lassan, fedő alatt pirosra sütjük. Mikor elkészül, a fogvájókat óvatosan ki­szedjük. a tátrai rózsát tányérra rak­juk. Tálalás előtt keresztbe vágjuk, vigyázzunk, hogy az alja maradjon egészben. Rizzsel, főtt burgonyával, szalmaburgonyával tálaljuk és adha­tunk hozzá zöldségfélét, fejes salátát, céklát, káposztasalátát. Prandl Sándor felvétele 21

Next

/
Thumbnails
Contents