A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 3. szám
Chrudinók Alajost nemcsak az arab világ vonzza. A harmadik világ is. Az „Afrika szarvában" tett utazását rendkívüli útjai között tartja számon. Etiópiaiaktól, szomáliaiaktól kérdezi meg, miért is háborúskodnak tulajdonképpen? A harcoló feleket „majdnem” olyan nehéz volt elérni, mint tevének a tű fokán átjutni. Ez a nyugati újságíróknak sem sikerült. A szakadár Eritreában például sem előtte, sem utána nem járt senki. Mi kellett hozzá? Összeköttetés, szemfülesség, megfelelő fellépés és taktika. Ennél többet nem akar mondani. Annyit azonban elárul, hogy Eritrea kapujához Damaszkuszban szerezte meg a kulcsot. Szomáliáéhoz meg valamelyik nyugat-európai ország nagykövetségén. Harcban álló ország nem szereti a filmeseket. De ez, úgy látszik, nem vonatkozik rá. Tizennyolc napra tervezte az utat. Egy hónap lett belőle. Ot napig ment éjjel-nappal Eritreába. Dzsungelén, sivatagon és sztyeppén keresztül. Vissza ugyanúgy. Közben a gépkocsi bedöglött, homokba süllyedt, a benzin elfogyott, nem voltak utak, csak kocsinyomok. 1100 kilométert tett meg így. Az eritreai—etiópiai front volt számára a legveszedelmesebb. Eritreában, a baretrai frontra tartva harcokba is belebonyolódott. A gépkocsivezető nem ismerte az utat. Körülbelül harminckilométernyi célt tévesztett. Szembenálló félhez tartozó völgyön haladtak át. Ha elfogják, beláthatatlan következményeknek nézhet elébe. Furcsa dolog történt vele Szomália fővárosának a repülőterén is. Éjjel egy órakor szállt fel a gép Kairóban és reggel ért Mogadishu fölé. Azt mondja társának, Halász Mihály operatőrnek, filmezze a repülőteret. A biztonság emberei azonban azonnal ottteremnek. Lebuktak, villan az eszébe. Visszakényszeritik őket Kairóba. Közben a gép a kifutópályára ereszkedik. Katonák rohannak fel a fedélzetre. Mikor látják, Halász Mihály filmfelvevőgépet tart a kezében, megnyugodjak. De nem hagyják őket őrizetlenül. Az ok: több mint száz utasával előttük szállt le az a bizonyos eltérített nyugatnémet gép. A szerencse vagy a véletlen müve volt, hogy ott lehetett a világközvéleményt foglalkoztató eseménynél? Sajnos, csak az eltérített gépet láthatták, filmezhet*ék. A kommandó-akcóit nem. Míg a művelet folyt, egy szobában tartották őket fogva . . . Gyakran megkérdezik tőle, nem fél-e a veszélyes helyzetektől? Nem félti-e a bőrét? Nem szégyelli bevallani, hogy fél. De a rendkívüli alkalmak, a kalandosnak látszó veszélyhelyzetek sajátos munkakörülményeket alakítanak ki. Veszélye minden szakmának van. Veszély az embert otthon is, Pesten is érheti. Korolovszky Lajos, volt főnöke, a külpolitikai szerkesztőség vezetője vidéken járva rosszul lépett fel az induló vonatra, s vége volt. Rosszul lépni mindenütt lehet. Otthon, a pesti utcákon bolyongva és külföldön a riportkészítés, az igazmondás útját-módját keresve. Különösen az olyan riporternek, mint ö. Nagyon elfoglalt ember. A Gondolat Kiadó már többször felkérte, hogy írjon útikönyvet. Még nem jutott hozzá. A műsorszerkesztés és készítés fáradságos munka. Korolovszky tragikus halála után őt nevezték ki a Televízió külpolitikai szerkesztősége vezetőjének. Még több lett az elfoglaltsága. Most már ő irányítja a Fórum, a Monitor, a Nemzetközi stúdió, a Panoráma, a Parabola, a Tájak, városok, emberek c. műsorokat. A közeljövőben indítják a Kockázat világgazdasági magazint. Ezenkívül gyakran tart előadást a világpolitikáról Pesten és vidéken. Rendkívül megnőtt az érdeklődés a világ dolgai iránt. Nem győz eleget tenni a meghívásoknak. Az emberek várják, akarják az előadásait. Ő is szükségesnek tekinti a közönséggel való találkozást. Az így nyert tapasztalatokat felhasználja műsoraiban. Legutóbb Miskolcon járt. Most meg Debrecenbe készül. Csokonai városában egyházi vezetőknek tart előadást a világpolitikai helyzetről. Délután háromra beszéltünk meg találkát a Televízió épületében, de csak négy óra körül tudott rendelkezésemre állni. Akkor sem zavartalanul. Asztalán folyton szólt a telefon. Be is kopogtattak hozzá. Kérdeztek tőle valamit, figyelmeztették valamire. Ne haragudjak, magyarázkodott, és gyorsan elmondta aznapi programját. Reggel a Rádióban Ipper Pállal találkozott. Műsort készítettek a „168 óra” című adásba. Onnan továbbsietett a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházába, ahol megbeszélést folytatott egy arab újságíró-küldöttséggel. Délután 2 órakor pedig még részt vett a Parabola eszpresszóban a Parabola szilveszteri műsorának témavitáján. Nagyot sóhajtott, amikor leült. Mintha akkor fújta volna ki magából a rohanás fáradalmát. Budapest kétmilliós, forgalmas város. Eljutni egyik pontjáról a másikra nem a legkönnyebb. Minduntalan megálljt parancsolnak a szemaforok. Hiába hagyta ott a Parabola szilveszteri műsorának témavitáját, teljesen nem lélegezhetett fel. Tudta, hogy a szobájában várok rá. De ha történetesen nem lettem volna ott, akkor sem biztos, hogy nyugodtan maradhatott volna. Kommentárt ígért a Hét műsorába. „Megírtad már? Foglalkozol vele? Nem felejtkeztél el róla?" S ha sem én, sem a Hét szerkesztői nem háborgatták volna, akkor dolgozószobájában a naptár nem hagyott volna neki békét. A sürgős tenni- és elintéznivalók. Az asztalán tornyosuló arab, orosz és angol nyelvű lapok is nyugtalanították volna. Olvasni kell őket. „Mert az újságíró olyan politikus, akinek papra-, órára-, percrekész' véleménye kell, hogy legyen.” Este pótolja a mulasztást? Csak pótolná, ha nem szólítaná további kötelesség. Előadást tart Csepelen, a művelődési otthonban. Késő este sem jut a lapokhoz. Csepelről rohan a Rádióba. Kilenc és fél tíz között Kairót hívják. Telefoninterjút készít egyiptomi újságírókkal Szadat izraeli útjáról. „Halló Kairó? Halló kolléga?” Csak azután megy haza. Éjfél előtt, éjfél után? Mindegy. A feladatot nemcsak vállalni, teljesíteni is kell. Arab szavak zsonganak a fejében. Fáradtan dől ágynak. Kezdődik az ugyanolyan zsúfolt másnap. Elvált ember. Tizennyolc éves fiával és édesanyjával él egy fedél alatt. A fia most érettségizik. Nem az apja útját járja. A matematika és az elméleti fizika érdekli. Chrudináknak sok az elfoglaltsága, de ö is ember. Ha az ideje engedi, szívesen sétál a pesti utcán, tűnődik eszpresszóban, álldogál kirakatok előtt. Sportol is. Röplabdázik. Kedvenc étele, itala is van. Akármennyi is az elfoglaltsága, mindig talál időt az olvasásra. Szenvedélyesen szereti a mai magyar irodalmat. Arra is talál időt, hogy foglalkozzék az érettségi előtt álló fiával, s meghitten elbeszélgessen az édesanyjával, aki féltő szeretettel, aggodalommal kíséri el gondolatban minden útjára. Hazakerül-e élve vagy csak a halálhírét hozzák? Ezt kérdezgeti magától és reszket a lelke a félelemtől. Fia, ChQdinák Alajos is nyilván gondof a halálra. Életveszélyes helyzetekben legszeretettebb hozzátartozóira. Mint ahogy az artista is számol a végzetes pillanattal, amikor szaltót ugrik. Igazi riporter, tehát nem torpan meg. Az életveszély sem torpanthatja meg. Hajtja, űzi a kíváncsiság, s a televíziónézők millióinak kedvét keresve elmegy oda is, ahol értelmetlenül folyik a vér, ahol halálos veszedelmek leselkednek rá ... Színes felvételek: i. BLAŽEJ Lejtőről szakadékba H Laci és Eszter két hétig éltek normális, nyugodt házasságot. • Az esküvő napjától ennyi időre futotta a fiatal férj akaraterejéből, elhatározásából; aztán bekövetkezett az, amitől — Eszteren kívül — mindenki joggal tartott, aki ismerte Lacit. Cjra inni kezdett, ismét egyre gyakrabban emelgette szájához az itallal teli poharakat. Válogatás nélkül ivott bort, tömény szeszt, kevert italokat. Részlet Eszter bírósági tanúvallomásából: „Két heti rendezett házasélet után hirtelen megváltozott, rosszra fordult minden. Szinte egyik napról a másikra kellett rádöbbennem, hogy borzalmas helyzetbe kerültem. Férjem az ital rabja lett és valóságos pokollá vált az életünk. De ekkor már nem volt visszaút, vállalnom kellett sorsomat ... Akkor még titokban abban is bíztam, hogy megváltozik. Sajnos, hiába reménykedtem. Eleinte néha annyira elkeseredtem, hogy még a gázcsap is az eszembe jutott, de aztán elfogott a félelem. Nem jártunk sehová, a fogamhoz kellett verni minden garast, mert minden pénzt elivott. A keresetét vagy a kocsmában hagyta, vagy visszafizetgette ismerőseinek az adósságait, amit italra kért tőlük. Ha részegen jött haza, akkor kiabált, veszekedett, folyton pofozkodni akart, mindennel elégedetlen volt és csak törtzúzott volna. Engem is több ízben durván bántalmazott. Fejemet az ajtókilincsbe verte, a hajamnál fogva végigvonszolt a lépcsőkön, ott ütöttrúgott, ahol csak ért... Sajnos, a lakásunk is eléggé szegényes volt. Csorbult szélű tányérok, kopott, számtalanszor a földhöz vert fazekak, gyűrött függönyök, rozoga székek. Bármennyire is szerettem volna mássá, szebbé tenni a lakást, nem győztem állandóan fölújítani mindent. Nem volt rá pénzem és értelme sem lett volna, hiszen néhány nap vagy néhány hét múlva minden újra úgy nézett ki, mint régen.“ § § § Eszter számára ez már nem is volt élet, egyszerűen földi pokolnak érezte hétköznapjait. Amikor megszületett a kislányuk, Magdika, Eszterben újra megcsillant a remény szikrája. Laci virágot küldött a kórházba és néhány hétig figyelmes, gyöngéd volt mindkettőjükkel szemben. A legközelebbi fizetésnapon azonban megtört a „varázs“. Ismerősök jöttek Eszterért: menjen a kocsmába, hozza haza az urát, mert még bajt csinál; teli torokból azt kiabálja, hogy ő az úr a háznál, ha akarja, hát az egész fizetését elmulathatja, aki pedig ellene mer szegülni akaratának, azt egyszerűen megöli. Eszter csak nagy üggyel-bajjal tudta hazahozni férjét a kocsmából. Otthon vacsorát tett elé. Laci azonban féktelen dühvei lesöpörte az asztalról a tányért meg a fazekat, amiben az ennivaló volt és felrúgta a széket. Kiabált, hogy őt bizony ne hozza haza senki a kocsmából, ő addig iszik, amíg jólesik. Tenyere néhányszor Eszter arcán csattant, aztán kirúgta az ajtót és visszabotorkált a kocsmába. Ilyen és ehhez hasonló jelenetek hetente több alkalommal is előfordulnak Laci és Eszter lakásán. Egyszer durva szitkozódás, másszor „csak“ hangos kiabálás közben véraláfutásokat okozó erővel veri Esztert, megüti a még pólyában fekvő Magdikát, gyilkossággal fenyegetődzik, ha a rokonok közül valaki jobb belátásra akarja őt bírni. Akkor is részeg, amikor egy kiabálástól és ütlegelésektől hangos családi perpatvar betetőzéseként a konyhakést a saját mellkasába szúrja, de a seb nem súlyos ... Kórházba kerül, bocsánatért könyörög Eszternek és szentül megígéri, hogy ezentúl minden valóban másképp lesz. Elhatározása, mint az életben már annyiszor, most sem bizonyul tartósnak. Gyógyulása után alig múlik el egy hét és minden újra a régi kerékvágásba billen, újra iszik, újra tör-zúz, durváskodik és verekszik. Sőt, most már nemcsak az italban, de az ütlegelésekben sem ismer mértéket ... I § S Elvakult, kábult részegségében egy alkalommal olyannyira elveri a feleségét, hogy Esztert nyolc napig kórházban kell kezelni. Ezt a durva testi bántalmazást ellenben már nem ússza meg büntetlenül. Közbeavatkozik egy harmadik személy: egy asszony, aki nem tudja tovább tétlenül nézni, miként gyötri, kínozza családját ez a részeges vagány. E harmadik személy nem más, mint Eszter édesanyja, vagyis az anyós... Amikor megtudja, hogy Laci súlyos ütéseitől Eszter a kórházba került, följelentést tesz ellene a rendőrségen. Nyomozati eljárás, bírósági tárgyalás és öt hónapi szabadságvesztés következik, amit egy régebbi „adóssággal“ is megtoldanak: Laci egy korábbi, hangos csontzenével és sérülésekkel végződő kocsmai verekedéséért feltételesen kapott, de így most már letöltendő börtönbüntetésével. Mialatt a fiatal férfi kettős börtönbüntetését tölti, váratlan dolog történik. A fiú szülei rábeszélik Esztert, hogy kérvényezze a csaknem egy esztendőre kerekedett fegyházbüntetés enyhítését. Ügy látszik, Eszter a történtek ellenére is szereti még férjét, mert minden különösebb rábeszélés nélkül megírja az erre vonatkozó beadványt. £s Laci saját maga is ír egy ilyen jellegű kérvényt, melynek indoklásában becsületszavára megígéri, hogy abbahagyja az ivást, hogy gyógykezeltetni akarja magát és felhagy a duhajkodó, vagány életmóddal; hogy csak a családjának fog élni és a munkahelyén is példásan akar dolgozni. A szó elszáll, az írás ellenben megmarad; a papír tulajdonképpen mindent elbír... Laci képmutatónak bizonyuló ígéreteinek tekintetében is, mert a valóságban semmit sem tart meg mindabból, amit idő előtti szabadulása érdekében megígér. Sőt, már ott a börtöncellában forr benne a düh az anyósa ellen, aki — szerinte — belegázolt a becsületébe és minden ártatlansága ellenére börtönbe juttatta őtt... Egyelőre azonban hitelt adnak Laci ígéreteinek, s tekintettel az Eszter által benyújtott kérvényre idő előtt szabadlábra helyezik őt. 8 8 8 Pénteken lépi át a börtönkaput, s írd és mondd: két napig állja Is a szavát — szombaton és vasárnap egy kortyot sem iszik. Hétfőn azonban már részegen jön haza és újra pokollá válik a család élete. Eszter állandó rettegésben él, mert szinte napirenden vannak a hangos jelenetek, verekedések és súlyos testi bántalmazások. Laci ütésre emeli a kezét este, ütésre emeli éjjel; ütésre emeli akkor is, amikor Eszter újra állapotos és akkor is, amikor a magzat elvesztése után hazajön a kórházból; többször kezet emel az alig egy esztendős Magdikára, egyszer pedig kíméletlen durvasággal a földre löki kislányát. Szenved az egész család, de Laci mindenkit rettegésben tart, senki sem mer újabb följelentést tenni ellene. (Folytatjuk) 17 EMISEIU SORSOK
