A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-29 / 18. szám
kisebbségek jogait. Már 1920-ban e nemzetiségi politika elveinek alapján hajtották végre Oroszország közigazgatási-területi átszervezését. 1920-1922 között számos autonóm, szovjetköztársaság és autonóm terület csatlakozott az Oroszországi Szovjetföderációhoz. 1919 márciusában megalakult a Baskír Autonóm Szovjetköztársaság, s ennek kormánya egyik első intézkedéseként visszaadta a baskír parasztoknak a földet, amelyet a cári rendszer idején orosz földesurak vettek el tőlük. Baskir nyelvű iskolák létesültek. A Baskir Szovjetköztársasághoz tartozik az iparosodott Dél-Urai gyáraival együtt, amelyek alapjául szolgáltak a baskír munkásosztály kialakulásának. 1920 tavaszán létesült a Tatár Autonóm Szovjetköztársaság. 1921 tavaszán a központi végrehajtó bizottság rendeletével a tatár nyelvet az orosszal egyenrangú nyelvvé nyilvánította. A cárizmus alatt A szovjet nemzetiségi politika alapelveit az „Oroszország népei jogainak dekrarációja" nyilvánította ki, amelyet 1917. november 2-án tettek közzé, Lenin aláírásával. A dekraráció egyszerűen és világosan meghatározza a szovjethatalom nemzetiségi politikájának alap elveit. Ezek: 1. Oroszország népei egyenlők és szuverének; 2. mindegyiknek megvan az önrendelkezési joga, a különválásra és az önálló állam alakítására való jogot is beleértve; 3. megszűnik minden nemzeti és vallási kiváltság, illetve korlátozás; 4. biztosítani kell az Oroszország területén élő nemzeti kisebbségek és népcsoportok szabad fejlődését. A Nemzetiségügyi Népbiztosság hatalmas munkát végzett a nemzeti önkormányzat szocialista programjának megvalósítása terén azáltal, hogy autonóm nemzeti köztársaságokat és területeket szervezett és védte a nemzeti a tatároknak mindössze 70 orosz, de egyetlen tatár nyelvű iskolájuk sem volt (kivéve a mohamedán felekezeti iskolákat). A Tatár ASZSZK-ban már 1924-ben 1700 tatár nyelvű általános iskolát nyitottak. A nagyjából a mai Kirgizia, Üzbegisztán és Türkmenisztán területére kiterjedt Turkesztán fökormányzóság 1918 áprilisában Turkesztán Autonóm Szovjetköztársasággá alakult át. 1920-ban a mai Kazahsztán területén megalakult a Kirgiz Autonóm Szovjetköztársaság. 1924-ben Turkesztán Autonóm Szovjetköztársaság feloszlásával ennek északi részét a Kirgiz Autonóm Köztársasághoz csatolták, amely felvette a Kazah Autonóm Köztársaság nevet, Kirgizia pedig az Oroszországi Szovjetföderáció autonóm területe lett Kara-Kirgiz AT néven. Ugyanakkor a Turkesztáni Autonóm Szovjetköztársaság, valamint a Buharai és a Horezni Népköztársaság részeiből megalakult a Türkmén és az Uzbég Szovjetköztársaság mint a Szovjetunió tagállama, Üzbegisztán Szövetségi köztársaság keretében pedig a Tadzsik Autonóm Szovjetköztársaság, s ez 1929-ben a Szovjetunió közvetlen tagállama lett, akárcsak 1936-ban Kazahsztán és Kirgizia. Ezerkilencszáztizennyolc elején a keleti Kaukázusban is létrejött a szovjethatalom, de még ugyanennek az évnek a nyarán német és török, majd angol intervenciósok hatoltak be, és Gyenyikin fehérgárdistáival együtt ellenforradalmi rendszert létesítettek. 1920-ban a Vörös Hadsereg visszaállította a szovjethatalmat. Megalakult a Dagesztáni és az (észak-kaukázusi) Hegyvidéki Autonóm Szovjetköztársaság. Mindkettőre jellemző, hogy soknemzetiségű számos kisebb nagyobb népcsoport - oszétok, avarok, lezgek, darginok, cserkeszek, ingusok stb. - lakják. Az Oroszországi Föderáció 1920-ban szövetségi szerződést kötött Szovjet- Azerbajdzsánnal és Szovjet-Ukrajnávai,
