A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-29 / 18. szám
JUHÁSZ GYULA: BABITS MIHÁLY: MÁJUS ÜNNEPE TAVASZI SZÉL A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen, és ének ne zengjen, Csak robotoljon csöndben a remény! És jött a május. Ezer orgonának Lila bugája búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött föl, És a paréj is megnőtt szabadon. Mint győzedelmi zászló, égbe lendült A jegenye, s ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszkeséggel, Hogy itt a május és a diadal! Tavasz van, vagy tavasz se még. Ez a nap olyan fiatal, mint kislány arcán a mosoly: szöveg nélküli könnyű dal, mely maga se tudja talán, hogy a témája szerelem, csak a világba mosolyog gyanútlan, csalva, szűzien. Ez a friss nap se tudja még, hogy a földben zavart csinál amely nem lesz se szelidebb, se tisztább a tavalyinál; sötét csirák kéjeiről semmit se sejt; csak mosolyog s édesen ömlik mint a must mely bor lesz majd s égetni fog. mint fényszomjas gyerekcsapat, vagy mint lesükből a sötét csirák tolúlva fény felé nyomják a vad fű késhegyét, míg nemsokára proletár zászlóit emeli a gyom, mindent elöntve, mint király csarnokát a forradalom, ha elzengett az olvadás vad ágyuharca, s a tömeg győz; a virágok fölveszik vérvörös jelvényeiket; a jégparkett földulva rég, a padló csupa sár, latyak . . Hol a szelíd és tiszta láng? Tüzes diktátor lesz a nap. A nap bíborban hunyt el, a vizekben Millió élet nászdalt remegett, Míg a világ világ, még soha senki Nem készített ennél szebb ünnepet! JÓZSEF ATTILA: MÁJUS A rengő lomb virágban ég, és készül a gyümölcsre, a nyílt utcára lép a nép, hogy végzetét betöltse, bomlanak a bogarak, friss jelszavak röpülnek. S az aranyba vont ég alatt, — mert beköszönt az ünnep, — a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ő kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet! ILLYÉS GYULA: FALUSI FÖLVONULÁS Ballagnak vaskos prózát itt a végén a férfiak. Verses mondókák szökelését nüzsgik ott elöl az iskolások. És újra s újra fölpróbálkozik élűiről cérnaszálú nótaszó el-elnyúlva, félrecsapódva, ahogy rég sárkányt eregettünk. Megíratlanul, de nem vigasztalanul vonul a járda-szélén álló hű tanú szikesedő szívében történelmével a szívós nép. Égetni, részegíteni . . . És úgy sugárzik ez a nap, mint egy új eszme, csupa fény míg nyájasan erőre kap. Csupa fény, ígéret, jövő olyan mint egy szebb, új világ tárt kapujának súgóra, mely felé úgy tolong a vágy, Szentségtörőn s illetlenül sáros csizmában egy paraszt staféta futkos a nagy ég kék templomívei alatt. Csizmáját szárogatja és hetykén fütyülve mond rekedt szókkal tüsszögtetőn igaz s félőssen betyár híreket. NAGY LÁSZLÓ: TAVASZI DAL Pártom te kardos angyalom öledben én sem , alhatom tüzes csikódat ellopom kényesek kertjét tipratom. Nem kötöztök le gazdagok foszló aranyos madzagok szegények fejét emelem ballagj utánam szerelem. Oly undok ma a búsulás mint sötét csuhahurcolás és oly szép ma az öröm mint leányokon a piros ing. 11
