A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-04-22 / 17. szám

HALLOTTUK LVASTUK Attuk KÖNYV Pomogáts Béla: Radnóti Miklós A hetvenes években megjelent írói arc­képek sorában Pomogáts Béla Radnóti életrajza kétségtelenül a legjobbnak, legizgalmasabbnak mondható. Könyve első részében Pomogáts a költő csalá­di körét és indulását, első tapogatód­­zását mutatja be vonzzó érdekességgel, majd Radnóti önvallomására támasz­kodva páratlan elemző készséggel kö­veti nyomon költővé érését, birkózását a formával és szüntelen kísérleteit, hogy meglelje a tudatos költői rendet. Közismert, hogy évszázadunk félelme­tes barbársága oltotta ki Radnóti éle­tét. Tolnai Gábor naplójegyzetei után Kőszegi Ábel adta közre Töredék cím­mel megrendítő krónikáját. Pomogáts monográfiája átfogó: a teljesség igé­nyével ad áttekintést a költő születé­sétől az erőltetett menet végén bekö­vetkezett tragédiáig. Az életrajz bőséges adatokkal igazít­ja útba az olvasót. Meggyőzően tárja fel előttünk, hogy Radnóti József Attila mellett a harmincas évek legnagyobb versírója volt. Formaművész, mély érzé­sű gondolkodó, de mindenekelőtt igazi lírikus, a lángoló szívű vallomás-tévők fajtájábó'l. Mint Kőszegi Töredékében, Pomogáts monográfiájában is az erőltetett menet leírása, döbbenetes pillanataival, való­sággal szíven üti az olvasót. Óhatatla­nul az az érzés ébred benne, hogy a költő tragikus halála egész életművét — a gyengékkel együtt — oly piedesz­­tálra emeli, amelyen csak a legnagyob­bak jutnak fel. ,,A versek mindig külön hangsúlyt kapnak a halál után — írta Radnóti József Attila tragikus haláláról. — A mű, amit haláláig alkot, halálával egész lesz, s a kompozíció, melyet éle­tében szinte testével takar, a test sír­­bahullásával látható lesz, az életmű fényleni és nőni kezd . . Amikor Radnóti ezeket a sorokat pa­pírra vetette, aligha sejtette, hogy ő is tragikusan fejezi be életútját, s az eről­tetett menet idején írott, az abdai sír­ban talált Rozglednicái egész életmű­vét halhatatlanná teszik. Pomogáts monográfiájának érdeme, hogy Radnóti életművének ezt az egé­szét megvilágítja. EGRI VIKTOR FILM „NEI" A kolibai stúdióban készült új szlovák film cÍme tulajdonképpen sokkal beszé­desebb, kifejezőbb is lehetne a lent idézett szócskánál. Például: „Kenyér­harc", „A megatázottak sorsa", esetleg „Felzárkózva" vagy még számos egyéb „változat" is kínálkozik tollvégre. Hogy a rendező: Ctibor Kovác és a forgató­­könyviró: Pal'o Bielik legújabb közös alkotásának neve miért lett mégis csak ez a rövid, ám annál indulatosabb ki­áltás, arra a vásznon pergő filmkockák adnak választ. A történet a Felső-Garam vidékén játszódik, ott, ahol az első köztársaság éveiben különösen nagy volt a nyo­mor és az éhínség. A húszas—harmin­cas évek mezsgyéjén elnémult a hrone­­ci vasöntöde zaja, kialudt a tiszolci ma­gaskemence tüze, és a podbrezovai vasmű négy martinkemencéje közül hár­mat ugyancsak üzemen kívül helyeztek a munkáltatók. A munkásság sztrájkok­kal, tüntetésekkel próbált szembesze­gülni az egyre növekvő nyomorral, a gazdag burzsoázia szuronyokkal és csendőrsortüzekkel válaszolt... A film egyik drámai pillanatában riadt szemű kisfiú rohan át a színen és megsejtve az élesre töltött puskák fenyegető bor­zalmát rémülten lölkiált: NE! Döbbent tekintete, ostorként csattanó kiáltása nemcsak frappáns címet kínál, de egy­ben a film mondanivalóját kiválóan ér­zékeltető szimbólum is. Könnyen lehet, hogy az eddig elmon­dottak alapján az „agitativ” filmdrá­mák kategóriájába sorolja az olvasó a Kovác—Bielik szerzőkettősnek ezt az al­kotását. A valóságban több is, más is ez a film. Más, mert tudatosan ke­rüli a pátoszt vagy a dokumentáris jel­leget: és több, mert élethü. Főképpen figuráinak jellemében és tetteiben. Ct. Kovác rendezése nem idealizálja a tör­ténet hőseit, hanem őszintén, esetleges emberi hibáikkal együtt ábrázolja őket és Így a drámai szituációk és az élet adta komikus helyzetek lendítik előre a „NE!” cselekményét. Gondolom, a rendező elsősorban a fiatalabb nemzedéknek szánta legújabb filmjét, hogy a Felső-Garam vidékén lezajlott kenyérharc balladisztikus ábrá­zolásával arra figyelmeztessen, a mun­kásság nem programszerűen, hanem belső meggyőződésből harcolt a szo­cializmus eszméinek győzelméért, mert ebben látta a megalázó nyomor és a kizsákmányolás felszámolásának egyet­len lehetőségét. A filmet Stefan Kvie­­tik, Ivan Rajniak, Dusán Blaskovic, Ivan Krajicek, Viera Strnisková, Marián La­­buda, Július Vasek és mások kitűnő alakításai teszik hitelessé. MIKLÓSI PÉTER TELEVÍZIÓ Ha mi, halottak feltámadunk Ha mi, halottak feltámadunk — ez a címe a jeles norvég drámaíró, Henrik Ibsen utolsó, 1899-ben irt színművének, melynek tv-változatát nemrégiben mu­tatta be a budapesti televízió. A darab nem tartozik Ibsen remekei közé, szín­padon ritkán játszák, s e mostani fel­támadását is annak köszönheti, hogy szerzője 150 évvel ezelőtt született. Fő­hőse Arnold Rubek professzor (alakító­ja Gábor Miklós), neves és gazdag szobrászművész, akinek vonásaiban az öregedő Ibsenre ismerhetünk. A művész feleségével, a kissé könnyűvérű (vagy inkább elhanyagolt?) Maja asszonnyal (alakítója Almási Éva) utazgat ide-oda a világban és — sóvárog. A boldog­ság, az igazi szerelem után áhítozik. Feleségét unja, s még az sem izgatja túlságosan, hogy az asszony megcsal­ja őt a faragatlan Ulfheim földbirtokos­sal (alakítója Lukács Sándor). A vélet­len folytán találkozik egykori modell­jével, Irénével (alakítója Törőcsik Mari), akiről legszebb szobrát mintázta, s rá­döbben, hogy ezt a nőt tulajdonképpen most is szereti. Irene szintén szereti őt, de szerelmük most már nem teljesed­hetik be: a két szerelmest egy lavina a mélybe sodorja. Ennyi dióhéjban a darab cselekmé­nye. Ehhez még képzeljük hozzá a he­gyeket, továbbá egy apácát, Irene né­ma kísérőjét és őrzőjét, valamint a skandináv szimbolizmust. Ibsen ebben a drámájában nem tudott újítani: a már egyszer kipróbált kellékeket vonul­tatta föl újra. Rubek professzor szenve­délyes lobogása Peer Gynt kitöréseire emlékeztet; Irene Nóra testvére, annak ellenére, hogy az alaphelyzet más. Rá­adásul ami a Peer Gyntben vagy a Nó­rában hitelesen hat, az itt mesterkélt­nek, erőszakoltnak tetszik. Persze ludas ebben a rendező, Ruszt József is. Négy kiváló színészt választott ki, de nem tu­dott velük igazán mit kezdeni. Gábor Miklósnak például egy „nagyformátu­mú" hőst kellett játszania, noha Rubek professzor, a maga „világfájdaímaival” inkább szánalomra méltó. Véleményem szerint Törőcsik Marinak sikerült leg­jobban megformálnia szerepét. A díszletet eleve a helyszín jelzésé­nek szánták csupán, ennek ellenére mégis zavaróan hatott a sziklának ál­cázott drapéria, amely egy-egy heve­sebb mozdulatra meglebbent, vagy a deszkapallóként döngő hegyi ösvény. (A képen Gábor Miklós és Törőcsik Mari a darab egyik jelenetében) — ez — HANGLEMEZ Opus Club 01 Az Opus hanglemezgyártó vállalat az utóbbi hónapok legnagyobb sikert ara­tott hazai és külföldi „hit"-jeinek ze­nekari feldolgozását nyújtja át a szó­rakoztató muzsika kedvelőinek az „Opus Club 01” című nagylemezén. Az egyes számokat — V. Popelka, B. Ondrácek és R. Rokl kitűnő hangszerelésében — 1. Vobruba immár számos nagysikerű hanglemezről ismert kitűnő tánczene­kara és a Planety vokálegyüttes mutat­ja be. A világhírű Silver Convention együt­tes sikerszámai közül a Lévay—Prager szerzőpár „Lady Bump” és „Fly, Robin fly” című számai találhatók a lemezen V. Popelka rendkívül hatásos hangsze­relésében. A lemez egyik legszebb szá­ma (a Planety vokálegyüttes és V. Po­pelka jóvoltából is) 1. Ward és J. Pal­­lavicini „L’été indien” („Indián nyár") című gyönyörű szerzeménye. A világszámok közül többek között ]. Bouwens „Morning Sky” (Reggeli sí­zés) és B. White „Love’ s Theme" (Sze­relmi téma) című szerzeménye szerepel a lemez „hit"-jei között. Kitűnő B. Ond­rácek hangszerelésében a P. Hammel előadásában már ismert „Tánctanárnő” („Ucitefka tanca — Mistress ol Dance") című szám, valamint a többi hazai slá­ger, P. Zelenay „Néhány dallam” (Couple of Notes — Pár nőt), M. Talaj „Kisleány" (Little Girl — Dievcatko) és I. Horváth „Tenger" (The Sea — Mo­re) című szerzeménye is. SÁGI TÓTH TIBOR Ez a furcsa szobor háromszáz lópatkó­ból készült. A különös ötlet Svájcban született. Nem mindenki tud tizenkét hangszeren játszani, mint „Collo”, a bohóc. Tré­fás zenélését nézők százai tapsolják. Kevesen tudják, hogy a bájos Anna Márie Ferrer már évek óta Jean Sörei boldog felesége. Hosszabb idő után ismét visszatér a filmhez, ezúttal férje oldalán. 8

Next

/
Thumbnails
Contents