A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-04-08 / 15. szám

Nemrégiben iejeződött be a jövendő hiradóslányok elméleti felkészítése a ,,Jávorinál partizánok" nevet viselő katonai tanintézetben, majd ezt követően a lányok féléves gyakorlati kiképzésre kimentek a csehszlovák néphadsereg törzseihez és alakulataihoz.

— Büszkék vagyunk a lányainkra. Becsülettel teljesítették feladataikat és többségük kiváló eredménnyel tette le a záróvizsgát — mondja „védenceiről" nem kis büszkeséggel Daniela Hajnovicová őrmester.

Valóban nagyon jók voltak az eredmények, állapítják meg egyöntetűen a lányok parancsnokai, oktatóik, a párlés SZISZ-tunkcionáriusok. Ugyancsak dicsérő hangon beszéltek a kiképző egység parancsnokáról, Marta Zikesová őrmesterről.

— Sokat tanultunk tőle. Szigorú is tud lenni, de mindig igazságos. Kiváló parancsnok — mondja a SZISZ-szervezet elnöke.

— Meg tudott nyerni minket kiterjedt ismereteivel, katonás fellépésével. Nem sokat kellett beszélnie, láttuk, hogy lel kell nőnünk hozzá. Ha szükség volt rá, mindig adott tanácsot, kiállt értünk és iái irányította a munkánkat — teszi hozzá Jirina Vysucková, aki kitüntetéssel tette le az utolsó vizsgáját.

A hatol parancsnok egy évvel ezelőtt kitüntetéssel végezte el a nők számára létesített katonai szakiskolát. A szerzett ismereteket, tapasztalatokat tovább tudja adni a növendékeknek. Aktivan dolgozik a SZISZ-szervezetben. A ,,Példás katona" kitüntetés és a minősítési jelvény mellett ,,A csehszlovák néphadseregben végzett példás munkáért" SZISZ-kitüntetés is ott diszlik a zubbonyán. A csoportjához tartozó lányok számára igyekezett különböző sportrendezvényeket szervezni: növendékei az idén első Ízben képviselték a tanintézetet a Bezovec lankáin megtartott sífutó-versenyen. Rendszeresen eljártak Piest'anyba (Pöstyénbe) úszni. A megtisztelő második helyet szerezte meg a tanintézet éneklő csoportja a bruntáli Dagmar Fidlerová vezetésével a politikai dalok fesztiválján.

A záróvizsgákat az egység tagjai kitűnőre és jóra tették le. Valamennyi lány megszerezte a szakmai minősítési jelvényt és teljesítette a „Példás katona" cim megszerzéséhez szükséges teltételeket.

Az a véleményük, hogy nincsenek közöttük nagy különbségek, mindnyájan igyekeznek a lehető legjobb munkát végezni, hogy becsülettel megállják a helyüket és öregbítsék tanintézetük jó hírnevét. Ha mégis olyan-amilyen rangsorolást akarnánk lelállitani, akkor megemlíthetjük, hogy a bruntáli Dagmar Fidlerová, a detvai Helena Duricová és a Kláster Hradisté-i Jirina Vysucková a legjobbak közé tartoznak.

A lányok megbecsülik oktatóik munkáját. Megtanulják tőlük, hogyan kell politikailag gondolkodni, megbecsülik tudásukat, ismereteiket, módszertani leikészültségüket és jellembeli tulajdonságaikat.

— Igen nagyra becsülöm oktatónkat, Jón Bubenicek tisztet. Jó oktatási módszert alkalmaz. Mindig le tudta kötni a figyelmünket időszerű politikai 'kérdésekkel, kitünően összekapcsolta az elméletet a gyakorlattal. És ami a fő, úgy tudta elmagyarázni az anyagot, hogy könnyen el tudtuk sajátítani. Vagyis egész magatartásával közel került hozzánk — mondja Jirina Vysucková.

És mit várnak a jövőtől, ha majd gyakorlati munkát végeznek valamelyik törzsnél vagy alakulatnál?

Eddig többé-kevésbé „ katonásán" játszottunk — mondja mosolyogva a közép-csehországi Éva Kalousková. — Felelős munka vár ránk, s gondolom, jól felkészültünk valamennyi feladat kifogástalan ellátására. Nem sajnáltuk az időt, igyekeztünk a lehető legjobban elsajátítani az elméleti és a gyakorlati ismereteket egyaránt. Kedvvel vettünk részt a kiképzésben. Nem mondom, sok lemondásba került mindez, de hát elvégre katonák vagyunk . . .

— Mindaz, amit a tanintézetben elsajátítottunk, segítségünkre lesz a munkánkban. De tudjuk, hogy még sokat kell tanulnunk, a gyakorlatban, — állítja Jirina Vysucková.

A lányok, a tanintézet végzett növendékei eddig jól megállták a helyüket. Hisszük, hogy ugyanígy megállják az életben is. Az iskola parancsnoksága büszke rájuk.

A Hét számára írta: MIROSLAV NEDOMA alezredes A szerző felvétele

0Q0 Hosszú vasrúd, két végén vastárcsák. Akkorák, mint o személygépkocsik kerekei. Persze nehezebbek. Hogy mennyire súlyosak, azt akkor hallani, amikor tompa puffanással lezuhannak a deszkázatna. Hogy lezuhanhassanak, fel is kell őket emelni. A szabály előírja, hogy kinyújtott karral kell tartani a fej fölött. Csak így érvényes a gyakorlat. Izmos, erős legények emelgetik a tárcsákat. Súlyemelők. Most Vince, egy izmos, keménykötésű vasgyúró van soron:

Egy kis összpontosítás, mély lélegzetvétel, egy magabiztos mozdulat, a tárcsák nem rakoncátlankodnak, engedelmesen felemelkednek a magasba, Vince feje fölé. Kigyullad a három lámpa, érvényes a gyakorlat.

Könnyednek látszott az emelés, pedig a táblán ott világít a súly: 140 kilogramm.

Bejelenti a hangosbeszélő: Győzött

Szoboszlai Vince, Dunajplavba.

Súlycsoportjában mindig biztosan hozzc a pontokat Szoboszlai Vince.

— Egyik legtehetségesebb súlyemelőnk — mondja róla Wiener Károly, a szlovákiai súlyemelő szakoszály elnöke

Kérdem Vincétől, mikor és hol kezdte emelgetni a súlyokat.

— Még az iskoláiban, Nagymegyeren.

A calovói (nagymegyeri) Szoboszlai család legkisebb fia is úgy kezdte, mint ezer meg ezer srác az országban:

— Az iskolában emelgették a fiúk a súlyzót, beálltam közéjük.

— Az én osztálytársaim még nem emelgették a vasakat, a nagyobbakkal kellett kezdenem.

BRAVÓ, VINCE !

140 kiló érvényes a gyakorlat

Elkezdte, pedig akkor még nem volt kőtörő óriás.

— Dehogy gondoltam én akkor a súlyemelő versenyekre! A sportlövészet tetszett, a kisöbű sportpuskával kacérkodtam. De mint minden srácnak, nekem is az volt a vágyom, hogy megerősödjek.

Nézem az izomkolosszust és el kell ismernem: Vincének sikerült megerősödnie!

Elég népes volt otthon a család.

— öten vagyunk testvérek, egy lány és négy fiú.

Egyik botja is rendszeresen végezte az erőgyakorlatokat. Egyszer odaszólt az becsének:

— No, Vince, ezt emeld fel!

Ahol négy fiú van egy családban, ott nem ritkaság az erőpróba. Vincééknél sem volt.

Vince nem kérette magát, megpróbáló feje fölé lökni a súlyt. Eleinte nem ment, később többet emelt mint a bátyja. Biztatták. Menj el a Dynamóba. Nagymegyeren népszerű sportág a súlyemelés, nagyszerű versenyzők, országos bajnokok kerültek ki már ebből az egyesületből. Vincének nem kellett sok biztatás. Jelentkezett.

— Lencse Sándor edző megnézte, hogyan emelem a súlyt és biztatott, csináljam csak. ,,Még viheted valamire" - mondta.

A biztatásra még szorgalmasabban birkózott Vince a súlyokkal. Annyira szorgalmason, hogy csakhamar benevezték első versenyére.

— Ifjúsági verseny volt, Hlohovec és a Dunajplavba voltak az ellenfelek.

Ez a versenynap emlékezetes maradt Vince számára.

— Elég jó eredményt sikerült elérnem — mondja.

Az „Elég jó" eredmény óriási meglepetés volt akkor.

Az újonc Szoboszlai Vince új orszá gos csúccsal nyerte az első versenyét.

— Mennyi volt akkor az a csúcs?

— Mennyi is? Igen már tudom, 98+115 kilogramm.

— Es aztán?

— Folytattunk az edzést, még abban az évben, decemberben megnyertem Prága nagydíját a hatvan kilogrammosok súlycsoportjában. A juniorok versenyén Havirovbon ugyancsak ebben a súlycsoportban csehszlovák bajnokságot nyertem, éspedig 95+122 kilogrammal.

Nemzetközi sikere is volt már.

— Konstansban a Duna Kupa versenyén igen erős mezőnyben a negyedik lettem.

A Dynamo után átigazolták a Dunajplavba súlyemelő szakosztályába. Ebben az egyesületben versenyez ma. De még erős szálak köti Nagymegyerhez.

— A nagymegyeri szövetkezet dolgozója vagyok mint gépkezelő a traktor vezetőknél. A szerdahelyi technikumot végeztem el.

Jo dolgozója a szövetkezetnek. Élsportoló. Országos csúcstartó és bajnak. Pedig aránylag későn kezdett versenyezni. Behozta a késést. Mi a titka mégis a jó eredményeinél?

— Ha van időm, mindig edzek - mondja egyszerűen.

MÉSZÁROS JÓZSEF

90