A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-08 / 15. szám
MOTORKERÉKPÁRON AFRIKÁN AT A svájci Alois Müller és társa egy BMW-motorkerékpárral 40 000 kilométeres afrikai útra készül. Erre a célra az oldalkocsis járművet teljesen átalakították. A legtöbb munkát a „karosszéria" átalakítása okozta: úgy kellett kiképezni, hogy megfelelő mennyiségű üzemanyagot lehessen elhelyezni rajta. Az elülső benzintartály 65 liter űrtartalmú, az ülés alatti tartályban 28 liter üzemanyag fér el. A személyes tárgyakon kívül a sátor, a kempingasztal a székekkel, valamint a tartalékalkatrészek is sok helyet foglalnak el. A svájci fiatalemberek úgy tervezik, hogy három esztendő alatt járják meg az utat. GYÓGYÍTÓ CIGARETTA? A kínai Honan tartományban működő cigarettagyár munkásai közreműködésével kinai orvosok olyan cigaretták sorozatát fejlesztették ki, amely némileg enyhíti az erős dohányosok krónikus bronchitiszét. A munkások és orvosok mintegy 15 ezer népi receptet gyűjtöttek össze. Kutatásaik során 12 olyan gyógynövényt találtak, amelyek hathatósan enyhitik a krónikus bronchitisz tüneteit. VISSZAVONULÓ FAGY Az örökké fagyott talaj — az utolsó jégkorszak maradványa — lassan, de állandóan visszahúzódik. Száz évenként 1—2 méteres mélységben enged fel. Leningrádi és jakutszki tudósok jutottak erre a megállapításra több évi kutatás eredményeként. A Szovjetunió teljes felségterületének csaknem a fele örökké fagyott talaj. A mérések szerint az olvadás nem annyira a klíma felmelegedésének, hanem inkább a föld mélyéből származó hőáramoknak a következménye. 17 évvel ezelőtt, 1961. április 12-én szállt fel az első ember, Jurij Gagarin a világűrbe és a Vosztok űrhajóval körülrepülte Földünket. HALÁLOS ZSÁKMÁNY Egy sóderbánya tavából került a patra a képen látható, arasznyiból alig nagyobb növendékcsuka, amely a víz felszíne közelében úszott, vagy inkább éviekéit, s kézzel is könnyen meg lehetett fogni. A csuka szájából egy tőle alig kisebb, még élő naphal farka kandikál ki. A zsákmány túl nagynak bizonyult számára: sem lenyelni, sem kiöklendezni nem tudta. A naphal hátúszója ugyanis tüskés, és a felmeredő tüskék belefúródtak a csuka szájüregének falába. A túl nagy zsákmány akadályozta a kopoltyú légző mozgását, így a csuka megfulladt a vízben. CSECSEMŐ-MENTŐKOCSI Az esslingeni (NSZK) gyermekklinika számára csecsemő-mentőkocsit rendeztek be a szakemberek. A kocsinak saját áramellátása van, felszerelése alkalmas infúzióra, a légzés és a vérkeringés ellenőrzésére. Inkubátor van benne a koraszülöttek számára, továbbá EKG-készülék, klíma-, rádió- és figyelmeztető berendezések, biztonsági ülések és övék az orvos és a nővér számára. A NYUGTALAN ÓCEÁNFENÉK •M Az utóbbi években reneszánszukat élik a földtudományok. A század első felében szinte minden elhomályosítottak a fizika, a kémia (kivált a biokémia) és a molekuláris biológia területén elért csillogó eredmények, s ezért talán Az Atlanti-óceán alatt végighúzódó ún. Közép - atlanti-hátság. Teljesen hasonló képződmények találhatók a többi óceán mélyén is; ezek összefüggő rendszerét óceáni hátságrendszernek nevezzük. némiképp mostohábban bántunk más tudományágakkal, köztük a geológiával és a geofizikával is, nem méltányoltuk eléggé azt az igyekezetét, melyet e szakterületek kutatói kifejtettek. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a geofizikusok hosszú ideig inkább elméleteket gyártottak; a felmutatható, „kézzel fogható“ bizonyíték kevés volt, s az is komolyan aligha vehető rendszertje „foglalva“. A gyökeres átalakulás — sokan egyenesen „forradalomról“ beszélnek — a hatvanas években következett be. Ekkorra vált lehetővé, hogy az eddig felhalmozott eredmények és megfigyelések alapján egy új elmélet szülessék, amely a legtöbb nyitott kérdésre választ ad. Az ötvenes években amerikai geofizikusok B. C. Heezen vezetésével alaposan feltérképezték az óceánok fenekét és megállapították, hogy ott egy hatalmas méretű, egymáshoz kapcsolódó, ún. hátságrendszer található, amely végighalad az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán, valamint az Északi-Jeges-tenger alatt. Hosszúsága mintegy 60 000 knrr, szélessége pedig több száz kilométer. A hátságrendszer hegyvonalatra emlékeztet, az óceánfenék ezen a részen „megemelkedik“. 1960 táján H. H. Hess és R. S. Dietz, a Princeton-i Egyetem kutatói szokatlan című („Földköltészet“) dolgozatukban felvetették annak lehetőségét, hogy az óceánfenék különösen a hátságrendszerek közelében mozog. Elképzelésük szerint az óceáni hátságok középvonala mentén a Föld mélyéből folyamatosan olvadt anyag áramlik felfelé, amely az óceánok fenekét a kontinensek felé tolja. Ezt a feltevést többféle módon sikerült igazolni. A radioaktív kormeghatározás egyértelműen bebizonyította, hogy az óceáni hátságokat viszonylag fiatal (alig 200 millió éves) kőzetek alkotják, míg a hátságoktól távolabb fekvő óceánfenéken ennél jóval idősebb kőzetek találhatók. Meglepő felismeréshez vezettek a tengeri mágneses mérések is. Mint tudjuk, Földünk egy hatalmas mágnes, s ennek a mágnesnek, akárcsak a rúdmágnesnek is, két — északi és déli — pólusa van. (Megegyezés alapján az északi mágneses pólust a Déli-Sark közelében, a délit pedig az Északi-Sark közelében határozták meg.) A mélyből feltörő olvadt anyagban mágneses tulajdonságú vagy mágnesezhető anyagok is találhatók, amelyek az olvadék lehűlése utón (az ún. Curie-hőmérséklet alatt) szabályosan elrendeződnek, mégpedig a földi mágneses tér irányának megfelelően. A geofizikusok megállapították, hogy az óceánfenéken furcsa jelenségek figyelhetők meg: a hátságokkal párhuzamosan haladó rétegekben olyan mágneses kőzettestek találhatók, amelyekben a mágnesezettség iránya hol igyekszik, hol meg ellentétes a jelenlegi földi mágneses tér irányával. Ez csak úgy lehetséges, ha a földi mágneses tér iránya időnként megfordul (a két pólus felcserélődik), ugyanakkor olvadt magma is jelen van. Szemléletesebben : a Föld mélyéről feltörő magma a kihűléskor mindig az akkori földi mágneses tér irányához „igazodik“, s a későbbiek során már nem változik. Ha közben a mágneses pólusok helyet cserélnek (a mágneses tér iránya megfordul), az újabb kihűlő olvadék már ehhez igazodik. Ezzel magyarázható, hogy a hátságokkal párhuzamosan elhelyezkedő, ún. mágneses anomália-sávok szabályosan váltogatják egymást. Az óceánfenék kőzetei a földmágneses térátfordulások (pólusváltások) meglepően teljes képét adják. Eddig 76 millió évre visszamenőleg sikerült viszonylag pontosan meghatározni a Föld „mágneses múltját“. Az említett időszak folyamán 171 alkalommal változott meg a földi mágneses tér iránya. Az egy-egy pólusváltás között eltelő idő azonban nem azonos. A jelenlegi mágneses térnek megfelelő, ún. normálpolaritású állapot átlagos időtartama 420 000 év, míg a fordított polaritású állapot időtartama 480 000 év. Az eddigi legnagyobb intervallum (a 76 millió év során) három millió év. míg a legkisebb alig 50 000 év volt. A geológusok és a geofizikusok körében ma már egyöntetűen az a nézet uralkodik, hogy a Föld fokozatosan „kitágul“. Az is szinte közhelynek számít (bár húsz éve még vitatták), hogy a kontinensek vándorolnak, s csak egy meghatározott idő óta léteznek széttagolva, korábban egységes tömböt alkottak. Az óceánfenék szétterjedésének és a kontinensek vándorlásának magyarázatára az utóbbi években egy új elmélet született, amelyet lemeztektonikának vagy új globális tektonikának neveznek. Egyesek a földtudományok „kvantumelméletének“ tartják, jelezve ezzel azt a szemléletváltást. amit a lemeztektonika idézett elő a geológiában. Természetesen számos részletkérdés és néhány alapvető probléma még tisztázásra vár. — iacza — 18
