A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-04-01 / 14. szám

zet mielőbbi megoldása az egyik legsürgetőbb probléma.

— így igaz. Az utóbbi években felgyorsult ugyan a lakásépítés üteme, de így is nagyon sok igénylő vár még arra, hogy új lakásba költözhessen. Az 1976— 1980-as népgazdasági terv Bratislavában 27 000 új lakás átadását irányozza elő, ez csaknem négyezerrel több. mint az előző tervidőszakban. Ennek a lakásépítési programnak a végrehajtásával remélhetőleg jelentősen csökkeni fog az igénylők száma. Hozzáteszem még, hogy műépítészeti és gazdaságossági szempontból is mindinkább a tíz-tizenkét szintes lakóháztömbök hódítanák teret. A gyermekes szülőkre. s nagy családokra és az általában megnövekedett igényekre való tekintettel már a mostani, de még inkább a következő tervidőszakban lényegesen több két- vagy több szobás, külön dolgozószobának szánt fél helyiséggel növelt lakást építünk.

— Hol áll majd ez a rengeteg lakás?

Főképpen a Duna jobb partján. Petržalkában (Ligetfaluban) tavalyelőtt ugyanis megkezdődött egy teljesen új városrész építése, ahol elképzeléseink szerint a helyi lakásépítési program teljes megvalósítása után, az ezredforduló éveiben 150—200 ezer ember él majd. Szükséges, hogy Bratislava a Duna mindkét partján egyenlő ütemben fejlődjön, mert előzetes becslések szerint már 1985jben 470 ezer fő, a század végén pedig több mint félmillió lesz Szlovákia fővárosának lakossága. Akkorra Petržalka teljesen önálló városrész lesz sűrű üzlethálózattal, sétányokkal, kulturális és társadalmi létesítményekkel, újjáépített sporttelepekkel.

— Maradjunk azonban a jelennél: általában sok a panasz lakótelepeink egyhangúságára, szürkeségére. . .

— Sajnos, ez tagadhatatlan tény. Példa erre a Dolné Hony-i lakótelep, amely valóban szürkésfehér betonrengetegnek tűnik. Érvnek fő okát a rendelkezésünkre álló anyagi-műszaki bázisban látom. De az is hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy sok esetben nemcsak a rendelkezésünkre álló pa— A városfejlesztési igazgatóságon külön bizottság foglalkozik ezzel a kérdéssel. A gyors ütemű lakásépítés következtében a múltban, sajnos, valóban bosszantó hibákkal, apró mulasztásokkal adták át használatra a kivitelezők az új lakásokat. Az építőipari vállalatok az erre vonatkozó határozatok értelmében most fokozott figyelmet fordítanak a hivatalos műszaki átvételkor észlelt hibák mielőbbi felszámolására. A jövőben külön munkaversennyel szeretnénk csökkenteni, majd pedig teljesen kiküszöbölni a többnyire nemtörődömségből eredő mulasztásokat.

— És mi a helyzet a városi közlekedés fejlesztése terén?

— Minden nagyvárosban komoly gond a rohamosan növekvő járműforgalom. Bratislavában is sokat fejlődött a közlekedés, és jelenleg átszervezés előtt áll. A Városi Közlekedési Vállalat járművei évente több mint 250 millió személyt szállítanak. Ehhez jön még a személy- és tehergépkocsi, valamint a gyalogosforgalom. Mindenesetre sikerült lényegesen korszerűsíteni a belváros forgalmi csomópontjait. 1974-ben elkészült az új Duna-híd, és a tervek szerint 1985-ig egy újabb híd is felépül: a Piac--téren el készül t-® ra - tislava első gyalogos aluljárója; gyors ütemben folyik a Béke-téri aluljáró építése is, ezzel kapcsolatban nagy, felszíni forgalmi csomópontok épülnek a Prágai és a Brnói utakon. A nyugati és déli irányba terebélyesedő lakótelepek teljes kiépítésével egy földalatti gyorsvasút építése is szükségessé válik, ez a tömegközlekedés fejlesztésének legtekintélyesebb beruházása lesz. Közben folytatni fogjuk a gyalogos-aluljárók és a gépkocsi-felüljárók építési programjának megvalósítását. Ezek a beruházások a jövőben lényegesen megjavítják és egyben megváltoztatják a közlekedési hálózatot.

— Nem szóltunk még az egészségügyi ellátás fejlesztéséről.

— Ebben a tekintetben is kedvező változásokat várunk. Még ebben az esztendőben átadásra kerül az új károlyíalusi (Karlova Vés) egészségügyi központ és a kramárei kórház egy újabb pavilonja. Tavaly kezdődött meg

VÁROSUNK

BRATISLAVA JELENE ÉS JÖVŐJE

A belvárosban is korszerű épületek sora magasodik

nelek színében, kivitelezésében van hiba, hanem az is előfordul, hogy az előkészítési vagy már az építkezési munkálatok során a szükségesnél nagyobb arányban esik áldozatul a zöldterület. Az új lakótelepeken a mainál több, fósított, parkosított területre és gyermekjátszótérre lesz szükség.

— Ha közvetve is, de ezzel visszakanyarodtunk a járulékos beruházások kérdéséhez...

— ... és én nem térek ki az egyenes válasz elől. Az újonnan épült lakótelepeken még hiányos a szolgáltató hálózat, a szükségesnél kevesebb az óvoda és a bölcsőde, az üzlet. A rendelkezésre álló anyagi eszközöket, 1980-ig kereken 300 millió koronát, e mulasztások pótlására, a külső városnegyedek szolgáltató hálózatának fejlesztésére fordítjuk. A jövőben pedig, ahol tömeges lakásépítés lesz, ott remélhetőleg a járulékos beruházások — iskolák, óvodák, bevásárló, központok, orvosi rendelők — is idejében felépülnek.

— Hadd érintsek még egy kényes kérdést: általában sok a panasz az újonnan átadott lakások minőségére, sok bennük az apró, bosszantó hiba.

egy új rendelőintézet építése a III. városkerületben és egy fekvőbeteg osztállyal is kiegészített egészségügyi központ létesítése a Rózsavölgyben. Ezzel mind a járóbeteg—, mind a fekvőbetegellátás színvonala lényegesen javulni fog. Emellett több szakorvosi rendelő és kórház rekonstrukciójára is sor kerül.- Ont a közelmúltban nevezték ki Bratislava fejlesztésének közvetlen irányítójává. Milyen egyéni elképzelésekkel vette át ezt a fontos és felelős tisztséget?-- Bratislava történetének legnagyobb arányú, minden téren dinamikus és gyors fejlesztését ígérik a küszöbön álló évek. Ez nagy felelősség. Munkámban ezért azt szeretném elérni, hogy ez a fejlődés zökkenőmentes legyen rohammunkát, hajrát igénylő lemaradások nélkül. Ehhez szükség van az irányító szervek, a beruházó és kivitelező vállalatok összefogására, mert céljainkat csak közösen, szorgalmas és jó munkával valósíthatjuk meg.

MIKLÓSI PÉTER

(M. BORSKÝ, PRANDL S. ÉS KONTÁR CY. felvételei)

A sajtó, a rádió és a televízió évek hosszú során át arra tanítja az embereket, hogy védjék a saját környezetüket. Védjék a levegőt és az éltető vizet a szennyeződéstől. A gyerekeket is erre tanítják az iskolában. Környezetvédelmi célokból terveznek és telepilenek a kertészek mindenütt parkokat, zöld övezeteket. A lakótelepek körül lakat, díszcserjéket ültetnek, sok helyen a lakók segítségével. A társadalom tehát mozgósítja erőit és tekintélyét, hogy megvédje tagjait azoktól a káros hatásoktól, amelyek főleg a vegyipar óriási fejlődésének következményei. Persze nem lehet ezeket a hatásokat valamilyen objektív okokkal magyarázni, mert mint másutt is. fogyatékosságok mögött itt is az ember, az emberi felelőtlenség áll. Furcsa helyzet állt elő. A társadalom egyik része és bizonyos, hogy a nagyobbik része, kitartóan harcol a környezet védelméért, míg a másik része objektív okokra hivatkozva továbbra is szenynyezi a levegőt és a vizeket, veszélyezteti saját és embertársai egészségét, sőt végső fokon életét is. Közben tudományos intézetek tucatjai, politikai és állami szervek százai tárgyalnak, jó és hasznos határozatokat hoznak, de az eredmény ennek ellenére egyelőre meglehetősen csekély. Talán azért, mert nem tudtuk még a szennyeződés elleni harcot permanenssé, mindennapivá tenni, főleg azokban az üzemekben, ahol a környezet szennyezése ellen tenni kellene valamit.

Ezen felül az ember nemcsak szenynyezi a környezetet, de igen sokszor igyekszik módszeresen elpusztítani mindazt, amivel megpróbáljuk ellensúlyozni a környezet szennyeződését. Nem ritkán találkozunk olyan esetekkel, amikor felelőtlen emberek facsemetéket törnek ki. gépkocsivezetőkkel, akik — mivel számukra nem elég a kijelölt hely — a lakótelepek parkolóhelyein. kíméletlenül ráhajtanak a pázsitra, legázolva a virágokat, díszcserjéket. Tehetik ezt nyugodtan, hiszen sokan inkább elfordulnak, ha ilyesmit látnak. „Ne szólj szám. nem fáj fejem“ — gondolják. S csak nagyon kevesen vannak azok. akik figyelmeztetni merik a károkozókat. Talán ezzel az emberi közömbösséggel magyarázható az is, amit saját magam láttam az egyik lakóház lépcsőházában. Az épület mindössze öt-hat éves, de a lépcsőházban nem lehet megállapítani, hogy eredetileg milyen színre is festették a falat, úgy tele van rajzolva, firkálva, a vakolat leverve. Ki tehette ezt? Alighanem maguk a lakók, illetve a gyerekeik. És hogy miért nem figyelmezteti valaki ezeket a gyerekeket és főként a szüleiket? Ugyan kérem, hát ki akar ilyen „csekélységért“ ujjat húzni velük ... No lám, máris helyben vagyunk, nem teszünk semmit, hadd pusztuljon a nemzeti vagyon. Úgy látszik, még kevesen értek el annak felismeréséig, hogy az a bizonyos nemzeti vagyon az enyém is, mindannyiunké. Olyannyira, hogy megrongálása közvetlenül sújt mindenkit, engem is. hiszen amit megrongáltak. azt helyre is kell hozni. Hogy kinek a pénzéből, hát az enyémből is. Olyan összegről van itt szó. amelyeket más, a társadalom számára hasznosabb dolgokra lehetne felhasználni. Ezért az ember egészségét is óvjuk, ha ügyelünk rá. hogy senki se pusztítsa a parkokban és lakótelepeken levő fákat, senki se piszkítsa a lépcsőházakat. Ne legyünk tehát közömbösek azokkal szemben, akik rongálják, károsítják a nemzeti vagyont. A sajátunkat is védjük ezzel.

VARGA JANOS

3