A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-25 / 13. szám
Vinica (Ipolynyék) hagyományos öltözete jellegzetes ipolymenti palóc viselet. Az Ipolybalog környéki falvak viseleti csoportjába tartozik. A kivetkőzés a közelmúltban kezdődött. A századforduló idején az ipolynyékiek ruházatának alapanyagát főként a házi feldolgozású kendervászon szolgáltatta. Ebből készült a „dudlos“ ujjú rövidderekú ing és a pendel. Az ing ujját másfél szél vászonból varrták, gazdagon ráncolták és fehér hímzésű pánttal fogták össze. Erre selyem vagy kiolt, mélyen kivágott pruszlikot vettek, amelyet villogókkal, szalagokkal gazdagon díszítéttek. Jelentősebb ünnepeken hímzett fehér „patyolat" vagy „tilan", lángosfestő vagy „blokár" vállkendő került a pruszlik fölé. Tavasszal és ősszel blúzkát, télen bélelt vizitkét öltöttek magukra. A vállkendőt télen a vizitke alatt viselték. A pendel fölött 6—8 alsószoknyát viseltek, erre került a ráncolt felsőszoknya. A felsőszoknya alját a színéről szegték fel sötét, rendszerint fekete bársonnyal. Ettől a szoknyának nagyon szép esése volt. Ebben az időben kedvelt anyaguk a lángosfestő. Nemcsak szoknyák, hanem blúzkák, vizitkék is készültek belőle, sőt gyakran váll- és fejkendők is. A női szakácska fekete volt. Az ünneplőket szalaglerakással gazdagon díszítették. A lányok a hajukat egy' brekocsba fonták úgy, hogy a fonalba virágmintás szalag került. A menyecskék középen elválasztott hajukat dupétba fésülték, hátul megcsavarták és egy fonalba fonták be. A feltűzött kontyra fehér fodros fékető került, majd pedig a fehér hímzett, tilan vagy blakár felsőkendő. Lábukon kézzel kötött fehér (nagyon szép kígyós, cserfaleveles vagy görcsös mintájú) harisnyát viseltek. A női öltözet tartozéka a 4—5 soros gyöngy és a hímzett zsebkendő. Ez a viselet a harmincas években változott. A dudlos ujjú vászoninget már gyári anyagokból készítették. Ekkor kezdik viselni a sípujjú vászoninget is. Az ezidőtájt divatbajött „gácsi" szoknyát már nem ráncolják, hanem lerakják, majd a bársony szegőt is elhagyják. A főkötő is tarkább lesz. Sok színes szalag és villogó kerül rá, de SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK egy idő után elhagyják. Helyette a „szarvaskendő" lesz az ünnepi főkötő. Napjainkban a „háromcsücskő kiskendő" a divatos. Ehhez már nem viselnek pruszlikot, vállkendőt, de a szoknya anyagából varrnak blúzt, melyet a szoknya fölött viselnek. A szoknya egészen apró lerakással, pliszírozással készül. A kötényt elhagyták. A férfiak viselete keveset változott. A régies jegyeket napjainkig megtaláljuk, elsősorban az ingeken. Az ing pamutos vászonból készült, az elejét, a gallérját és a kézelőjét apró fehér hímzés díszítette. (Ezen a vidéken találjuk egyébként a legszebb fehér hímzéseket mind a férfiak, mind a nők viseletén.) A fiatalabb férfiak a harmincas években kezdték elhagyni a vászongatyát, az idősebbek azonban egészen a második világháborúig viselték. A régi téli bélelt nadrág a fekete posztóból készült „billencses" nadrág volt Ezt a második világháború után a priccses nadrág váltotta fel. A posztó mellényt zsinórozás és több soron gomb díszítette. Télen ujjas ködmönt viseltek, ezt nagyon szép bőrrátét díszítette. Szűrt csak a pásztorok viseltek. Öltözetüket télen a „gubo sapka", nyáron a széles karimájú kalap egészítette ki. Méryné T. Margit _____
