A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 3. szám
Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a prágai várban fogadta Prága párt- és állami szerveinek, társadalmi szervezeteinek és dolgozóinak küldöttségét, amelyet Antonín Kapek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára vezetett. Képünkön: Antonín Kapek elvtárs tájékoztatja Gustáv Husák elvtársat a főváros dolgozói által elért legfontosabb eredményekről. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök szívélyesen üdvözli Prága párt- és állami szerveinek küldöttségét. A Dubnica nad Váhom-i a Győzelmes Február Érdemrenddel kitüntetett Gépgyártó és Fémkohászati Művek dolgozói a februári győzelem 30. évfordulója tiszteletére értékes kötelezettségvállalásokat tettek. Képünkön: Milan Pavlik a CSKP tagja fogaskerekek szerelése közben. A Spišská Nová Ves-i Nový Domov Bútorgyár dolgo-^ zói a NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére tett ko-P telezettségvállalásaikat a Győzelmes Február 30. évfordulójának tiszteletére 30 százalékkal megerősítették, ami 1 és negyedmillió korona értéknek felel meg. Képünkön: Katarína Perešová látható munka közben. A Szaljut-6 legénysége megfigyeléseket végez a fedélzeten. A szovjet űrhajósok munkája és egyedülálló kísérlete nagy visszhangot váltott ki világszerte. A Podbrezovai Sverma Vasművek dolgozói az elsők között tettek felajánlást a Győzelmes Február 30. évfordulójának tiszteletére. Képünkön Vlastimil Longauer (jobbról az első) a „februári győzelem 25. évfordulója" címmel kitüntetett szocialista brigád vezetője munkatársaival ellenőrzi a csövek minőségét. KOMMENTÁRUNK Az utóbbi években megtanultuk, hogy jónéhány afrikai vagy közel-keleti állam politikai magatartásával kapcsolatban jóslásokba bocsátkozni szinte képtelenség. Ezt igazolja az Izrael és Egyiptom közötti kétoldalú tárgyalás felvétele is. Ugyanis, ha valaki néhány hónappal ezelőtt azt merte volna állítani, hogy Szadat rövidesen Jeruzsálembe látogat, ahol államfőnek kijáró pompával fogadják, akkor azt mindenki bolondnak nyilvánította volna. Ám ez ma valóság. Szadat valóban Jeruzsálembe látogatott és azóta Begin izraeli miniszterelnök, Iszmailiában járt, és Kairóban is megkezdődtek az egyiptomi-izraeli tárgyalások. Ki hitte volna? És valóban nehéz ft elhinni, hogy egyiptomi államférfi leül a tárgyalóasztalhoz azok után, hogy Izrael az 1967-es háború során az egyiptomi katonák tízezreinek halálát okozta a Sinai félszigeten, azzal hogy a fogságba ejtett egyiptomi katonákat étlen-szomjan útjukra engedték a sivatagba. Testileg és lelkileg is megalázták az egyiptomi népet az izraeli katonák, akik ebben a száz óráig tartó villámháborúban úgy viselkedtek, mint a német SS legények. Elfelejtette volna mindezt az egyiptomi nép? Meggyőződésünk, hogy nem. Mivel az is meggyőződésünk, hogy az egyiptomi nép nem azonos Szadattal. Szadat Násirtól eltérő politikai orientációja már régebben észrevehető volt és ma már elmondható, hogy Szadat szinte elejétől fogva szisztematikusan készítette elő a talajt a szocialista államokkal való szakításra és a nyugati orientáció megvalósítására. Szadat és az egyiptomi vezetők burzsoá osztályszemléletének eredménye mindez. Azt hiszem sokan feltették már a kérdést, hogyan Is lehetséges, hogy a több tízmilliós arab tengerben Izrael fennt tudja magát tartani, sőt hódító háborúkra is jut erejéből. A feleletet sokan ott keresik, hogy Izrael mögött az USA áll, kinek támogatása mindezt lehetővé teszi. Azonban minden bizonnyal még az USA hatalmas katonai segítsége sem lenne elegendő Izrael megmentésére, ha Izrael az alapvető kérdésekben egységes arab világgal állna szemben. A legújabb korban talán sehol a világon nem érvényesül olyan sikerrel az oszd meg és uralkodj jelszó, mint a Közel-Keleten. Ha közelebbről megnézzük az izraeli agresszió sújtotta arab Egyiptomi hadifoglyok az 1967-es Izrael-Egyiptomi háborúban államok csatarendjét, akkor azt látjuk, hogy egyedül Szíria mutatkozik erős pontnak. Mert Húszain Jordán király közismert amerika-barát politikájáról, Szaud Arábia uralkodó körei ugyancsak Washington kiszolgálói. Az izraeli agresszió sújtotta arab államok között ugyan kialakult bizonyos látszategység, amelynek fő mozgatója az arab nacionalizmus volt, de most aztán jptt Szadat, aki az Egyiptom-lzrael közötti tárgyalások felvételével megadta a kegyelemdöfést ennek a felszínen lévő arab egységnek. Egy esetleges Egyiptom-izraeli megegyezés csak tovább fogja bomlasztani az arab államok egységét, mert ha szabad jósolni, úgy Irak, Szíria, Líbia és Algérián kívül a többi arab országtól nem lehet elvárni keményebb állásfoglalást Izraellel szemben. Valószínű, hogy mielőtt Szadat külön kétoldalú tárgyalásokba bocsátkozott volna Izraellel, ő is szondázta a különböző arab országok véleményét és valószínű, hogy nem minden arab ország részéről kapott egyértelmű elutasító véleményt. Valószínű, hogy ez a tény is ösztönözte Szadatot a kétoldalú tárgyalások megkezdésére. Az egyiptomi—izraeli tárgyalások eddigi menete azt igazolja, hogy ezek a tárgyalások nem hozhatják meg az általános közel-keleti békét, mégpedig azért, mert egy esetleges megegyezés megkerüli majd azokat az alapvető kérdéseket, amelyek az egész arab világ szempontjából döntőek, vagyis Izrael kivonulása a megszállt területekről valamint a Palesztin állam létezésének kérdését. Ily formán a külön megegyezés nem stabilitáshoz, de az ellentmondások kiéleződéséhez fog vezetni a közel-keleti térségben. v- j-5
