A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-25 / 13. szám
fáklnhordtzttl MEGBECSÜLÉST ÉRDEMLŐ KULTÚRMUNKASOK MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY erről való lemondás lehetne kényszernek, kényszerítésnek tekinteni. Nem volna helyes tehát kötelességről, küldetésről beszélni. A magaim korúak már valamennyien ebbe a társadalmi szerkezetbe, a szocializmusba születtek, a mi dolgunk az új életformáik kiteljesítése, meghatározása. A „magyar kultúra ügye" ilyen természetes viszonylatban kapcsolódik hozzánk. A „mi ingünk", mi vesszük fel magunkra. Éppen ezért nem beszélhetünk feladóivá Hálásról, még kevésbé aféle mérlegelésről megérte-e alapon. Nem mindegy, ki mit, hogyan old meg. Lehet papírpocsékolás egy tűzfalnyi plakát, és lehet hasznos egy jól megfogalmazott gyufásdoboz-címke. A műkedvelő tevékenység a jövő egyik fontos társadalmi megnyilvánulása lesz. Megváltozik a kifejezés, ma még olykor pejoratív mellékíze. Meg kell találni, meg kell szerkeszteni a tevékenység új formáit, le kell vetkőzni a dilettáns akarnokság hagyományait, és az s fölötti szemethúnyó megbocsátás hamis jóindulatúságát. A közművelődési feladatok sokasága tárul elénk, s ezeket sem más, sem az idő nem oldja meg tafmat adni a szavaknak. Lenin szerint a szocializmus az észben kezdődik. Nagy ívben, de a logikai kapcsolat megőrzésével úgy is fogalmazhatunk, hogy a szocializmushoz méltó társadalmi tettek (így a mükedvelés is) igény-Gágyor Péter szocialista életformákat teremtő társadalmunk megfelelő megoldásokat, feltételeket biztosít majd. Ha öt év tevékenységének mérlegét szeretnénk megvonni, úgy véljük, hogy az elért eredmények ránk és a CSEMADOK košicei (kassai) szervezeteire egyre nagyobb feladatokat rónak. A Jókai-napok hat díja, a járási és kerületi díjak, a balassagyarmati országos fesztivál két elismerő oklevefe és az 1977- ben nyert első díjunk arra figyelmeztet, hogy mércénket semmiképpen sem szállíthatjuk lejjebb. Éppen ezért szükségünk lenne már arra-, hogy a próbákat színpadon, ne pedig szobában folytassuk mert csak így tudjuk megteremteni a próbák, a díszletek, a kosztümök megfelelő technikai feltételeit. Nehezen érthető továbbá, hogy első díjunknak a magyarországi sajtóval szemben itthon szinte semmi visszhangja nem volt. Kalevalánkat a balassagyarmati fesztivál felkérésére (nem ez volt a versenyprogromunk) többször mutattuk be külföldön, mint itthon. Azt már elértük, hogy munkánkat mind a hivatalos szervek, mind közvetlen környezetünk elismeri. Mégsem lehetünk A JÖVŐ ÉLETFORMÁIT TAPOGATJUK 1946-bon születtem. Kisvárosi, šahyi (ipolysági) gyermekkorom élményeit meghatározta az új életforma, a kialakuló és hagyományos értékrendszerek találkozása, ütközése. Tanúja voltam annak, hogyan emelkedett értékben és rangban a kisváros társadalma, hogyan hatott iparosra, mezőgazdasági dolgozóra, pedagógusra egy-egy sikerült műkedvelő előadás, vagy más társadalmi rendezvény. Nem hinném, hogy a feltörekvő réteg neofita buzgalma vakítana el, de otthoni, különösen családi hagyományaink aszerint mérték az emberséget és a tisztességet, hogy kimennyi részt vállal a kisváros társadalmi és kulturális életéből. Az aktív embernek még a tévedése is értéknek számított a félreállok passzivitásával szemben. Mivel a továbbiakban nem csupán a magom véleményét mondom, hanem a miénket, a Szép Szó Ifjúsági Színpad véleményét, ezek után már többes számban próbálom körülírni a problémákat. Természetes társadalmi megnyilvánulás a ma emberének jellemzője s a jövőben egyre inkább jellemzője a társadalmi és kulturális aktivitás. Az helyettünk. Egyébként az idő semmit nem old meg, csak múlik! A társadalmi élet két nagy csoportba osztja az embereket. Az aktív, a tévedéseikben is önmagukat köszörülő hasznos emberekre, és a passzív a félreálló, az önmagát társadalmon kívülivé degradáló konzum emberre, a „neokispolgáirra". Talán éppen ez az emberfajta a jövő legnagyobb kerékkötője, s az ő átnevelésük a legnagyobb feladat is egyben. Nem hiszem, hogy ez az osztályzás nézőpont kérdése volna csupán, mint ahogy Andrej Voznyeszenszkijnél sem nézőpont: Zsenialitástól pörög e planéta. Nincs itt „prózai", „lírai" lélek, liliputi mind, vagy poéta! (Ki vagy? — fordította: Garai Gábor) Voznyeszenszkij a „poéta" és „liliputi" fogalmat tágítja társadalmi kategóriává a közhely megkerülése céljából. Ugyanis a közhelyet frázissá alacsonyítja a fogalma, üressé általánosítja, tehát potenciális veszély. A közhelytől menekülendő, nekünk egyetlen lehetőségünk apró, kicsi tettekkel törlik, sőt megkövetelik a tudatos felkészülést és a szakmai színvonal állandó emelkedését. Ebben a helyzetben nem hallgathatjuk el, hogy egyre több időt kell a műkedvelérse fordítani. Mivel napjaink műkedvelését már nem a lelkesedés, hanem a munka határozza meg, ami különben nagyon helyes (volna), a dolgozó fiataloknál ez gyakran problémát okoz. Évi két-három fesztivál:, összpontosítás felemészti szabadságukat, sőt néha még fizetetlen szabadság kérelmezésére is kényszeríti őket. És már nem jut idejük a hazai és szocialista országok beli csúcsfesztiválok látogatására, a hasznos tapasztalatcserékre. Mivel nemzetiségi csoportként egyetlen nagyvállalathoz sem tartozunk az irodalmi színpadi tagok munkahelye is különböző, így nem élvezhetjük a vállalat adta munkaidő-kedvezményeket. Nem magyarázkodásként és nem mellébeszélésként említem ezt. E problémák időszerűsége nem mentesít, nem jelenthet kibúvót. Nem egyéni problémák ezek, hanem e mozgalom nehézségei, tehát társadalmi megoldást feltételeznek. Bízunk abban, hogy az új, elégedettek, mivel az oktatásügyi intézmények, a humán szakos pedagógusok nem vállalják a velünk való együttműködést. Reményeinkben az is benne volt, hogy a kassai magyar oktatásnyelvű iskolák is bekapcsolódnak a mozgalomba, hogy a kassai magyar főiskolások is továbblépnek a „lemezlovas klub" tevékenységétől!, hogy a problémáink nem lesznek olyan súlyosak, mint amilyenek, hogy a Thália Színpad sem tagadja meg segítő készségét tőlünk stb. Gazdasági feltételeinket nem kívánnom részletezni. Ezzel kapcsolatban csupán annyit, hogy balassagyarmati utazásunkhoz az autóbusz beszerzése több bosszúságot okozott, mint amennyi örömet a fesztivál nyújtott. Ismétlem, nem panaszként említem gondjainkat. Nem is szánom válasznak a szerkesztőség további négy kérdésére. A jövő életformáit tapogatjuk, nem vagyunk „szomorúak". Csupán azért szóltam a negatív jelenségekről, hogy tárgyilagos képet alkossak helyzetünkről s a megoldásra váró feladatokról. Gágyor Péter AZ OKTATÁSÜGYI ÉS KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM 1958. JÚNIUS 25-ÉN KELT 99. SZÁMÚ RENDELETE 3. 5 1. A rendezők az előadás engedélyezését és a fel'hosznállási engedélyt külön nyomtatványon kérik, amelyet az engedélyező szervnél vagy az engedély megadására jogosult szerzői jogvédő szervezetnél szerezhetik be. A nyomtatvány három részből áll, az első részt az engedélyező szervnek, a második részt felhasználási engedély iránti kérelemként a szerzői jogvédő szervezetnek kell benyújtani, a harmadik részt a kérelem jóváhagyásával a rendező visszakapja. A kerületi nemzeti bizottságok tanácsai saját belső hivatalos használatukra a kérvényminta mellékleteként saját hivatalos nyomtatványo‘kat vezethetnek be. 2. Minden kérvényben feli kell tüntetni, hogy milyen rendezvényről van szó; fel kell sorolni a teljes műsort, megjelölve az egyes irodalmi műveket, zeneszámokot és ezek címét és a szerzők nevét, a rendezvény helyét, idejét és a helyiséget (szabadtéri színpadot), valamint a helyiség legnagyobb befogadóképességét. Végül fel kell tüntetni a szereplők névsorát és a belépőjegyek árát. Ha olyan rendezvényről van szó, amelyre a közvetítési kötelezettségről szóló rendelkezések érvényesek, akkor meg kell jelölni azt a szervezetet is, amely a fellépést közvetítette. Artistamutatványoknál vagy a műszaki berendezésű népi szórakoztató üzemeknél (körhinta, hajóhinta, stb.), ha ezek rendezője fizikai .személy, fel kell tüntetni azt a határozatot is, amellyel a működési engedélyt kiadták. 3. Az olyan előadások engedélyezése iránti kérvényhez, amelyeken élő beszéd szerepel (színdarabok, elbeszélések, mesék, könyv-idézetek, szavalatok stb.) az előadott vagy elmondott mű szövegét is csatolni kell. Ha a színházak a működési körzetükön kívül nyilvános előadáson olyan műveket adnak elő, amelyek a jóváhagyott dramaturgiai tervükben szerepelnek, akkor elegendő csak a mű szerzőjét és a darab címét feltüntetni: mozielőadásoknál pedig elegendő a film címének és a szerzők nevének megjelölése. 4. Ha olyan előadásról van szó, ahol zeneműveket fognak előadni szöveggel vagy szöveg nélkül, akkor az engedély iránt' kérvénynek tartalmaznia kell a teljes műsort az egyes zeneművek és a szerzőik nevének megjelölésével. Ez a rendelkezés azonban nem vonatkozik azokra az előadásokra, ahol a zeneműveket műszaki berendezések (rádió-vevőkészülék, a vezetékes rádió hangszórói, lemezjátszó, zenegép stb.) alkalmazásával adják elő, ha ezek a berendezések a nyilvánosságnak szánt helyiségekben (pl. vendéglőkben, fürdőkben, üdülőkben, üdülőhelyeken, üzemi klubokban, áruházakban és üzlethelyiségekben) vanpak elhelyezve. 4. § Minden egyes előadás engedélyezése iránt külön kérvényt kell beadni. Ha azonban rendszeresen ismétlődő előadásokról van szó, akkor állandó engedélyt lehet kérni, amely legfeljebb három naptári hónapra érvényes. 6
