A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-11 / 11. szám
Ami ai itteni magyar népviseletet illeti, valamikor Košice (Kassa) környékén hordták a leghosszabb szoknyát a nők. Ebbe a viseletcsoportba tartozik a Szád völgyének, így Aj (Hái) községnek hagyományos öltözete is. a „kivetkőzés" a másodí* világháború után kezdődött meg, s napjainkban már csak egy-két család őrzi a régi viseleti hagyományokat. A századforduló idejéből emlékeznek még a bőujjú vászoningre és pendelyre, de ezeket már a ma élő legidősebb emberek sem viselték. A sípujjú hoszszú ing volt az általános alsó fehérnemű. Ezt nevezik napjainkig „pendelnek". Erre mindig „lajbicskát" vettek. A „mielőnapi" (hétköznapi) lajbicska rendszerint színes anyagból, az ünnepi fehér patyolatból készült, s ezt ki is hímezték. Nyáron hétköznapokon az inghez és lajbicskához csak az ún. „kétszél surcot“ vették fel. Kisebb ünnepeken „szállókét" viseltek, templomba a lajbicska fölé „ráncoskát" vettek, s ezt bekötötték a szoknyába. Ugyancsak ünnepeken viselték a „dibet kendőt" (nyakbakendőt), éspedig különféle színekben. Télen bélelt „frakkos kabátot" vagy „szerviankót" viseltek, de emlékeznek a piros posztóval bélelt zsinóros fekete „mentére" is. A „mindigruhának" nevezett szoknya a földig ért. Bőven ráncolták és aljára „porzsínort" varrtak. A fiatal lányok, menyecskék félfodros ruhákat is viseltek. Kedvelték a terná, karton és klott ruhákat. Az ünnepi „sure" (kötény) rendszerint fekete klottból készült, ezt apró színes virágmintákkal díszítették és fogócskával szegték körül. Munkába a sötétkékre festett vászon kétszél surcot viselték. Fiatal lányok félfodros „kötőt" is hordtak. A női öltözetet o nyakban viselt több soros ..gáláns" és fekete-piros gumiöv (míder) egészítette ki. A lányok középen elválasztották a haiukat, tekete bársonyszalaggal lekötötték és hátul két „varkocsba" fonták. A yarkocs végébe pántlikát fontak, ezzel kötötték be a fonatot. Kendőt csak hétköznap viseltek, ünnepeken hajadonfőtt járták. A menyecskék a simán hátra fésült hajat előbb összekötötték, kétfelé osztották, két ágba befonták és kontyba tűzték. A kontyra a fekete vagy fehér „necc", majd a fejkendő került. Régebbről emlékeznek még az egész fejet betakaró slingelt fejkötőre. A női öltözethez tartozott a ráncos és letolós csizma. A spanglis cipő és a félcipő csak később jött divatba. A férfiak az első világháború után hagyták el a vászongatyát. Közben már ismert volt a bélelt „feszes" nadrág is. Ez fekete posztóból készült, két ellenzővel és zsinórdíszítéssel. Hétköznap kifordítva, ünnepeken a színéről viselték. Ehhez tartozott a fekete zsinóros kislajbi. Emlékeznek még a kék zsinórral díszített piros lajbicskára is. A férfiviselethez is tartozott sure. Télen „rokkot" vettek fel (mentének is nevezték) vagy ujjas ködmönt. Régen subát és szűrt is viseltek. A gyerekek négy-öt éves korig „bundzsinak" nevezett ruhát s ehhez „csepcsu" fejkötőt viseltek. MÉRYNÉ T. MARGIT Vs
