A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-11 / 11. szám

PAPÍR - KŐZETBŐL Világszerte mind gyakrabban hallunk fe­nyegető papírhiányról, melyet a növé­nyi cellulóznyersanyag csökkenő készle­teivel indokolnak. Szovjet kutatóknak most sikerült olyan oldatot kikísérletez­niük, melynek révén bazaltból, tufából és homokból papírt lehet előállítani. A megolvasztott bazaltból egy különleges szálhúzó készülék kötegnyi finom, vég­nélküli szálat húz. E szálak vékony ré­tegét műgyantával itatják át. így vé­kony szalag keletkezik, amely fehérít­ve „papírrá" változik. Ennek a kőpapír­nak a vastagsága csupán ötödé a va­lódiénak, de a szakítószilárdsága épp­olyan jó. Amellett ez a papír tűz- és vízálló, s minden további nélkül újra felhasználható. További előnye, hogy gyártásakor nem keletkeznek szennyező hulladékok. A PERUT A KÖRNYEZETVÉDELEM SZOLGÁLATÁBAN A perlitet — ezt a nagy víztartalmú, vulkánikus eredetű, üvegszerű ásványt, mely magas hőfokon többszörösére duz­zad — környezetvédelmi szűrőberende­zésekben, továbbá hőszigetelésre, a ker­tészetben pedig palántaneveléshez ta­lajlazító, talajszerkezet-javító anyagként használják fel. Magyarországon jelen­tős mennyiségben bányásznak perlitet, s a múlt évben közel 90 000 tonna per­­litőrleményt állítottak elő, melynek túl­nyomó részét exportálták. A soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen az utób­bi időben figyelemre méltó kísérletek folynak a perlitnek a faiskolákban való alkalmazásával. AZ ELSIVATAGODAS MÉRTÉKE Napjainkban az emberi tevékenység ál­tal sivataggá vált területek nagysága hasonló kiterjedésű, mint a megműve­lés alá vont területeké összesen. Emel­lett a puszták is napról napra tovább terjednek. Csupán a Szahara évente akkora sivatagi területtel bővül, amek­kora Ciprus szigete. TÍZEZER marka egy VANDORSŐLYOMTOJASÉRT NSZK-beli zugüzletelők évek óta rend szeres csempészést folytatnak a világ szerte kipusztulással fenyegetett ván, dorsólyom (Falco peregrinus) fészekből kiszedett tojásaival és fiókáival. E ter­­mészet-kiárusítók minden tavasszal Svájcba utaznak és fosztogatják a Jú­­ra-hegység sólyomállományát. Azután a csempészáruval hazatérve a nyugatné­met solymászoktól egyetlen tojásért vagy fiókáért akár 10 000 márkát is el­kérnek. Svájci ornitológusok figyelmez­tetésére a vámellenőrök ezentúl szigo­rúan ügyelnek majd a csempészkedők­­re. A DINOSZAURUSZOK VÉRNYOMÁSA Az őslénytan kutatói régóta vitatkoznak róla, hogy vajon melegvérű állatok vol­tak-e a dinoszauruszok és hogy a víz­ben éltek-e ezek a hosszúnyakú lények? Roger S. Seymour, az ausztráliai Ade­­laide-ben működő egyetem kutatója legújabban a vérnyomás alapján pró­bál választ adni erre a kérdésre. Óriási méreteikre való tekintettel a dinoszau­ruszok vérnyomása sokszorta magasabb lehetett, mint a ma élő hüllőké. Mint­hogy a melegvérűséghez magas vérnyo­másra van szükség, a két körülmény ki­egészítette egymást. De hogy elegen­dő vért szivattyúzzon a hosszú nyakú állat kicsiny agyába, erre képtelen lett volna az 1,6 tonnás szív. Ezt a követel­ményt csak akkor lehetett teljesíteni, ha a faj egyedei életük javarészét vízben töltötték, amely a kiegészítő nyomást szolgáltatta. "A JÓISTEN MAGA IS SZŰCS VOLT..." VAKVEZETŐ SZEMÜVEG Vtzéves kutató- és fejlesztőmun­kával készült az Új-Zélandban lorgalomba hozott „Sonicguide", a világtalanok új segédeszköze, amely ultrahangokkal deriti lel és azonosítja az akadályokat öt mé­ter távolságig. A cigarettadoboz nagyságú elektronikus egység a telepekkel együtt elfér a kabát­zsebben, az adó- és vevőegysé­get pedig alig észrevehetően kü­lönleges szemüvegkeretben he­lyezték el. A hanghullámokká átalakított ultrahang-visszhangok alapján a vi­lágtalan némi gyakorlás után megállapíthatja, hogy hol vannak a környeze­tében akadályok. Az NSZK-ban éles perlekedés folyik a nagy mértékben megfogyatkozott nagy­macskákból készült női bundákat for­galmazó prémnagykereskedők és állat­védő körök között, mely utóbbiak leg­nevesebb harcosa dr. Bernhard Grzi­­mek professzor, a majnafrankfurti ál­latkert nyugalmazott igazgatója. A bí­róságok és a sajtó jóvoltából is kiéle­ződött vitában a nyugatnémet préme­sek szaklapja, a Winckelmann 'Pelz Markt még a bibliát is „segítségül" hívta, amikor Mózes könyve III. fejeze­tének 21. szakaszát idézi, mely így hang­zik: „Az Ür akkor Adóm hitvesének ál­latprémekből ruhát készített." Amiből a lap le is vonja a bölcs szakmai követ­keztetést, miszerint „maga az Úristen is szűcsködött..Viszont nem árt ar­ra is emlékeztetni: az embertől még alig lakott Eden-kertet akkortájt az ér­tékes prémesállatok tekintélyes tömege uralta, s ezért aligha korlátozhatta a bibliai szűcsmester tevékenységét bár­miféle természetvédelmi tilalom ... (Képünkhöz: Néhány ritka szép nagy­macskát nemsokára már csak az állat­kertekben mutogatnak majd...?) REPÜLŐGÉPRE SZÁLL A CSOMAG Mintha szellemkezek irányítanák, úgy halad a csomag az úticéínak megfelelő rekeszig a stockholmi Arlanda repülőtér új épületében. Központi számítógép vezérli és ellenőrzi 44 jegykezelő-csomagfelvevő hely munkáját, továbbá a csomagszállító szalagot, a csomagok önműködő mérlegelését és kódolását. A csomagokat (emberi kéz érintése nélkül az egyes járatok gyűjtőhelyére) szál­lító berendezés munkáját a csomagelosztóban levő vezérlőasztalon ellenőriz­hetik. Claude BERNARD (100 évvel ezelőtt, 1818. február 10-én halt meg Claude Bemard francia orvos, a modern fiziológia és kísérleti kórtan megalapítója.) A 19. századi Franciaország két kiemelkedő orvost adott az embe­riségnek: Claude Bernad-t és Louis Pasteurt. Pasteurről manapság is gyakorta szó esik, barátjátról és jó­akarójáról Claude Bernardról ellen­ben még a szakmabeliek is csak keveset tudnak. Pedig életműve ugyanolyan jelentős fejezete volt a kialakuló modern orvostudomány­nak, mint a Louis Pasteuré. Bemard 1813-ban született egy Chátney nevű tanyán, Lyon közelé­ben. A fiatal Bemard másfél évig patikussegéd volt, de akkoriban a patikánál sokkal inkább érdekelte őt a drámaírás. Egy eperettkéjét be is mutatták, s ezen annyira felbuz­dult, hogy otthagyta Millet urat (a patikust) és Párizsba utazott szerencsét próbálni — mint író. A sorst iróniája, hogy az az iroda- Iomkritikus. akinek megmutatta zsengéit, szóval Girardin professzor beszélte rá Bernadr-t, hogy a drá­maírás helyett inkább a mediciná­val foglalkozzék, ha már másfél évet úgyis egy patikában töltött... Bemard elvégezte az egyetemet, de gyakorló orvos sohasem lett be­lőle. Még mint diák találkozott Ma­­gendie-vel, a Collége de France tanárával, aki csak a tapasztalati megfigyelésben hitt és elvetett mindenfajta spekulációt és okosko­dást. Az ő hatására kezdett el Ber­nard kísérletezni, s később, már neves tudósként ügy nyilatkozott diákjai előtt, hogy ő egy olyan tu­domány művelője, amely még nem létezik. A fiziológiáról volt szó. Elő­adásain számtalan kísérletet muta­tott be. Meglepő módon hallgatói között nem is annyira a medikusok domináltak, mint inkább a művé­szek, írók, filozófusok. Akkoriban ugyanis még az orvosok többsége nem látta értelmét az effajta bo­londságoknak. nekik úgymond a gyógyítás a feladatuk, nem az élet értelmének keresése. Pedig Bemard arra kereste' a választ, hogyan mű­ködik az emberi szervezet. Az egészséges emberi szervezet. Mert hiszen ahhoz, hogy a beteg embert gyógyítani tudjuk, elébb azt kell tisztáznunk, hogyan működik az egészséges szerv. Bernard-t nagyon érdekelték az anyagcsere problémái, a máj és a vér szerepe, ezért saját magán végzett megfigyeléseket, ö volt az, aki először jött rá arra, hogy a májnak sokkal fontosabb a feladata a szervezetben, mint azt addig képzelték. Megtalálta a „máj­cukrot“, a glikogént, tisztázta a pankreáz (hasnyálmirigy) szerepét, emellett az idegrendszer kutatásá­nak területén is jelentős eredmé­nyekkel gyarapította az embertant. Mindennél azonban sokkal fonto­sabb volt az, hogy átalakította az orvosi gondolkodásmódot. Az addigi „statikus elméletek“ helyett „dina­mikus elképzeléseket“ vezetett be, tehát elvetette azt a nézetet, hogy az emberi szervek egymástól füg­getlenül működnek, s ehelyett azt vallotta, hogy az élettan feladata megkeresni az egyes testrészek és belső szervek közti összefüggéseket, tisztázni az idegek, a sejtek és a szövetek valódi szerepét. Nem járt messze attól a tudománytól sem. amelyet ma biokémiának neveznek. Pozitivista gondolkodásmódja kiha­tott kora művészeire, elsősorban Taine-re és Zolára, s talán ezzel is magyarázható, hogy amint a pozi­tivizmus feledésbe merült, kikopott az emlékezetből Bemard neve is, jóllehet egy idejétmúlt eszmerend­szer még nem azonos a tudomá­nyos fölfedezésekkel. Bernard életének utolsó tizenöt esztendejét megkeserítette a beteg­ség, melynek végül áldozata lett. De talán ennél a rejtélyes kórnál is nagyobb csapás volt számára há­­zsártos felesége, akiről könyvtárnyi kötetet írtak össze. Bemard egyik barátja ezt írta: „Claude Bemard a házasság vértanúja volt". — ez — 18

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents