A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-07 / 1-2. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK A košicei (kassai) járás dél-nyugati részén fekvő falvak viselete csaknem azonos. Azt, hogy egy-egy férfi melyik faluból való volt, csak a kalaphoz tűzött „taju" (toll) alapján lehetett megállapítani. Turňanská Nová Vesben (Tornaújfalun) „kígyógémtaju", Moldava nad Bodvouban (Szepsiben), Makrancon nagy „fehér taju", Zsarnón „darutaju" és a hegyek alatt Jablonovban (Szádalmáson), Hrhovban (Tornagörgőn) serte került a kalap mellé a századforduló idején, de már a két háború között leginkább rozmaringbokrétát vagy muskátlit tűztek. A női viseletnek is kevés a megkülönböztető jegye. A hosszúszoknyás öltözet a palóc viseleti csoportba tartozik. Tornaújfalun a kivetkőzés viszonylag korán megtörtént, viszont a menyecskék fejviselete az idősebb generáció körében napjainkig megmaradt, öltözetük már a századforduló idején is polgárias volt. Régi ruhájuk kendervászonból készült. A pendelynek nevezett sípujjú vászon hosszúing volt a női öltözet alapja. Ez a ruhadarab némi szabásváltozással az idősebbeknél napjainkig megmaradt, ünnepeken gyolcsból vagy „mólból" készült ingvállat öltöttek. Ennek bő ujját „slingolták", könyök fölött összehúzták és szalaggal kötötték át. Az ingvállra színes pruszlikot öltöttek. A fiatalok piros, kék, rózsaszín, sárga, zöld, az idősek sötét, gyakran fekete színű pruszlikot viseltek. Emlékeznek a rojtos vállkendőre is, de ezt még az első világháború után elhagyták. A lányok „midért" (gumiövet) is viseltek. A gyolcsból készült alsószoknyát hat szélből varrták úgy, hogy a térd alatt dupla aljú legyen, öt-hat alsószoknyát is felvettek, hogy „szépen terítsen". A felsőszoknya földig ért. A leggyakrabban selyemből, szövetből vagy festőből készült. Egészen apróra ráncolták, az alját pléhelték. Kötőjüket (kötényüket) keskeny, ugyancsak apró ráncokba szedték. A fiatalok szoknyái, kötői világosak, gyakran fehérek, az időseké többnyire fekete színűek. Télen plüsskabátot, bársonykabátot vagy bélelt télikabátot viseltek. A lányok a hajukat simán hátrafésülték, befonták, majd a tarkónál és a hajfonat végén is maslit kötöttek rá. ünnepeken mindig hajadonfőtt jártak. A menyecskék a kerekkonytra neccet, csipkéből készült, köralakú kis kontytakarót tettek. Elütő színű anyaggal bélelték, körbe gumit húztak bele, szalaggal, csipkével és gyöngyökkel díszítették. Az ünnepeken a „kontyra" selyem, szövet vagy fehér slingolt (kivarrott) kendőt kötöttek. Lábukon harisnyát, keményszárú csizmát, később hosszúszárú cipőt viseltek. A férfiak a második világháborúig nyáron négyszél vászongatyát és borjúszájú vászoninget hordtak, télen bélelt, kétellenzős „magyarnadrágot" öltöttek. A jegykendőt mindig az ellenzőbe húzták. A fekete klott surcot télen-nyáron viselték. Az ünneplő surcot az alján színessel ki is hímezték. Télen bélelt kabátot vagy gubát vettek magukra. Csizmájukon sarkanytyút viseltek. A gyerekek Tornaújfalun hét-nyolc éves korukig pendelyben jártak. MÉRYNÉ T. MARGIT
