A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-11 / 11. szám

számunk tartalmábál: Gál Sándor: FELKÉSZÜLTEN VÁRJÁK A TAVASZT Mózsi Ferenc: NYELVTUDÁS - MŰVELTSÉGTOBBLET? ARANYESŐ Miklósi Péter ÍRÁSA A MATESZ LEGÚJABB BEMUTATÓJÁRÓL Du$ek Imre: PILLANATKÉPEK AUSZTRIÁRÓL Az első oldalon riportkép a „Gondolatok a könyvtárban” cí­mű írásunkhoz. A címlapon és a 24. oldalon PRANDL SÁNDOR felvételei A CSEMADOK Központi Bizott­ságának képes hetilapja. Meg­jelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szer­kesztőség : 890 44 Bratislava, Ob­chodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS — Ústredná expedí­cia tlače, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. Kéziratokat nem őr­­zünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Bendik elvtárs, ön éppen tiz év óta áll a jnb élén, tudom, hogy szereti ezt a rohamosan fejlődő járást, ismeri a fej­lődés lehetőségeit, az eredményeket éppúgy számon tartja, mint a prob­lémákat és fogyatékosságokat, s azon fáradozik, hogy ez utóbbiakból egy­re kevesebb legyen. Mielőtt tulajdon­képpeni témánkra — a választási program feladatainak teljesítésére — rátérnénk, arra kérem legalább né­hány mondatban vázolja fel a nagy­kürtösi járás jellegét. A felszabadulás előtt ez a járás szin­te teljesen mezőgazdasági jellegű volt, híján mindenfajta ipari létesítményének, gyárnak, üzemnek, de a termékeny vi­dék nem tudott elegendő kenyeret adni lakói többségének. A gazdasági válság éveiben munkanélküliek ezrei ragadtak vándorbatot (1933-ban az akkori kékkői járásban 3190 volt a munkanélküliek száma), s mentek megélhetést keresni belga és francia bányákba vagy a ten­gerentúlra, kanadai erdőkbe, amerikai farmerek birtokaira — s a legtöbbjük sohasem tért haza. A felszabadulás majd a februári győzelem után, ha nem is egycsapásra, megváltozik a vidék ar­culata, s noha mezőgazdasági jellege továbbra is megmarad, egyre több ki­­sebb-nagyobb üzem létesült, a ma már évente többszázezer tonna szenet adó Dolina bányától, a nőket foglalkoztató Pieta és Tesla üzemeken át a LIAZ, a Libereci Autógyár itteni üzeméig, ahol nemsokára 2000 ember talál munkát és megélhetést. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a járás tizenkilenc egységes földművesszövetkezetéről sem; ezek nemcsak a helyi lakosság jólétét biztosítják, hanem termékeikből az or­szág közös asztalára is juttatnak. A jó mezőgazdasági eredményekért a fiatal járást 1974-ben Munka Érdemrenddel tüntették ki. Azt bátran kijelenthetem, hogy ez a vidék, amely 1968-ig a lučeneci (loson­ci) járáshoz tartozott, a legtöbbet és a leggyorsabban éppen az utóbbi tíz év alatt, tehát az önálló nagy-kürtösi já­rás megalakulása óta fejlődött. Gondolom, a fejlődés üteme a jö­vőben sem lesz lassúbb. Most arra kérem, Bendik elvtárs, térjünk rá a választási program fő feladataira és ezek teljesítésére. A választási program kidolgozásakor a járás gazdasági színvonalának továb­bi emelésére, az ipari és mezőgazdasá­gi termelés fejlesztésére helyeztük a fő súlyt, szem előtt tartva a termelőerők arányos elhelyezkedését a járás terü­letén. 1977-ben kellett volna befejezni a LIAZ itteni üzeme építésének első sza­kaszát. Már itt megjegyzem, hogy ezt a feladatot nem sikerült teljesíteni, és pedig nem a mi hibánkból, hanem a kivitelező vállalatok késlekedése miatt További feladataink: a hatodik ötéves tervidőszakban kell befejeznünk a Tes­la új üzeme beruházásának első szaka­szát a járási székhelyen. A Pieta üzem termelését 1980-ig (1975-höz viszonyít­va) 8,8 százalékkal kell emelni; a Do­lina bánya széntermelését 913 ezer ton­náról évi egymillió százötvenezer tonná­ra akarjuk növelni. A mostani tervidőszakban 20,5 szá­zalékkal kell növelni a mezőgazdasági össztermelést: gabonából 41,2 cukorré­pából 54,8 százalékos növekedést ter­vezünk. Beruházásokra 97 millió 800 ezer ko­ronát irányoztunk elő. A város- és köz­ségfejlesztési és szépítési akció kereté­ben összesen 63 millió korona értékű létesítményekkel számolunk; elsősorban óvodákat, bölcsődéket, művelődési ott­honokat, ifjúsági klubokat szándékozunk építeni, fejlesztjük a vízvezetékhálóza­tot és egyéb közhasznú létesítményeket tervezünk. Beszélgetés VIKTOR BENDIK elvtarssal, a Veľký Krtíš-i (Nagykürtösi) Járási Nemzeti Bizottság elnökével VÁLTOZÁSOK Koros ember ül velem szemben. Bort kortyolunk. Már a második po­hárral. — Idős vagyok — kezdi halk szó­val — egyidős a századdal. Kilenc éves koromban maradtam árván, öten voltunk testvérek, köztük én a legidősebb. Ekkor anyám elszerződ­tetett szolgalegénynek. Anyám úgy tervezte, hogy másod­szor is férjhez megy. A nagybátyám, apám édes öccse vette volna el. De közben kitört az első világháború, őt is behívták, és mindjárt a kezdet kezdetén elesett. Pedig sokat remél­tünk ettől a házasságtól, öt évet szol­gáltam, aztán anyám hazahívott, hogy dolgozzam otthon. 1916-ban aztán mégiscsak férjhez ment egy özvegy emberhez, s annak a gyerekeivel egyszeriben tizenketten lettünk test­vérek. El tudja képzelni, mit jelen­tett tizenkét gyerek az akkori viszo­nyok között?! Nem hogy nem volt mit enni, de még aludni sem volt hol... Szóval nem dúslakodtunk föl­di javakban. Otthogytam a szüléi­mét, s ismét beálltam szolgálni. — Annyira szeretett szolgálni? El neveti magát. — Á, dehogy szerettem. De menni kellett. — A kereset, a jövedelem mennyi volt? — A puszta megélhetés, vagy még ennél is kevesebb ... Huszonhárom éves koromig szolgáltam, de már az utolsó években részarató is voltam, hogy kenyeret keressek, családot tud­jak alapítani. És részarató marad­tam negyvenéves koromig. Ekkor már a magam emberségéből meg tudtam élni. Bérelt földön gazdál­kodtam, s úgy éreztem, megváltozott körülöttem a világ. Valahogy több­nek éreztem magam, mint a szolgák, zsellérek s kezdtem azt hinni, hogy az akkori rendszer kicsit az én rend­szerem is. Pedig nyakig ültem az adósságban. Még a filléreket is meg kellett gondolni, hogy hova tegyem. Csak a legszükségesebb dolgokra adtam ki pénzt. A házam már majd-2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents